Hulladék

A szemét és a hulladék fogalmát válasszuk is rögtön ketté. A hulladék nekem az, ami lebomlik, energiát ad, vagy később valamilyen formában újra lehet hasznosítani. Számomra hulladék az összefirkált papír, a krumpli lehámozott héja vagy a befőttesüveg. Épp ezért mi szinte alig használjuk a szelektív hulladékgyűjtőket, mivel a legtöbb hulladékunkat már otthon újrahasznosítjuk.

A papírokat, ha csak az egyik oldalukra van nyomtatva, a gyerekek felhasználják firkálósnak, azaz az üres oldalukra rajzolhatnak, festhetnek. Ha pedig mindkét oldala betelt a papírnak, kiváló gyújtós lesz belőle. Így a papír nem vész el, csak átalakul – fűtőenergiává. A taknyos papír-zsebkendők is erre a sorsra jutnak. Szerencsére hozzánk soha nem dobnak be reklámújságot, de ha mégis megtennék, azokat is elégetném, szóval kár a gőzért. Sajnos a fényesebb papírból készült magazinok alkalmatlanok begyújtásra, de ha már lobog a láng, ezeket is rádobom a tűzre. A kiolvasott Nők Lapját amúgy még úgy szoktam „újrahasznosítani”, hogy direkt ott hagyom a vonaton, hadd olvassa más is.

Ha már égés, akkor nálunk a hamu sem számít kidobandó szemétnek. Két-három naponta kihamuzzuk a kályhát, vödörbe rakjuk a hamut, és ezzel szórjuk le a kerti budi „termékeit”.

Üveget sem dobunk ki soha. A kamránk tele van üveggel, azok meg tele vannak befőttel, lekvárral, savanyúsággal. A konyhában ezekbe teszem a szárazárut, a leszárított gyógynövényeket. A kisebb üvegekbe Erős Pista kerül, vagy a fűszereink. Tavasz végére kiürülnek, a nyár folyamán újra megtelnek. Ez egy szuper körforgás.

Fém hulladékunk gyakorlatilag nincsen, nem szoktunk konzerveket és dobozos söröket, kólákat venni.

Veszélyes hulladék is igen kevés keletkezik nálunk. Szinte semmink sem működik elemmel, csak a párom hallókészüléke. Ezen nem tud változtatni, így ha lemerülnek a pici, korong alakú elemek, azokat valamelyik gyerek beviszi az iskolában lévő gyűjtőbe.

Nejlonzacskókat nem dobunk ki, csak ha véletlenül elszakadtak. Amúgy ezekben viszik el a gyerekek a tízóraijukat, vagy mi az uzsonnát, ha utazunk valahová.

Nálunk sajnos a csomagolóanyag az, ami a szemétre kerül. Szerintem ahhoz képest, hogy milyen nagy család vagyunk, elég csekély a szemét-termelésünk, bár biztosan lehetne még alacsonyabb mértékű is.

A szemét tehát az, ami nem bomlik le (legfeljebb évszázadok alatt), amivel sajnos nem lehet semmit kezdeni, csak a kukába dobni. Amit régen szemétdombnak hívtak (tudjátok, amin Kukori is annyira szívesen kapirgált), az a mai komposzt.

Az összes növényi hulladékot a komposztálóra visszük ki. A kertünk hátsó részében van egy elkerített rész, ezt hívjuk jobb híján komposztálónak. Egyelőre nem igazi, azaz ide csak kihordjuk a hulladékot, de mivel csak egy részes, nem tudjuk átrakni, így egyelőre még nem használhatjuk fel talajjavításhoz. Terveink egyik lépése, hogy kettő-, vagy inkább háromrészesre alakítjuk át, így egy ideig gyűjtjük, aztán átforgatjuk, majd áthelyezzük, ahol már nem kerül rá újabb hulladék, csak zajlanak benne a megfelelő komposztálódási folyamatok.

Mi kerülhet a komposztra? Minden, ami növényi eredetű. Zöldségek héja, gyomok, fűkaszálék, zöldségek szára, falevelek, kisebb gallyak, stb. Ámbár én egyre inkább annak vagyok a híve, hogy minél kevesebbet gereblyézzen az ember, inkább hagyja a lehullott leveleket, gallyakat ott, ahol vannak; azok szépen elkorhadnak, így ott helyben alakul át az egész komposzttá, akár egy erdőbeli körforgás. De ez már inkább a „Kert” rovatba tartozik. Amúgy akár tojáshéj is ide rakható, aki pedig kávézik, dobja ide a zaccot.

Természetesen ezt a hulladékkezelést vidéken, ahol van kert, van kályha sokkal könnyebb megvalósítani. De azért városban sincs veszve minden, bár látható, hogy hazánk ebben (is) fényévekre le van maradva más országoktól. Emlékszem a döbbenetre, amit sógornőmnél tapasztaltam, aki Németországban él. 16-17 éve jártunk náluk, és a szelektív hulladékgyűjtés ott már akkor bevett gyakorlat volt a településükön, az országukban. Az emberek hétköznapi rutinjának része volt a műanyag, papír, üveg és fém hulladék különválasztása, a különböző hulladékfélék eltérő színű zacskóba gyűjtése. Náluk nem nagy szelektív konténerekbe vitték a lakók a hulladékot, hanem házhoz jött a kukás. Megvolt a rendje, hogy mondjuk hétfőn viszik el a papírt, kedden az üveget, stb.

Ehhez képest a mi falunkban 4 (!!!) hetente (!!!) viszik el a külön zsákba gyűjtött szelektív hulladékot, ami azért vicces, mert a szelektív szó a különválogatást jelenti, itt meg egy nagy zacskóba vágják a PET-palackot, sörösüveget, kólás-dobozt.

Mi ebbe a zsákba csak a műanyag palackokat teszünk. Nem ásványvizes palackokat, hiszen olyanokat nem vásárolunk, hanem a tejeseket. Mi ugyanis házhoz hozatjuk a tejet, és ők ilyenben szállítják el hozzánk. Jobb lenne erre is valami más megoldást találni, de egyelőre ez van. Ilyenkor csak azt tehetjük, hogy laposra tapossuk, összepasszírozzuk minél kisebbre, és így tesszük a zsákba.

Ami még fontos a hulladék szelektálásával és kezelésével kapcsolatban, hogy a gyerekeket is neveljük erre. Ha ők egész kicsi koruktól azt látják, hogy a papír gyújtós, a héj lebomlik, ha nekik kell kivinni a komposztot, laposra taposni a PET-palackot, akkor felnőttként is vigyázni fognak a környezetükre.

Tipp: Nézd meg jól a kukád tartalmát! Mit lehetett volna belőle inkább a szelektívbe dobni? Mi az, amit újra tudtál volna hasznosítani? Próbáld meg jövő hétre felére csökkenteni a szemeted mennyiségét!