Savanyúság

Múltkor itt a „Háztartás” rovatban már elkezdtem írni az élelmiszerek tartósításáról, télre való eltevéséről. Akkor inkább a gyümölcsökön volt a hangsúly, a befőzésen és az aszaláson, most viszont a zöldségek elrakásáról fogok bővebben szólni.

A savanyítás leggyakoribb módja ecettel történik, de nálunk az ecet ízét és szagát mindketten utáljuk. Most viszont kaptam egy szuperjó receptet sós tartósításra, amit meg is osztok veletek.

Az ember vegyen sokféle zöldséget. Az alapja főleg a káposzta (fehér és lila egyaránt), meg az uborka. Emellé rakhatunk még répát, zellert, lilahagymát, karfiolt, zöldpaprikát. Esetleg cékla, retek vagy brokkoli is mehet bele. Ha a családtagok bírják, akkor erőspaprika is. Ezeket mind megtisztítjuk, és viszonylag kis szeletekre-darabokra vágjuk fel.

Mindeközben egy nagy azékban felrakjuk a vizet melegíteni, amibe literenként egy nagy evőkanál sót teszünk. Figyelem, nagyon fontos, hogy semmiféle finomított, jódozott, tengeri, nem tudom mit csinált só nem alkalmas erre, csak és kizárólag a finomítatlan, durva konyhasó, legeslegjobb az eredeti erdélyi só. A sónak fel kell oldódnia a vízben, a víznek fel kell forrnia, utána pedig langyosra visszahűlnie.

Míg ez megtörténik, mi gyömöszöljük bele a zöldségeket abba az edénybe, amiben eltenni kívánjuk. Klasszikus megoldás egy nagy befőttesüveg vagy műanyag hordó. Én forradalmi megoldásként (a netről loptam az ötletet) egy 5 literes ásványvizet palackot használtam erre a célra.

Nem maradhatnak el fűszerek, melyek közül a legjelentősebb a kapor, mert ez indítja majd be a savanyítás folyamatát. Legjobb, ha az aljára és középre is teszünk belőle, én raktam frisset is, és szárítottat is. Mellette még fűszerezzük borssal, borsikafűvel, köménymaggal, babérlevéllel. Mindenképp tegyünk hozzá pár gerezd fokhagymát is!

Ezután már csak fel kell önteni a zöldség-keveréket a langyos sós vízzel, lezárni, és kitenni a kamrába. Egyesek szerint 1-2 hét, mások szerint 1-2 hónap kell hozzá, míg megerjed, majd megsavanyodik. Erről nincs személyes tapasztalatom, mert a mi savanyúságunk egyelőre ott várakozik kint a spájzban. Talán decemberben már fogyasztható is lesz.

A savanyítás tehát a legelterjedtebb tartósítási eljárás, de ezen kívül létezik még sok más megoldás. Például a modern kor vívmánya a fagyasztó. Nekem évekig nem volt, ódzkodtam is tőle, de most a párommal együtt egy ilyen gép is került a háztartásunkba. És ha már van (ő főleg húst tárol benne), akkor ki is használom.

Sárgarépát, fehérrépát, karfiolt, krumplit tisztítottam meg és vágtam fel kockára, hasábra vagy karikára (nálunk ez utóbbi a gyerekek kedvence). Fejtett babot és zöldbabot is raktam el, jó lesz majd belőlük gazdag levest főzni. Egységcsomagokat állítottam össze belőlük, amelyeket bármely téli napon elő lehet venni, amikor az embernek nincs kedve vagy ideje zöldséget pucolni.

Tipp: Talán még nem késő, hogy te is eltegyél zöldségeket. Irány a piac, és ha ügyes vagy, karácsonykor az ünnepi menü mellé már saját savanyúságot szolgálhatsz fel.

Budoár

A kezdeti általánosabb otthonos témák után nekifogtam itt a blogon a ház különböző helyiségeinek részletes taglalásához. Eddig már jártam az előszobában és a fürdőszobában, most pedig a hálószoba következik. Azaz a budoár.

Igen, egy igazi hálószobának olyannak kell lenni, mint egy budoárnak. Ez a helyiség nemcsak a pihenés, hanem a szerelmes együttlétek helyszíne is. És szerintem ez (lehet) az egyik legnőiesebb szoba, persze csak ha teszünk is érte.

