Párkapcsolati a
téma, a cím pedig a bioritmus. Nem kutyult itt valamit össze Réka? Nem, nem,
most nem életmód-váltásról lesz szó, hanem egy pár eltérő bioritmusának
összehangolásáról.
Min szokott egy
pár általában összeveszni? Nem csukja le a vécé fedelét! Ledobja a szennyes-tartó
mellé a zokniját! Nem csavarja vissza a kupakot a fogkrémes tubusra! Eléggé
gagyinak tűnő apróságok, mégis, szinte válóokká fajulhatnak.
Az viszont
tényleg eléggé meg tudja pecsételni egy párkapcsolat sorsát, ha annyira más a
két fél bioritmusa, hogy abból sorozatos konfliktusok támadnak.
Vegyünk a két
klasszikus típust, a pacsirtát és a baglyot. A pacsirta hajnalban kel kakasszóra
(vagyis akkor, amikor a pacsirta csicsereg), a reggeli-délelőtti órákban a
legenergikusabb, de estére már mosogatórongynak érzi magát, és a tyúkokkal megy
aludni. A bagoly viszont, ha nem is teljesen éjszakai életmódot él, azért
erősen közelít hozzá. Szeret későig az ágyban lustálkodni, lassan indul be a
napja, de délután felé már formába lendül, és nagyon későn fekszik le.
Természetesen
egy ember lehet ezek kombinációja is, azaz ha olyan az illető, hogy beéri kevés
alvással (akár az én férjem), akkor kora reggel ébred, és éjjel tér nyugovóra.
A másik variáció (akit én csak lustaságnak hívok), akit az istennek se lehet
kirángatni reggel, és sötétedéskor már csukódik is le a szeme, tehát
gyakorlatilag többet alszik, mint amennyit ébren van.
Akkor vizsgáljuk
csak meg ezt a párkapcsolatok szemszögéből. Hol tud ez bezavarni két ember
életébe? Hát nem mindegy nekik, hogy ki mikor kel és mikor fekszik, mikor
energikusabb és mikor fáradtabb?
Nem!
Képzeld csak el
a következő helyzetet. Tegyük fel a feleség a pacsirta, a férj a bagoly. (Ez amúgy tényleg az általánosabb.) A
nőnek hajnalban kipattan a szeme – ha magától, az a szerencsésebb, mert az
ébresztőóra korai pityegése már összetűzésre adhat okot. Szívesen tornázna
egyet hangos, lendületes zenére, de nem lehet, mert a férje még alszik. Örömmel
pakolná el a szárítóról az edényeket, de a csörömpölés felébresztené élete
párját. Szívesen futna egyet vele a parkban, de az nemhogy futni képtelen, még
az ágyból kimászni is.
Aztán elérkezik
az este: a férfi a tévé vagy a gép előtt ül, a nő viszont érzi, hogy mindjárt
elbóbiskol, és még nem is beszélgettek, nem is bújtak össze. A férj megnézne
egy meccset, meghallgatna egy koncertfelvételt, esetleg el is menne otthonról
pizzázni vagy moziba, de nem kellemes társaság egy étteremben ásítozó, a filmbe
bealvó feleség.
A helyzet akkor
nehéz, ha a felek teljes csendben és sötétségben szeretnek pihenni. Én például
bármikor, bármilyen körülmények között tudok aludni, fényes nappal, zsibongó
tömegben is akár, tehát tőlem nyugodtan éghet a lámpa és mehet az a film éjjel,
akár hajnalig is, én nyugodtan durmolok mellette. De ezzel sajnos sokan nem így
vannak.
Vegyük most a
szexet. Mikor szeretkezzenek, ha az egyikük reggel még, a másikuk pedig este
már fáradt? Oké, tudom, találjanak egy közös pontot valahol a nap közepén, de
dolgozó embereknél ez meglehetősen kivitelezhetetlen.
Az a lényeg,
hogy valahogy összecsiszolódjanak. Nem hiszem, hogy jó megoldás, hogy a
pacsirta elkezdi keltegetni a párját, és kirángatja az ágyból, és az sem, hogy
a bagoly húzza-halasztja az időt, pedig a párja már rég jó éjszakát kívánna
neki. Nem jó megoldás az első, mert ha ugyan fel is kel az illető, akkor is
csak kómásan jár-kel, nem produktív a napnak ebben a korai szakában. Persze az
se nyerő, ha a bagoly visszahúzza a kikászálódni készülőt az ágyba, mert ha
ilyenkor be is alszik az illető, pont átalussza a számára legenergikusabb
napszakot, és később csak még fáradtabbnak fogja magát érezni.
A másodiknál
pedig egyszerűen az egyik nem hagyja, hogy a másik kipihenje magát, és az hosszú
távon meg fog látszódni a teljesítményén és egészségén is. De annyira önző sem
lehet a pacsirta, hogy maga mellé hívja a társát szundítani a hálóba, mikor az
még sok mindent szeretne csinálni odakint.
Mi ezt a
helyzetet amúgy elég könnyen oldjuk meg. Mivel hallássérült a párom, tőle aztán
nyugodtan csörömpölhetek az edényekkel és tornázhatok zenére reggel, úgysem
hallja meg. Ráadásul sokszor egyszerre kelünk, kakasszóra, madárcsiripelésre. Este
pedig, amikor én kezdek kidőlni, akkor összebújunk az ágyban, beszélgetünk, és persze
szerelmeskedésbe is fordul(hat) a dolog. Ebbe vagy közösen bealszunk, vagy csak
én, és akkor ő még kimegy filmet nézni, zenét hallgatni, gépezgetni.
Hát, valahogy
így lehet összehangolni a különböző bioritmusokat.
Tipp: Vizsgáld meg, hogy te melyik
bioritmus-típushoz tartozol? És a párod? Össze tudjátok hangolni a
tevékenységeiteket? Vagy ez állandó konfliktusforrás nálatok? Igyekezzetek
megtalálni a közös nevezőket!