Amikor fiatal
voltam, gyakorlatilag nem léteztek fesztiválok. A Sziget számított talán az
első ilyen jellegű megmozdulásnak, ott is voltam a legelsőn (akkor még Diáksziget
néven futott) 1993-ban. Azóta gomba-módra elszaporodtak a fesztiválok, több
százon lehet részt venni országszerte a tavasztól őszig tartó időszakban.
Hogy jön ez a „Közösség”
témához? Hát úgy, hogy egy jó fesztiválon valahogy Egy-nek érzi az ember magát
a többi résztvevővel. Összehozza őket a közös kedvenc együttes, vagy mondjuk a
lecsóért való rajongás. Van olyan, aminek van egy központi témája, mint mondjuk
a betyárételfőzés (Kétpó), a szüret vagy a népi kismesterségek (Mesterségek
ünnepe).
Aztán vannak
össznépi megmozdulások, mint például a klasszikussá vált VOLT vagy EFOTT, ahol
nagyon vegyes a kínálat. Itt együtt bulizhatnak gyakorlatilag az összes zenei
stílus hívei. Én mondjuk el nem tudom képzeli, hogy fér meg a metál a
house-sal, de akik odalátogatnak, biztos jól érzik magukat. Számomra például a Sziget
fesztivál már túlnőtt önmagán, majdnem félmillióan látogatnak el rá évente. Visszasírom
a 24 évvel ezelőtti „Woodstock”-fílinget, a mostani üzletszagú rendezvény
helyett. Ott tapintható volt a fentebb említett közösségi életérzés.
Én jobban szeretem
a kisebb méretű, emberléptékű fesztiválokat. És persze azokat, ahol valamiféle
érték közvetítése zajlik. Mint mondjuk a Kurultaj. Gondolom a szervezői
megsértődnének, ha látnák, hogy a kétévente tartott törzsi gyűlést fesztiválnak
nevezem, de végül is ez is egy többnapos, nagymérterű, kulturális, művészeti,
hagyományőrző összejövetel. Amúgy mi részt is vettünk az első három
Kurultaj-on, de mostanra valahogy kikopott az életünkből.
Kapolcson a
Művészetek Völgyében valódi értékteremtés zajlik. Népművészet, költészet, színvonalas
dráma- vagy zenei előadások, igényes kézműves alkotások várnak az
odalátogatókra. Nekem az tetszik benne nagyon (bár bevallom, még soha nem
jártam Kapolcson), hogy közel hozza az előadóművészeket és kézműveseket a közönséghez.
A
Gyüttment-fesztivál célja a vidéken újrakezdő, a városi lét után falun vagy
tanyán új életbe belefogó családok, fiatalok megszólítása. Ezen a rendezvényen
szó van a biogazdálkodásról, az öko-éítészetről csakúgy, mint a
közösség-teremtésről. Eddig Csobánkapuszta volt a helyszín, most Oszkóra
települtek át.
Nagy kedvencem
pedig az Eveness-fesztivál, ahová immáron negyedszerre látogatunk el. Első
évben egy saját ÉletIskola-sátorral vettünk részt, azóta viszont a Szülők
sátrában szoktam előadást és beszélgető-kört tartani az otthontanulásról. Habár
ide is évről évre egyre többen látogatnak el, azért elmondható, hogy ez még egy
átlátható méretű rendezvény. A gyerekeket nyugodt szívvel szabadon engedheti az
ember, aztán később csak összetalálkozik velük a kóstoló-standnál, a
kézműves-sátornál, vagy mondjuk Kassai Lajos előadásán.
Mi pedig közben
hastáncozhatunk, megmasszíroztatjuk magunkat, meghallgatjuk, mit gondol mondjuk
Soma a női és férfi szerepekről, aztán este Palya Bea zenéjére bulizunk. Az
bizos, hogy amint belépek a fesztivál területére, rögtön találkozom ismerőssel,
és ez így szokott zajlani a továbbiakban is. Számomra az Everness olyan, mint
egy nagy család.
Ha sehol sem
leljük szélnek eresztett gyerekeinket, biztos pont a Balaton. Az előző években az
Akarattya és Kenese közötti partszakaszon volt a helyszín, idén ez változott.
Most Alsóörsre indul mindenki, akinek fontos az egészség, a tudatosság, és a
közösség. Mi is útra kelünk holnap a családdal, irány az Everness!
ÉletIskola
előadás és beszélgető-kör június 29-én, pénteken 14.15-kor a szülők sátrában.
Mindenkit szeretettel várok!
Tipp: Mégis milyen tippet adhatnék ezután? Lányok, nők, asszonyok, fesztiválra fel!
Tipp: Mégis milyen tippet adhatnék ezután? Lányok, nők, asszonyok, fesztiválra fel!