Maga a „hál” szó is kettős értelmű: egyrészt jelenti az alvást, másrészt a szeretkezést. Lásd. a népnél: „Babám, véled hálnék” (biztosan nem aludni akart a legény a szertőjével, hanem egész mást csinálni), vagy előkelőéknél: „Elhálták a házasságot” (azaz nem csupán együtt aludtak, hanem megtörtént a szexuális egyesülés is).

A hálószoba legmeghatározóbb darabja tehát maga az ágy, ahol alszunk és szerelmeskedünk (persze ez utóbbit megtehetjük a ház bármely más helyiségében is!). Van, akik arra esküsznek, hogy a külön alvás a hosszú házasság titka; szerintem meg pont az, hogy a kedvesünk mellkasán hajtjuk álomra fejünket.

Legyen kényelmes a fekhely, ne spóroljunk a matracon (pl. kókusz). Jó érzés a kellemes puhaság, de az egészségnek nem tesz jót, ha nagyon belesüppedünk az ágyba. Barátainknál egy ideig vízágy volt; engem halálra idegesített volna az a hepehupás, folyton hullámzó felszín.

A túl sok, túl magas párnázás káros a gerincünknek, csigolyáinknak. Bőven elég egy kispárna is, de csak az alváshoz; nappalra nyugodtan bezsúfolhatunk ide sok színes-mintás díszpárnát, akár körbebélelhetjük velük az egész hálókuckót.

Az ágynemű mindenképp természetes anyagból készüljön (gyapjú, pamut)! Jó, ha az ágy alatt van egy nagy ágyneműtartó, ahová a felső részt felhajtva bepakolhatjuk nappalra a paplant-párnát. De más megoldás is szóba jöhet, pl. külön ágyneműtartó (láda, nagy kosár), vagy az ágy letakarása egy szép textíliával. Nekem lila indiai ágytakaróm van.

A másik meghatározó bútordarab a ruhásszekrény, persze csak abban az esetben, ha nincs külön gardróbszobánk. Kedvezőbb megoldás ha egy nagy szekrényünk van, faltól falig, padlótól plafonig beépítve, minden négyzetcentimétert kihasználva. A fehérneműket, kisebb ruhadarabokat tarthatjuk romantikus fiókos komódban is. Kiegészítőknek jó szolgálatot tehet néhány fonott kosár vagy kovácsoltvas akasztó is.

Szokás a hálószobába tükröt tenni. Egyesek azonban elvetik a sulykot, és az egész gardróbszekrényt tükörrel fedik be, mondván, tágítja a teret. A feng shui szerint se túl kedvező a sok tükör a hálóban, de én is úgy érzem, nem nyerő ez a megoldás. Az ember általában tényleg szereti, ha a tér tágas, de ez alól a kivétel szerintem a hálószoba, ami akkor jó, ha minél kisebb, kuckósabb. Én tükröt ide csak egy kicsit raknék, a pipere-sarokba.

Hát igen, ha már nőies háló, ne maradjon ki a fésülködőasztal sem. Kecses asztalka és szék, sok titkos fiókkal, a szépülés kellékei tubusokban, tégelyekben, ékszerek dobozkákban vagy akasztókon, és persze az előbb említett tükröcske.

Manapság igencsak divatos a minimalizmus, azaz az extrém módon leegyszerűsödött lakberendezés, amikor csakis a legszükségesebb tárgyak vannak a térben, a formák letisztultak, csak semleges színeket alkalmaznak, sehol egy minta, és dekoráció szinte nincs is, csakis funkcionális darabok. Van, aki annyira minimalista, hogy szivacson alszik a földön, csupasz falak között.

Nekem, bevallom, nem tetszik ez a trend. Szerintem a meleg, otthonos érzéshez kellenek a puha textilek, az élénk színek, a hangulatvilágítás, az apró, egyedi dísztárgyak. Különösen igaz ez a hálóra.

Legközelebb az „Otthon” rovatban a hálószoba stílusairól, színeiről, fényeiről, díszeiről fogok írni.

Amúgy most se bírtam ki és több lakberendezési ötletet is adok nektek fényképen.

Tipp: Mennyire budoáros a hálószobád? Szerinted a hálószobád berendezése és hangulata mennyiben befolyásolja a párkapcsolatodat? Ha szükséges, tervezd át a hálótokat! 

A tavasz első hírnökei

Hát megbolondult ez a Réka? Összekeveri az évszakokat? Tavaszról ír, miközben javában benne járunk az őszben?

