Esztétikum és praktikum a kertben

Ahányszor csak valamilyen átalakításról esik szó nálunk, legyen az akár a kertben, akár a házban, akkor az én első mondatom az, hogy „szép legyen”, a férjemé pedig az, hogy „praktikus legyen”. Ezért is jó a házasság, hogy a női szív és a férfi ész összehangolódjon. Ezzel persze nem állítom, hogy a nők a kert szépítésébe ész nélkül vetnék bele magukat, vagy hogy a férfiak szépérzékét ne dobogtatná meg a természet esztétikai látványa. Egyszerűen csak azt, hogy számunkra az a hangsúlyosabb, hogy jól nézzen ki a kert, szépek legyenek benne a színek, formák, illatok. A férfiak hozzáállását pedig azzal illusztrálnám, hogy a férjem a virágokat gizgaznak csúfolja. Neki az a fontos, hogy finom zöldségek teremjenek a kertünkben, a szirmok látványa legfeljebb csak ráadás lehet, de inkább minősül úri huncutságnak.

Hogyan is lehetne összehangolni ezt a kettő, sokszor egymásnak gyökeresen ellentmondó álláspontot? Igaz-e az az állítás, hogy ami szép, az mindig haszontalan, és hogy ami hasznos, az feltétlenül csúnya? Mindkettőt rögtön meg is cáfolom. Hiszen rengeteg olyan virág van, ami a szépsége mellett egy csomó hasznos feladatot lát el. Magához hívja a beporzó méheket, illatanyagaival elriasztja a kártevő rovarokat. veteményesek sorközeibe szokás büdöskét vagy körömvirágot ültetni, védőnövényként. Egy csomó virág pedig ehető, tudtátok? Például a sarkantyúka, a rózsa vagy az árvácska. A gyerekeim a százszorszépet például a rétről csak úgy magában eszik, és a vegán konyha művelői gyönyörű kompozíciókat készítenek ehető virágokból.

A hasznos veteményeskert pedig miért is ne lehetne szép? Nagyon esztétikusak a szabályos sorokba ültetett zöldségek, de nyugodtan lehet kísérletezni más elrendezéssel is. Spirál alakba is vethetőek a magok, vagy csillag formába is rendezhetőek a palánták. Játszhatunk a magasságokkal: például magasra felfuttatott paradicsom, baba vagy uborka mellé alacsonyabb répa, vagy földön elkúszó padlizsán kerüljön. A formák játéka is kellemes lehet: tökök gömbölyűségét a hosszúkás hagyma-zöldek ellensúlyozzák. A méretbeli különbségek is szépek lehetnek: apró borsószemek vagy koktélparadicsomok társaságába hatalmas cukkini ajánlott. Salátából pedig annyiféle színű, formájú létezik (fejes, rukkola, tépő, sötétzöld, világoszöld, bordós, barnás), hogy a szem abban csak gyönyörködni tud.

A két világ metszéspontjára kiváló példát mutatnak a fűszernövények. Szépek is, finomak is. Illatosak, és akár kint a fűszerkertben, akár cserépbe ültetve az erkélyen vagy a konyhaablakban egyaránt nyújtanak esztétikus látványt. És annál praktikusabbat nehéz elképzelni, mint boltba vagy piacba rohangálás helyett kimenni a kertbe egy kis petrezselyemért, vagy lecsippenteni pár levélkét a saját bazsalikomunkról.

Tipp: Amikor a kerteteket tervezitek, egyszerre legyen jelen benne az esztétikum és a praktikum. Te is hallgass az eszedre, a férjed is a szívére! Télre alakíts ki a házban egy kis fűszersarkot cserepes növényekből!

Szakmák társadalmi megbecsültsége

Tanár vagyok. Egészen biztos, hogy a következő, hivatásról szóló írásom a tanári szakmáról fog szólni, miután több tapasztalatot szerzek első kézből a közoktatás mai állapotáról és a közalkalmazotti lét szépségeiről.

Most azonban a különböző szakmák társadalmi megbecsültségéről fogok írni, mert a balassagyarmati évnyitó szakmai napon erről is beszélt az egyik előadó. Kutatók ugyanis készítettek egy ranglistát arról, mely szakmák képviselőiben bíznak leginkább az emberek, és melyekében nem.

Ha megkérdeztek egy tanárt, hogy ő milyennek érzi ezt a saját szakmájával kapcsolatban, egész biztosan negatív lesz a véleménye. Ők alacsony presztízsűnek érzik saját munkájukat. Én is a lista aljára helyeztem volna ebből a szempontból a pedagógusokat.

Az eredmény azonban igencsak meglepő. A tűzoltók után, akikben az emberek a leginkább bíznak, a második helyen a tanárok állnak! A harmadikak egyébként a postások.

Az emberek bíznak még a pilótákban, az ápolókban és a gyógyszerészekben. Az orvosokban és a rendőrökben az európai átlag jobban bízik, mint mi magyarok. Viszont nálunk kiemelkedő a papok és a bírók támogatottsága.

Sok fiatal választja a jogi pályát, de valószínűleg inkább a fizetés miatt, hiszen az ügyvédekben például a lakosság fele se bízik. És kik azok, akiket a legkevesebbre becsülnek az emberek? Természetesen (ó, de miért is annyira természetes ez?) a politikusokat – és a focistákat!

Szerintem itt nagyon nagy a gáz, hiszen a fizetések épphogy nem ezt tükrözik. Pont hogy az elméletben igencsak megbecsült emberek kapják a legkevesebb anyagi elismerést. Hasonlítsuk már össze egy postás és egy politikus fizetését! Az egészségügyi dolgozók fizetése is a béka feneke alatt van, a mérnökök és informatikusok viszont degeszre tömhetik a tárcájukat pénzzel.

Engem mindig nagyon érdekelt az, hogy valakit mi motivál egy szakma választására. Csak a pénz játszik ebben szerepet, vagy nézi az illető azt is, hogy hivatásának mekkora a megbecsültsége? Fontos ez egyáltalán? Nem mindegy, hogy szeretnek-e engem vagy sem, ha közben sok számjegyű a havi fizetésem?

Szerintem azért nagyon nem mindegy, hogy ha gazdag is vagyok, vajon szeretnek-e engem úgy általában? Vagy akkor már olyan vastag a bőr az ember képén, hogy mit se számít a presztízs, csak a bevétel?

Ami meglepett, hogy hazánkban is kezd egyre divatosabbá válni a coaching. Bár a társadalmi elfogadottságért sokat kell tenni, hiszen sokan azt se tudják, mit is takar ez a szakma, a jelek bíztatóak. És angol szakos tanárként se fog jó ideig felkopni az állam.

Tipp: Hogy érzed, a te szakmádnak megfelelő a társadalmi presztízse? Ez arányban áll a kapott fizetéseddel?