Kényeztesd magadat!

A múltkori orgazmusos cikkem a toplistának szinte az élén áll! Az egyik legolvasottabb bejegyzés a blogon, ami alátámasztja azt a régóta sejtett feltevésemet, hogy a szex az a téma, ami mindenkit érdekel. Méghozzá nagyon! (Ezt már a jó öreg Freud bácsi is megmondta, bár ő talán kicsit átesett a ló túloldalára, mert MINDEN mögött szexuális indítékot sejtett...). Kérdés, mennyire merünk beszélni róla. Én merek írni, nektek nincs más dolgotok, mint olvasni – és a gyakorlatban alkalmazni.

Az orgazmusról szóló cikkben már pedzegettem a témát, hogy mennyire rossz, ha nem merjük elmondani a párunknak, mi a jó nekünk, hogy hogyan okozhat számunkra élvezetet. Csak az a bibi, hogy sok nő azt sem tudja, neki mi a jó, mert nem fedezte (nem merte felfedezni?) a saját testét. Az önkielégítés még mindig mintha tabu lenne, ami szégyenérzetet és bűntudatot kelt. Íme az én sztorim erről:

Amikor hetedikes vagy nyolcadikos voltam, bizony nálunk is tartottak „felvilágosító órát”. Ahová is eljött hozzánk egy középkorú férfi orvos. Ez már önmagában elég gázos szerintem, mert a lányokkal esetleg elbeszélgethetett volna egy nőnemű lény is, másrészt a doki persze a szexnek csakis a biológiai oldalát említette, mást nem. A lényeg, hogy a végén leírhattuk egy papírra anonim kérdéseinket, ő felolvasta azokat és válaszolt rájuk. Egy kivételével, és ez pont az enyém volt.

Engem ugyanis az önkielégítés érdekelt. Anyukám eléggé felvilágosult szülő volt, és ellátott engem néhány szexualitásról szóló könyvvel, szóval nekem a felvilágosító óra igazából nem sok újat mondott, ezekről már mind olvastam és képeket is láttam az említett könyvekben. Egyet kivéve: az önkielégítést. Ha volt olyan, amelyik megemlítette, az is csak úgy mellékesen, és az is csak a fiúk maszturbálását. De hogy kell a lányoknak örömet szerezniük maguknak? Ezen sokat gondolkoztam, és úgy gondoltam, hogy ez a kedves(nek tűnő) dokibácsi majd segít nekem választ adni.

Hát ez nagy lócitromot! Elvörösödött a feje és nagy hangon szidta azt, aki ilyen kérdést le mert írni. Mert hát aki ilyenre egyáltalán gondolni is mer... Én igyekeztem egészen kicsire összemenni, hogy véletlenül se jöjjön rá, én voltam az elkövető, bár szerintem ő egyértelműen fiúra gondolt. Ezzel aztán szépen elültetett bennem egy olyan érzést, miszerint a saját testemhez érni (erre gondolni is!) rossz és bűnös dolog...

Sok vallásban a maszturbálást konkrétan megemlítik bűnös cselekedetként! Szerintük Istennek nem tetszik ha nemcsak a párunkat, hanem magunkat is szeretjük... Ezzel tuti nem fogják elérni, hogy a hívek ne csinálják, csak azt, hogy csinálni fogják – bűntudattal.

A felnőttek valahogy mindig is ez a szégyenérzetet sulykolták a gyerekekbe-fiatalokba. A régebbi időkben egyértelműnek vélték, hogy az önkielégítés gerincsorvadást meg elmebetegséget okoz. És ha minket ennyire durván nem is riogattak, azért csak a „kezeket a paplan fölé” elv volt érvényben. A lányka, ha az ujjai „csúnya” (cuna) tájékra tévedtek, rögtön jöttek a reakciók: „Ne nyúlkálj a puncidhoz!”, rosszabb esetben: „Fúj!” vagy „Koszos!”, „Bibis!” Szívesen olvasnék pszichológiai tanulmányt arról, vajon hány nő szexuális életét nyomorították meg az ehhez hasonló mondatok.

