Amikor nők közösségéről ír az
ember, elsőként óhatatlanul is a női körök jutnak eszébe. Mert
bár közösség egy nő számára a családja, a munkahelye, a
sportklubja is, mégis nagyon jellegzetesen csak és kizárólag
nőkkel ilyenkor van alkalma találkozni.
Egyáltalán: mi ez az újabb őrület?
Mit tepernek már megint a nők, hogy itten körökbe gyűlnek össze?
Nagyanyáink még nem akartak ennyire önmegvalósítani! Kimondva
persze nem, de a régi korokban számtalan alkalmuk volt a nőknek
faluközösségen belül szervesen együtt lenni. Eleve úgy ment
akkor, hogy a férfiaké volt a kinti világ, ők jártak ki a
földekre, az állatokhoz, a nők meg otthon maradtak – na de nem
egyedül, mint a mai panelba zárt depressziós kismamák, hanem
népes társaságban. Persze azokban az időkben nem ők választották
meg magunknak a társaságukat, hanem abba belenőttek,
beleházasodtak. Nem a kebelbarátnőikkel főzték be a lekvárt meg
terelgették a gyerekeiket, hanem a nagycsaláddal, sógornőkkel,
anyóssal, egyéb rokonokkal együtt. Közösen nevelték a sok
csemetét és végezték a házimunkát.
Nagyobb, faluszintű közösségi
együttlétre a nők számára a legjobb alkalmat a közös munkák
jelentették, különösképpen az ősztől tavaszig tartó
időszakban. Nyáron az aratást boldog-boldogtalan együtt végezte,
a férfiak kaszáltak, a nők sarlóztak és gyűjtötték kévébe a
gabonát, de télen, amikorra véget értek a nagyobb mezőgazdasági
munkák, a nők esténként eljártak a fonóba. Az volt az ő külön
bejáratú klubjuk. Itt főleg, a névből adódóan fontak persze,
gyertyafény vagy petróleumlámpa fényénél, kemence melegénél,
de hideg, hosszú estéken törték a kukoricát, fosztották a
tollat is – és közben rengeteget beszélgettek. Magyarul járt a
kezük is, a szájuk is. Egy felnövekvő lány számára nem is volt
jobb iskola az élethez. (Nem beszélve arról, hogy a legények
be-betörtek ide, incselkedve, orsót leverve, udvarolva, szóval itt
is, így is lehetett ismerkedni.)
Ugyan, hol van ez ma már! A mai nők
meg inkább shoppingolnak vagy kávéznak a barátnőikkel, avagy
csajos wellness-hétvégét rendeznek. Szerintem amúgy ezek is
egyfajta női körök, hiszen ilyenkor kipletykálnak mindent és
mindenkit, főként a pasikat persze. És lehet egymásnak
panaszkodni az elkanászodó gyerekekről, a kollégák intrikáiról
vagy a főnök bunkóságáról. Na meg persze tanácsokkal segíteni
a többieket.
Tulajdonképpen egy női körben is
hasonló dolgok történnek, csak kicsit szervezettebben,
tudatosabban. Egy-egy konkrét téma mentén zajlik a beszélgetés,
irányított körkérdésekkel. Van egy „moderátor”, aki a témát
elindítja, aki a vezérkérdéseket felteszi, aki figyel arra, hogy
a nagyon beszédesektől néha megvonja a szót, ha elszaladna vele a
ló, és megadja azt a szerényebbeknek is, hogy ők is
kibontakozhassanak.
Nem vaktában csapongunk tehát, bár
persze nagyon sokszor elterelődünk az eredeti témától. Nem is jó
túlzottan ragaszkodni hozzá, mert hiába gondolja ki az ember, hogy
milyen jó lesz majd például a bennük élő istennőkről
beszélni, ha adott helyzet van, adott kérdések, és azokra kell
inkább megtalálni a választ. Sokszor adunk egymásnak jó
tanácsokat, de gyakran már önmagában az is segít, ha
kibeszélheti az ember, ami a szívét nyomja, és a nőtársak
egyszerűen csak meghallgatják őt. Jól jönnek persze mások
ötletei, hozzászólásai is (a legjobbak az elgondolkoztató
kérdések: Szerinted miért van ez így? Te mit tennél X.Y.
helyében?), de az a tapasztalat, hogy a kimondott szavak hatására
már sokszor megszületik a válasz a nőkben a bennük felmerült
kérdésekre.
Persze egy női körön is járhat a
kezünk, itt is lehetnek olyan körítések, mint például közös
kézműveskedés, festés, készülődés az ünnepekre, vagy közös
ének, tánc, drámajáték. De a fő hangsúly akkor is a
beszélgetésen van. Végre egy kis időre kiszakadnak a nők a
család-házimunka-munka darálóból, és foglalkozhatnak önmagukkal
is. És ez nem önzőség! Önző az a férj, aki ilyen alkalmakra
nem engedi el a feleségét, vagy duzzogva bevállalja ugyan, hogy
egy napra ő főz és vigyáz a gyerekekre, de azért mártírképet
vág, hogy ez mekkora áldozat a részéről, esetleg nyíltan
hisztizik is emiatt. Pedig ha okosak lennének, nemcsak hogy
engednék, hanem örömmel támogatnák a párjukat abban, hogy
alkalmanként eljárjanak ilyen körökbe, hiszen ilyenkor a lélek
kisimul és gyógyul, és ők egy felszabadultabb, mosolygósabb nőt
fognak visszakapni.
Tipp: Keress a közeledben egy női kört és csatlakozz hozzá. Ha nincs ilyen, ne várj a sült galambra, szervezz ilyet te magad!
Tipp: Keress a közeledben egy női kört és csatlakozz hozzá. Ha nincs ilyen, ne várj a sült galambra, szervezz ilyet te magad!