Nem, nem, Réka semmit sem kavart össze, de tudja, hogy a jó kertész előrelátóló. Már ősszel a tavaszra gondol. És a tavasz első hírnökeire, a hagymás virágokra.

A hagymás virágok is előrelátóak, és a hagymájukban őrzik a következő évhez szükséges tartalékokat. Olyanok ők, mint egy gondos háziasszony, aki feltölti az éléskamráját táplálékkal. Számukra a hagyma ez az „éléskamra”, ebben raktározzák azt az energiát, ami ahhoz kell, hogy a hideg, fényben és hőben nem gazdag időszakban is ki tudjanak hajtani, sőt, pompázhassanak.

Ehhez a jó kertésznek csak annyit kell tennie, hogy ilyenkor október táján dugványozza a földbe a hagymásokat. Jó szerszám hozzá egy kézi dugványozó, habár szerintem egy sima faággal vagy egy kisebb ásóval is hasonló eredményeket érünk el. Az a fontos, hogy a hagyma átmérőjének kb. kétszeresére helyezzük a földbe a hagymákat. Aztán föld vissza, és indul a visszaszámlálás.

Vannak, akik elvirágzás után, avagy az őszi időszak végén felszedik a hagymákat a földből, de tapasztalatom szerint erre nincs szükség, különösen a manapság tapasztalható enyhe teleket figyelembe véve.

Ahol sok a kártevő rágcsáló (pocok, vakond) a földben, ott ajánlatos az ültetőkosár használata, ennek oldalán nem tudja átrágni magát a gazfickó. Ráadásul ezzel együtt könnyedén kiemelhető és átteleltethető a sok hagyma.

Lássuk csak, kikkel fogunk nem is olyan soká, „csupáncsak” négy-öt hónap múlva találkozni.

A legelső ilyen hírnök a hóvirág. Milyen csodálatos érzés, mikor a kemény, hideg földből először megpillantjuk előbújni a hófehér szirmait! Már februárban megjelenik, sőt, ha nem túl zord a tél, van, ahol január végén találkozhatunk már vele. Ugye mondanom se kell, hogy védett? Letépni tilos, tehát minden a szemnek, semmit a kéznek!

Hasonlóan a tél végét jelzi már a nevében is a téltemető. Míg a hóvirág színével nem tűnik ki a hófehér háttérből, a téltemető sárgája az első igazi feltűnő szín kora tavasszal. Ráadásul szirmai is nagyobbak, jellegzetesebbek.

A sáfrány avagy krókusz is azt jelzi, nem kell sokat várni a melegebb idő beköszöntére. Sok fajtája létezik: lehet fehéres, halvány rózsaszínes, más fajtái mályva- vagy bíborszínűek.

A természet valahogy érzi, hogy sok volt az embernek a tél színtelensége, így a két élénk kiegészítő színt adja nekünk, a nárciszok sárgáját és a jácintok liláját.

Azért a nárcisz sem egyszerűen csak simán sárga: nagyon tetszetős az, amelyek közepe narancsos, mások meg fehér szirmúak és belül sárgák.

A jácint lilája is változhat az ibolyától egészen a bordós-bíborig. Márciusban ők uralják a kertünket. Szobanövényként is megállják a helyüket, cserépben nőnapra kedvelt ajándék.

Aztán pedig jön az április és a tulipán, az én nagy kedvencem. Mivel annyira változatos, ráadásul a magyar hagyományban a szimbolikája is igencsak érdekes, a „szelek havában” külön bejegyzést szentelek majd ennek a varázslatos virágnak.

Általában ezen a blogon egy képet szoktam minden cikkhez csatolni, de most nem bírtam ki, hogy ne mutassak nektek néhány gyönyörű hagymás virágot. Kellemes gyönyörködést a képekben, álmodozást az eljövendő tavaszról, és jó munkát a kertben.

Tipp: Milyen tanácsot is adhatnék? Szerezz be minél több virághagymát, dugványozz ősszel, és csodáld a virágokat tavasszal!

Pályamódosítás

Nézz körül a környezetedben! Nézd meg, hogy a barátnőid, nőismerőseid közül hányan végzik azt a munkát, amire képesítésük van! Hánynak ugyanaz a foglalkozása, mint amikor elvégezte a közép- vagy a főiskolát?

