Jó pap holtig tanul. Meg úgy
általában az ember is, ha a tanulást amolyan szélesebb spektrumon
értelmezzük, és beleveszünk minden élettapasztalatot, amit az
ember egészen a halála napjáig szerez. Pl. főzés, gyereknevelés,
hivatali ügyintézés, házépítés...
Ám, ha azt mondom „tanulás”, az
emberek nagy százalékának egészen biztosan az iskolai képzések
jutnak az eszükbe. A klasszikus menetrenddel, amit egy átlagember
megél: általános iskola 8 évig, a többségnél középiskola 4
évig, és bizonyos rétegnél főiskola, egyetem.
A magyar népesség 95%-a legalább a 8
osztályt elvégezte (persze kérdés, milyen hatékonysággal, nekem
volt olyan „gondozottam” a családok átmeneti otthonában, aki 4
osztályt végzett, de nem tudott írni-olvasni), a teljes lakosság
fele érettségizett, 20%-a pedig diplomás. A népesség kb. 15%-a
beszél valamilyen idegen nyelvet, leginkább angolt (érdekesség,
hogy a férfiaknál ez 10%, a nőknél viszont 20!).
De most nem is a statisztikáról
akartam írni, hanem arról, hogy azt sulykolják belénk, mikor KELL
tanulni. Addig tanulj, míg fiatal vagy, így szól a szlogen, nem?
Nekem azt mondták otthon, hogy válasszak jól középiskolát ,
döntsek jól az egyetemi továbbtanulás mellett, mert ekkor dől el
a jövőm (tizenévesen!). Mintha az kőbe lenne vésve, hogy csak 18
évesen lehet leérettségizni, és 22-24 évesen lediplomázni.
Eszembe se jutott sokáig, hogy ezt az „eldőlt” jövőt bizony
bármikor „felállíthatom”, azaz akármikor beülhetek az
iskolapadba.
Igen, kedves olvasók, tényleg életünk
során akármikor tanulhatunk, méghozzá iskolai jelleggel is.
Emlékeztek az „Éretlenek” című
filmre, ahol a bukott és érettségizni kényszerülő diákok közé
egy idős bácsi is bekerül? Nem mellesleg ő az egyetlen, aki a sok
kettesre végző mellett kitűnően eredményt ér el. Vajon miért?
Szerintem azért, mert nála nincs semmiféle külső elvárás,
szülők, barátok, társadalom, csakis önmagának tanul, a belső
motivációja hajtja.
Nos, azt a bizonyos iskolapadot sem
kell annyira szóról-szóra értelmezni, hiszen ma már
távoktatással is elvégezhető egy tanfolyam. Skype-on is zajlanak
tanórák, az ember megkapja e-mailben a tananyagot, kidolgozza,
megcsinálja a feladatokat, és a net segítségével visszaküldi.
Dunát lehet rekeszteni a rengeteg
OKJ-s tanfolyammal, mely képzések közül sokért fizetni sem kell.
Ma Magyarországon az első két szakma megszerzése ingyenes (jó,
oké, tankönyvek, meg vizsgadíj, stb., de akkor sem kell súlyos
százezreket kifizetni értük).
Az ember több élethelyzetben is
elhatározhatja, hogy új szakmát tanul. Egyrészt, mikor
elbocsájtják a munkahelyéről, és rájön, valami másba kell
fognia, hogy új állást találjon. Ez ugye bizonyos kényszer. De
sokszor van úgy, hogy kényszer nélkül, belső indíttatásra dönt
valaki az átképzés mellett. Mondjuk nyugdíjas lett, de mindig is
nagyon aktív életet élt, nem bírna egész nap csak pihengetni,
inkább keres valamilyen értelmes képzést, hogy növelje tudását,
tornáztassa az agyát. Vagy otthon van Gyes-en pár évig, és
közben kikristályosodik benne, hogy a régi munkáját már nem
akarja tovább folytatni. Ideális esetben azt is kitalálja ez
alatt, hogy mi az, ami őt jobban vonzza.
Sokszor hallom, hogy diplomás
értelmiségi nők felnőtt fejjel kézzel foghatóbb szakmát
tanulnak. Varrótanfolyam, OKJ-s cukrász, Hagyományok Háza
nemezelés... Vagy sok év gyerekezés után belefognak valamilyen
segítő, nevelő jellegű munkába. Esetleg önálló üzleti
vállalkozásba kezdenek, és ehhez pénzügyi ismereteket tanulnak.
Talán érettebb korára (mert az
életkortól és a tapasztalatoktól lesz az ember érett és nem az
érettségitől) jobban megismeri az ember önmagát, a képességeit
csakúgy, mint az érdeklődését. Letisztul, miben jók, mik az
erősségei, és mik azok a tevékenységek, amiket örömmel végez.
Mert ugyebár (Réka szlogenje), az az
igazi hivatás, amit szeretünk, amiben jók vagyunk, és amivel
szolgáljuk a világot és/vagy az emberiséget.
Tipp: Ha a te jelenlegi munkád nem
felel meg a fenti kritériumoknak,érdemes mél önvizsgálatot
tartani, és belefogni a továbbképzésbe.