Nekem nem egészen, de jó hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy el tudjam fogadni, és kényeztetni merjem a saját testemet. És most mindenkit arra bátorítok: Csak hajrá! A JóIsten nem véletlenül teremtett minket olyannak, amilyenek vagyunk. A szex nemcsak gyereknemzésre való, hisz úgy lett a nemi szervünk kialakítva, hogy található ott olyan terület, ami csak és kizárólag örömszerzésre lett kitalálva.

Mondhatja valaki, hogy minek az önkielégítés, ha ott a párunk... A maszturbálás legyen csak a szinglik kiváltsága. Dehogyis! Én valahogy úgy vagyok vele, ha nem volt jó vagy ritkult a régebbi párkapcsolataimban a szex, én se gondolta rá annyira gyakran, és szép lassan elsorvadt bennem a vágy. De ha kielégítő a párommal a szex, akkor ez pont hogy felturbózza a vágyaimat, és ha épp nincs velem a társam, hát így pótolhatom valamelyest a hiányát.

Tudósok szerint az egészségünknek is jót tesz a maszturbálás: oldja a feszültséget, intimebb szexualitást teremt, és könnyebben jut az ember a csúcsra. És hogy kicsit spirituális is legyek: táplálja az életenergiát. Ha maszturbálsz, tudd, nem vagy egyedül vele: a nők kétharmada bevallottan rendszeresen űzi ezt a kellemes tevékenységet.

„Ringasd el magad!” Hisz nem sok jobb van egy olyan önkielégítésnél, amibe az ember kicsit belehal, aztán átcsúszik a másik világba, és bealszik...

Tipp: A mai tippem nem más, mint ennek az írásnak a címe: kényeztesd magadat! Ismerd meg a tested, és dédelgesd azt nyugodtan. Fogadd el, szeresd és tégy jót a önmagaddal! Csak így érheted el, hogy a párod is elfogadóan, szeretően viszonyuljon hozzád, és jót tegyen veled.

Smink

Maga a szó elrejtést, eltakarást jelent.

Mitől boldog a nő? (szerintem) Ha önmagát tudja megmutatni egy férfinak, nem pedig egy magáról mesterségesen kialakított képet. A smink viszont, minél erőteljesebb és mesterségesebb, annál torzabb képet ad a nőről.

Az első randin persze az a természetes, vagy legalábbis általános, ha egy nő legalább egy enyhe sminket feldob magára. Hisz mégiscsak el akarja kápráztatni a másikat. Hasonló ez az állatvilágban a rikító színű tollazathoz, bár ott főként a hím a feltűnőbb. De ott is a magukhoz csalogatásról, a párválasztásról szól ez az egész.

Csak az a bibi, ha valaki túlzottan feltűnően sminkeli magát, ha a saját természetes színeitől nagyon eltérő árnyalatokat használ, ha a csöppet sem hangsúlyos vonalait durván felerősíti. Akkor jön aztán a nagy koppanás, ha az első együtt töltött éjszaka után reggel a férfi megpillantja a elkenődött sminkű, üres arcú, sápadt bőrű, alig-szemöldökű, halvány szempillájú hölgyet. Persze tudjuk, ott vannak a belső értékek meg a kisugárzás. Én azonban akkor sem örülnék túlzottan annak a férfinak a helyében, aki tulajdonképpen más nőt ölelt éjszaka, és másnak adott „Jó reggelt”-puszit (már ha egyáltalán adott).

A sminket én most két részre szedném, mint a képzőművészetben a festészetet és a grafikát. Itt is vannak foltok és vonalak.

Először is a korrektor, hogy eltűnjenek a bőrhibák. A szeplő szerintem nem bőrhiba, sőt, sokaknak kifejezetten jól áll, nem kell eltakarni. Utána jön az alapozó, hogy... Miért is? Egyrészt hogy már színűnek látszódjék az arcbőr, bár ehhez szerintem elég lenne többet kint lenni a jó levegőn, és egészséges arcszínt szerezni egy kis kerti munka vagy kirándulás után. 