Megmondom őszintén, jól végiggondolva a magam szűkebb és tágabb köreit, nem sok olyat tudok mondani, akinek most is az a hivatása, mint miután elhagyta az iskolapadot. Tanítóból dúla, menedzserből villamosvezető, kertészből írónő lett. Van, aki pszichológus végzettséggel varr, tanári diplomával gyapjút fon, faipari bizonyítvánnyal tanít, olasz tanítás helyett inkább kárpitosüzemet vezet.

Mitől jut eszébe valakinek a kereskedelmi végzettséggel inkább műkörmösnek állni? Óvónői tudással inkább lovakat körmölni? A pénz, úgy érzem, csak az egyik ok. Persze az is lehet, hogy valaki a pedagógusi fizetéséből kevésbé tud megélni, mint abból, ha mondjuk eladja a kézműves termékeit. De szerintem az igazi ok inkább az önmegvalósítás.

Sok nő az iskolái elvégzése után még dolgozik a szakmájában néhány évet (vagy talán még annyit sem), szül egy-két-három gyereket, aztán a GYES alatt vagy után rájön, hogy vagy nem mehet vissza a régi munkahelyére, vagy nem is akar visszamenni. Valahogy az anyává válás során az ember átértékeli, mi a fontos. Mire a babából totyogós, majd ovis lesz, addigra látjuk igazán, kik is vagyunk és mit is szeretnénk.

Vajon miért nem halljuk meg ezt a belső hangot korábban? Mikor a pályaválasztásra kerül a sor. Hát azért nem, mert a szülői és a társadalmi nyomás sokkal erősebb.

Sok családban hallani a következőt: „Mindegy, mit csinálsz a továbbiakban, de egy diploma legyen a kezedben.” Ennek mi a csuda értelme van? A fiatal végigszenved 4-5 évet egy egyetemen vagy főiskolán, tanul egy csomó olyan dolgot, ami vagy nem érdekli, vagy az életben soha nem fogja használt venni (avagy mindkettő), csak azért, hogy a szülő elbüszkélkedhessen az orvos vagy jogász vagy közgazdász vagy mérnök a gyereke. A pedagógus végzettséggel sajnos kevesebben szoktak büszkélkedni, ennek a szakmának ma az egyik legalacsonyabb a társadalmi megbecsülése. Talán nem is véletlen, hogy a tanárok között van a legtöbb pályaelhagyó. Számos olyan ismerősöm van, aki a tanítási gyakorlatok kivételével egy percet sem állt a katedrán. A nyelvszakosok közül is sok olyan, aki magántanítást vagy nyelviskolát vállalt, de általános vagy középiskolát már nem. És persze ott a rengeteg hozzám hasonló, aki néhány évig gyűrte a sulizást, de aztán végleg elment a kedve. Nekem spec. főleg a rendszertől.

De most visszatérve a pályaválasztásra, úgy általánosságban: A szülők és a tanárok nem figyelnek oda, hogy a gyerek valójában mi iránt érdeklődik, nem nézik az igazi képességeiket. Csak a jegyek számítanak, a felvételi pontszámok; a fiatalok személyisége, elhivatottsága semmit sem ér. 18 évesen nem ő maga hoz meg egy döntést, hanem mások határoznak helyette.

Pár tipp a pályamódosítóknak: Hallgass a szíved szavára! Legyen a hobbid a szakmád! Keress azzal a tevékenységgel pénzt, amit a legjobban szeretsz csinálni! Ne félj középkorúként se munkát változtatni! Sőt, ne félj negyvenévesen beülni az iskolapadba vagy elvégezni egy online tanfolyamot!

(Az amúgy elég beszédes, hogy mikor képet kerestem ehhez a cikkhez, és beírtam, hogy "pályamódosítás" szót, csupa öltönyös férfi képét dobta ki a google...)

Tipp: Tedd a kezed a szívedre: Szereted a munkát? Amit dolgozol, az egyben a hivatásod, a szenvedélyed is? Ha a válaszod, nem, gondolkozz el a pályamódosításon!

Női csoportok az interneten

A „közösség”, főleg a „női közösség” szó hallatán az ember lánya főként barátnőkre gondol, akikkel beülhet egy kávéra vagy bevásárolhat, meg olyan szomszédasszonyokra, akikkel lehet recepteket cserélni és vigyázhatnak egymás gyerekeire. Talán még női körök is beugranak, ahol vagy együtt énekelünk, dobolunk, táncolunk, vagy megosztjuk másokkal, ami a lelkünket nyomja, és segítünk azokon, akik rászorulnak. Esetleg a régi idők fonóinak emlékét is felidézhetjük.

