Korábban már
írtam a női szakma kontra férfi szakma témáról, akkor főleg arra kihegyezve a
dolgot, hogy miért is ne választhatna egy nő férfiasnak tartott szakmát. Hadd
lehessen nőnemű pilóta, traktoros, vagy kohász, ha az a szíve vágya (bár el nem
tudom képzelni, hogyan vonzódhat nemcsak nő, egyáltalán ember ehhez a
hivatáshoz, de hát színes a világ).
Most viszont
arra fókuszálom írásomat, hogy mit keresnek, és hogyan állják meg a helyüket
férfiak bizonyos, tipikusan nőinek vélt foglalkozásokban. Rákerestem a neten,
és találtam is különféle felmérések alapján készült listákat a legnőiesebb
szakmákról. Ilyeneket: ápoló(nő), szülész(nő), tanító(nő), óvó(nő),
steward(ess), fodrász, kozmetikus…
Az „ápoló” szót
így ritkán is használjuk, automatikusan biggyesztjük utána a „nő” utótagot.
Sőt, inkább úgy hívjuk őket: „nővérke”. Valahogy belénk égett, hogy
gondoskodni, beteget ápolni a nők tudnak jobban? Na igen, régen az apácák dolga
volt ez. Meglehet, hogy az ápolóNŐk talán empatikusabbak, babusgatóbbak, de az
ápolásnál nem árt néha az erő és a határozottság is. Én egyébként ismerek férfi
ápolót.
SzülészNŐ… Nos,
igen, itt valahogy érthető a nemi megkülönböztetés. Micsoda intim helyzet, a
női test teljes kitárulkozása. Az ősidőkben is a bába(asszony) dolga volt a
szülés kísérése. De ahhoz mit szóltok, hogy a dúla (doula) szó asszonytársi
segítőt jelent, és én mégis ismerek férfi dúlát? (Ő amúgy Haás György, a
nagyvárosi serpa, a „Sétálj velem” atyja. Ez itt a reklám helye.) A férfi dúlának
a kispapák segítésében lehet nagy szerepe.
Érdekes, hogy az
alsós gyerekkel foglalkozó pedagógust manapság automatikusan tanító NÉNIinek
hívjuk, a tankönyvek és mesekönyvek is ráerősítenek erre a sztereotípiára, pedig
száz éve, Móra idejében (lásd. Kis bice-bóca) még a tanító úr volt a jellemző.
Vajon mikor és miért nőiesedett el ez a szakma?
Sajnos úgy érzem, ezzel a
folyamattal párhuzamosan az addig megbecsült hivatásnak a társadalmi elismertsége
is a mélybe zuhant. Hímnemű tanítóval, ha jól emlékszem, életem során eggyel
sem találkoztam. Sajnálatos, hogy a gyerekek középiskolában és felső tagozatban
alig, alsóban pedig gyakorlatilag nem találkoznak férfi pedagógussal.
Hogy tovább
fokozzam, kisgyermekkorban sem. Hiszen a 3-6 éves korosztállyal az óvóNŐ
foglalkozik. Az óvó-bácsi ritka, mint a fehér holló. Idáig egyetlen eggyel
hozott össze a sors. Na meg ugye ott van a filmből Schwarzenegger is…
Pedig
nagyon fontos lenne a hímnemű nevelő jelenléte is a gyerekek életében. Ha már
az apa valahol a misztikus dolgozóban van egész nap, vagy a válás után lelépett
a messzeségbe, a nagypapa pedig mesemondás és közös barkácsolás helyett 65 éves
koráig melózik, vagy nyugdíjasként wellnessezik, esetleg a stressznek és az
egészségtelen életmódnak köszönhetően (a statisztikákat erősítve) elhalálozott.
A légiutas-kísérők
másik neve micsoda is? StewardESS. Vagy lehetne tán steward? Jómagam nagyon
kevésszer repültem, de a magyar járatok segítői között egyetlen férfit se
láttam. A portugál járaton viszont a létszám fele férfi volt. Úgy látszik,
Magyarország ebben még nem olyan jól teljesít.
A
mesterfodrászok nagy része férfi, Hajas László és Zsidró Tamás neve biztosan
beugrik nektek, de egy áltagos fodrász-szalonban túlnyomó többségben vannak a
nők; mint ahogyan a mesterszakácsoknál is így van ez, a legismertebb séfek
férfiak, pedig otthon főleg a nők főznek. Talán belőlük többet látunk, mint
mondjuk óvó-bácsiból, de még ma is az a gyakoribb, ha a nők haját nők, a
férfiakét pedig férfiak vágják. Egy gyors hajvágásomnál már én is kerültem
hímnemű fodrász kezei közé, aki nálam jelesre vizsgázott. Kitűnőre pedig kedvenc
férfi hajszobrászunk, no nem Gedeon bácsi, hanem Majid Majedi (Headonist
Salon), ugyanis ő festette be anno Virág lányom haját olyan szuper
kék-zöld-lila színűre. (Ez itt ismét a reklám helye.)
Kozmetikushoz többnyire
nők járnak (bár erősödő a tendencia a férfiak részéről is), és ők, a nők bizonyára
jobban szeretik, ha az arcukhoz, gyantázás esetén más, sokszor intim testrészükhöz
nő ér, és nem férfi. (Ennek kicsit ellentmond, hogy nőgyógyászból viszont a
férfiak vannak többségében, pedig nekik, akárcsak a szülésznőknek, még sokkal
intimebben mutatjuk meg a testünket.) Akárhogy is pörgetem az emlékeimet,
bennük nulla darab férfi kozmetikus található.
Az angoloknál is
fellelhetőek a nyelvben a nemi különbségek, pl. saleswoman-salesman, actor-actress,
airwoman-airman, waiter-waitress, de sikerült megoldaniuk az egyenlőséget:
policeman helyett police officer, sales… helyett shop assistant, air… helyett
egyszerűen pilot. De hogyan lehetne magyarul a nőies szakmákból semlegest csinálni?
Ápoló, tanító, ez még oké, de szülész… (erről inkább szülész-nőgyógyász orvosra
asszociálunk), vagy óvó-bácsi… hm... inkább maradjunk a hivatalos „óvodapedagógus”
elnevezésnél. Talán az, hogy ezeket a szakmákat is nemtől semlegesen hirdetik
meg, jelzi, hogy előbb vagy utóbb több férfival találkozunk majd az iskolai
katedrán, a repülőgépek fedélzetén vagy egy kozmetikai szalonban.
Tipp: Te találkoztál már a fenti szakmákban
férfiakkal? Férfi tanítja a gyereked, ő ápolja a dédimamád, vagy ő vágta le a
hajadat? Mázlista!