Másrészt, hogy erre a festékalapra kerüljön fel maga a smink. Megmondom őszintén, ez szerintem a legnagyobb kamu, csak azért találták ki, hogy nagyobb bevétele legyen a gyártóknak. A mindennapos alapozás nagyon károsítja a bőrt, eltömíti a pórusokat, kiszárítja, ráncosítja a bőrt. A púder is, az talán csak akkor indokolt, ha valaki reflektorfényben áll, és erősen izzad, zsíros a bőre.

Végül is tényleg szépen kihangsúlyozza a járomcsontot a pirosító, bár ugyanezt a hatást érhetjük el, ha nem egy irodában vagy a lakásban punnyadunk egész nap, hanem a kertben mozgunk vagy szeretkezünk egy jót. 

A színes szemhéjpúder és rúzs hasonlít legjobban az állatok tarkabarka feltűnési gyakorlatához. Erre az a szlogenjük a sminkeseknek, hogy csakis a saját színeinkkel harmonizáló festékeket alkalmazzuk. Itt meg az a bibi, hogy a divat évről évre változik, ezzel párhuzamosan a szakértők véleménye is arról, hogy igazából mi illik a szőkéhez, vöröshöz, feketéhez. Emlékszem, pár évtizede még szentségtörés volt piros rúzst felkenni egy vörös hajú nőnek – ma már ezen senki se botránkozik meg. A szőkék is igyekszenek kitörni a pasztell-rózsaszín Barbie-stílusból, és sötétebb árnyalatokat is bátran használnak.

Ennyit a foltokról – jöjjenek a vonalak. Három hangsúlyos kontúr van egy nőn, a szemöldöke, a szempillája és a szája. Emlékeztek rá, hogy jó pár éve a rúzstól sok árnyalattal sötétebb, erőteljes szájkontúr volt a menő? Elég vicces volt a sokszor rúzs nélküli, halvány ajkak szélén a bordós vagy barnás vonal. A hatvanas évek jelképe pedig a fekete szemhéjtus, ami időről időre újra visszaköszön. Bevallom, nekem ez a személyes kedvencem, bár nem annyira vastagon, nem felkunkorodó végekkel, és nem óriási műszempillákkal, mint mondjuk Twiggy.

Én most már nem vallom zéró smink elvét sem, és a full sminkét sem (Hajaj! Láttatok volna darkos tizen-huszonévesen, koromfekete szemekkel, sötétbordó rúzzsal, kilónyi pirosítóval...). Azaz érték a mérték, a kevesebb több. És sminket nem kell minden napra, elég csak alkalomra, ha igazán tetszeni akarunk valakinek (és magunknak). Mondjuk egy első randira...

Tipp: Vegyél elő fényképeket magadról tízes, húszas, harmincas, stb. éveidből. Mennyire változott a sminked? (Már ha egyáltalán sminkelsz.) Szép lassan megtaláltad önmagad – vagy néha elvetetted a sulykot?

Természetes tisztítószerek

Ha engem valaki megkérdez, hogy milyen öko-, bio tisztítószereket használok, ajánlok, akkor a válaszom rövid és tömör: vizet. A víz ugyanis (néhány természetes adalékkal kiegészítve) mindent tökéletesen megtisztít.

Megdöbbenek, mikor belépek valakinek a kamrájába vagy konyhájába vagy fürdőjébe, és látom azt a rengetegféle vegyszert. Vízkőoldó, fehérítő, mosószer, öblítő, zsíroldó, fertőtlenítő... Rengeteg, feleslegesen kidobott pénz – ráadásként a természet intenzív szennyezése.