De mit tegyen az, akinek a baráti társaságában nincsenek shoppingolós, kávézós nők? Akik otthon babáznak vagy házimunkáznak, avagy reggeltől estig dolgoznak? (Vagy dolgoznak is, gyerekeznek is, házimunkáznak is...) És mit tegyen az, aki messze él mindenkitől, akivel szívesen beszélgetne?

Mert mondjuk kiköltözött egy tanyára. Vagy kiköltözött külföldre. Vagy egy olyan faluban-városban él, ahol ufónak érzi magát, és úgy érzi, nincs közös nevező közte és a körülötte lévők között?

Régen biztosan magányos és szomorú lett volna ilyen helyzetben egy nő (ámbár akkoriban ott volt ehelyett a nagycsalád, a faluközösség), de ma már ott van az internet, aminek segítségével pár kattintással sorstársakra lelhetünk, akár barátnőket is találhatunk.

Hihetetlen mennyiségű csoport van a facebook-on, az ember szinte elvész a bőséges kínálatban. És ezek közül rengeteg olyat találunk, ami kifejezetten nőknek szól.

Csak néhány téma a kínálatból: Otthonszülős, babahordozós, hosszan szoptatós, kötődően nevelős, otthontanulós... Dunát lehetne rekeszteni a sok gasztro-csoporttal, a vegántól a paleóig hihetetlenül színes a paletta, receptekkel persze. Jellegzetes női téma a divat: ruhatrendek, sminktippek, frizura-ötletek garmadával találkozhatunk. Van sok kreatív csoport, ahol a kötésmintákról vagy varrásról értekezhetnek a nők. A rendteremtésről meg a régi bútorok felújításáról szóló csoportok tagjainak nagy része szintén nő.

Aztán ott vannak a nem konkrétan tematikus, egyszerűen a nőiességet erősítő, női szerepeket taglaló, önfejlesztő csoportok. Nekem is van egy ilyen csoportom, a női körömön részt vetteknek, és tagja vagyok egy másik ilyennek, Meső párkapcsolattal, házassággal, szexualitással, női-férfi szerepekkel foglalkozó csoportjának. Ezekben leginkább a női testiség, a szex és a párkapcsolat a fő motívum. Mert azt hiszem, abban egyetérthetünk, hogy ez az, ami a legtöbb nőt igazán foglalkoztatja.

Felmérések szerint sokkal több nő használja a közösségi oldalakat, mint férfi. Talán azért, mert a nők kommunikatívabbak, jobban megvan bennük a közlésvágy?

És tényleg, a facebook-on olyan egyszerűen meg a „beszélgetés”. Érdekes, sokkal könnyebben megosztja az ember az érzéseit, az életét vadidegenekkel, különösen akkor, ha a virtuális térben van. Még a vonaton utazva is elmeséljük az útitársunknak bánatunkat-örömünket, de a neten, írásban, talán még ennél is sokkal nyitottabb az ember. A nők meg aztán különösen lazák ebben, hétpecsétes titkokat kotyognak ki olyanoknak, akiket nemrég ismertek meg.

A női csoportokban érdekes megfigyelni a kommunikáció sajátosságát, a fenti közlékenységen felül. Számomra feltűnő, hogy itt toleránsabbak a tagok, kevésbé megy a posztok alatti komment-csata, mint egyéb helyeken. Jellegzetesség még a segítőkészség: ha valakinek gondja, kérdése van, szinte egyből jelentkezik valaki (sőt, sokszor sokan), aki tud választ, megoldást. Nem egyszer előfordult, hogy az itt kialakult kapcsolatok a való életben is folytatódtak, például így szerveződtek baba-mama körök vagy otthontanulós csoportok.

És hogy negatívumokat is írjak: hajlamosak vagyunk csapongani, eltérni az eredeti témától, illetve túlzottan leragadni a saját életünknél, problémánknál.

Van persze egyéb hátulütője is a virtuális közösségeknek. Az például, ha a nők átesnek a ló túloldalára, és az emberi kapcsolataik csak a világhálón léteznek, a valóságban nem. Ezért hát azt tanácsolom, az internetes közösségek mellett keress magadnak igaziakat is.

Tipp: Tagja vagy női csoportoknak az interneten? Milyen csoportokban vagy aktív? Milyen az életedben a virtuális illetve a való női közösségek aránya?