A mostani környezet- és egészségtudatos háziasszonyok szerencsére változtatnak, és megveszik a fent említett mérgek helyett az öko-bio vízkőoldót, zsíroldót, öblítőt... Nem rossz persze, dicséretes, hisz mindez jobb, mint a sok vegyszer, de minek? Minek pénzt kiadni arra, amit a természet segítségével is megoldhatunk?

Kedves lányok-asszonyok, a víznél egyszerűen nincs, ami jobban tisztítana. Ha forró vízbe áztatjátok a mosogatnivalót, alig kell hozzá mosogatószer, csak kicsit fura, hogy nincs akkora hab. A víz felszedi a padlóról a szennyeződést, a víz kiszedi a ruhából a koszt. Öreganyáink is a patakban sulykolták a ruháikat. Oké, tudom, a XXI. században élünk, de aki nem is akar teljesen visszamenni öreganyáink korába, az is alkalmazhatja a régi tudást.

Én összesen kétféle tisztítószert tartok otthon: mosószódát és lebomló, folyékony mosogatószert.

A mosáshoz semmi szükség mű mosószerre, még akkor sem, ha az intelligens... A mosószóda ugyanúgy megteszi, ráadásul lebomlik a természetben, bár kicsit szürkíti a fehér ruhákat,. Akinek ez nem tetszik, annak számára vannak más, természetes módszerek. Nagyanyáink a hamulúgra meg különböző növények (burgonya, vadgesztenye) főzőlevére esküdtek. Ha a mai háziasszonyoknak ez macerás, vegyenek mosódiót, az is ugyanolyan jó, csak kicsit drágább.

Az öblítő, mint olyan, szerintem teljesen felesleges. Az egyik legelsőként elhagyott tisztítószer volt a háztartásomban. Igazából a szintetikus mosószer utáni használatra és illatosításra találták ki. A mosószóda vagy mosódió eleve nem szintetikus, a bolti öblítők illata pedig olyan mesterkélt. Egy nagyáruházban végigmenni az öblítős-polc előtt nekem kész öngyilkosság, annyira bódító az illat-kavalkád. Az én javaslatom: az öblítővízbe pár csepp illóolajat kell cseppenteni, és máris jó illata lesz ruháknak. Még jobb persze, ha kint a kertben teregetünk, hiszen a napfényen, szél által megszáradt ruhák illatánál nincs is jobb.

Van, aki az ecetre esküszik, mint kiváló öblítőre. Meglehet, de nálunk engem is és a páromat is ki lehetne kergetni a világból az ecet szagával, viszont aki ennél toleránsabb, annak hajrá. Főleg azért, mert az ecetet vízkőoldásra és zsíroldásra is ajánlják.

A mosószódával nemcsak mosni, de foltot tisztítani és súrolni is lehet. Ruhán esett foltra kicsit nedvesen rákenem, úgy hagyom, kiválóan kiszedi, nem kell külön folttisztítót venni. Állítólag ugyanezt a hatást érhetjük el konyhasóval is.

Ha nagyon leragadt, odaégett a kaja, forró vízbe áztatom, az jól feloldja. Ha mégsem teljesen, a szivacsra szórok egy kis mosószódát, az egyből kisúrolja. Ugyanilyen jó hatású a szódabikarbóna is.

Padló felmosásához is bőven elég a tiszta víz, ahol nagy a ragacs, oda ismét csak a jó öreg mosószóda kerülhet.

Ezeknek a természetes tisztítószereknek a használatával egyrészt pénzt spórolunk (ne feledjük, a vegyszergyártás az egyik legnagyobb biznisz a gyógyszer- és fegyvergyártáson kívül!), másrészt óvjuk a környezetet és egészségünket.

Tipp: Nézz körül a fürdőszobád, kamrád, konyhád polcain, és számold meg, hány flakonnyi vegyszert tartasz otthon. Próbáld meg szép fokozatosan elhagyni őket! Kísérletezz a jól bevált praktikákkal, találd meg a számodra legmegfelelőbb természetes tisztítószert!

Bio? Természetes!

Ma már sajnos az a „természetes”, azaz inkább az általános, hogy a kertekben permeteznek, rotakapálnak, gyomirtóznak, műtrágyáznak, satöbbi. Megszokott az utak mentén a végtelen nagyságú egybefüggő búzatáblák vagy kukoricaföldek látványa, megszokott a szőlőkben a hátukon permetezőt cipelő emberek látványa, megszokott az egyforma picire lenyírott gyep és az egyforma magasra levágott sövény látványa.

A természetben sosem egyforma semmi sem. Egyik cserje ekkora, a másik akkora. Itt egy fa, ott egy bokor, itt ilyen virág, amott olyan. Társulások vannak, élőhelyek, ahol együtt, természetes rendben él fa, cserje, fű, virág, rovar, madár és emlős.

A biokertészetnek van néhány sarkalatos pontja. Például az egyértelmű, hogy nem gyomirtóznak. De nem is gyomlálnak, azaz nem kapálják ki meg huzigálják ki kézzel a gazt, hanem inkább mulccsal betakarják. A fűkaszálékkal letakart részeken egyrészt nem, vagy kevésbé nő ki a gyom, ráadásul sokkal jobban tartja a nedvességet, ezért kevesebbszer kell öntözni. Eleve a helyesen kiültetett növényeknél az egyik árnyékot ad a másiknak, kevesebb a kiszáradás, a kiégés. Ennek egy speciális fajtája az erdőkert, ahol a veteményeseket a fák, bokrok tövében-között alakítják ki.

A rovarirtó-szerek használatát nem is értem. A rovaroknak ott vannak a természetese ellenségei, különösen a madarak. Ha ezeket nem üldözzük el, sőt, inkább magunkhoz csalogatjuk, nem lesznek kártevőink. Ugye ismerős sokaknak Móra Ferenc novellája, ahol a kisfiú elpusztítja a cinege tojásokat, az apja pedig kiszámoltatja vele, hogy azok menyi hernyót ettek volna meg életükben. Ha permetezünk, akkor nemcsak a kártevők pusztulnak el, hanem a minket segítő állatok is.

Úgy kell kertészkedni, hogy a növények maguktól ellenálljanak a kártevőknek. Ezt például a helyes növénytársítással is elérhetjük. Azaz olyan fajokat ültetünk egymás közelébe, amelyek szeretik, támogatják egymást. Például illatanyagukkal elriasztják a másik növény kártevőjét. Ezt már az indiánok is tudták, nem véletlenül híres a kukoríca-bab-tök hármas, mint örök barátok. A krumpli viszonyt utálja a napraforgót, a paradicsom meg ki nem állhatja a karalábét.

Ha a veteményes köré vagy a közökbe szép, de emellett hasznos virágokat ültetünk, mint körömvirág, sarkantyúka, bársonyvirág, akkor nemcsak a látvány lesz szemet gyönyörködtető, de kártevőből is kevesebb garázdálkodik a kertben.

A talaj műtrágyázása is hihetetlen szokás. A természetben nem kell trágyázni, mert a lehullott leveleket nem gereblyézi össze senki, hogy szép rendezett legyen a látvány, hanem azok komposztálódnak, tápanyagot juttatva a földbe. Ha mégis trágyázni akarunk, ne valamilyen mesterséges szerrel tegyük, hanem mondjuk szerves állati trágyát forgassunk bele. Mi magunk is elő tudjuk állítani a trágyát akkor, ha házilag komposztálunk. A lebomlott növényi hulladékokból előállított komposzt táplálja a talajt. Vannak erre speciális növények is, például ha egyik évben csak mustárral vetjük be a veteményest, az szinte wellness-kúra a földünknek.

Tipp: Végezz egy kísérletet a kertedben. Egyik ágyásba ültess egymással barátságban élő növényeket, a másikba olyanokat, melyek ki nem állhatják egymást. Hasonlítsd össze a kettőt!