Vakáció!!!

Mi is vakációztunk, azért volt ez a pár hetes szünet a blogon. De most újra itt, méghozzá egy aktuális témával. A nyári szünidő ugyanis a gyereknek áldás, szülőnek sokszor átok. Oké, finomítsunk: nagy tehertétel.

A fb-on keringő mémek szerint csak a gyerekek ujjonganak a vakáció kitörése miatt, míg a szülőknek és a nagyszülőknek azon fő a fejük, hogyan töltsék ki értelmes programmal ezt a tíz hetet, és egyáltalán, hová is tegyék a csemetét, míg ők dolgoznak.

Bizony, két és fél hónap a nyári szünet, a felnőttek szabadsága pedig ritkán ennyi. Ők alig néhány hetet tudnak hiányozni a munkahelyükről. Ez alatt természetesen jól jönne egy össznépi családi nyaralás, a szülőknek kiruccanás kettesben is, esetleg a ház felújítása, lekvárbefőzés és még hozzá egy kis kötetlen kávézás a teraszon, olvasás a függőágyban, bulizás a koncerten. Na de mindezt gyerekkel?

Persze, gyerekkel lehet hotelben is üdülni, ott vannak az animátorok, akik elszórakoztatják őket, míg mi koktélt szürcsölve süttetjük a hasunkat. De elmehetünk közösen egy családi fesztiválra is, ahol mindenki megtalálja a maga szórakozását. Míg a gyerekek kézműveskednek, mi meghallgatunk egy előadást, amíg ők a bábosokat nézik, mi irodalmi estet nézünk, majd jöhet egy közös bulizós koncert. Az Everness vagy a Művészetek völgye minden korosztálynak kínál programokat.

Amikor én voltam iskolás, nagyjából csak a napközis táborok és az úttörőtáborok léteztek. Mi is jártunk Balatonszabadi-Sóstóra, és hiába úttörőnyakkendő meg zászlófelvonás meg „mint a mókus fenn a fán”, mi akkor sem a szocializmus építésére gondoltunk. Ami számított, az a strandolás, az őrségek, a titkos szerelmek, lassúzás a diszkóban, röplabda és pingpong, stb.

Jómagam fiatal felnőttként két táborban is dolgoztam: a Budapest Gyermek Nyelviskola angol táborában, és az Állatkert Zoo táborában foglalkoztam gyerekekkel.

Mostanában már alap, hogy a gyerekek táborba mennek. Táborokból akkora a választék, hogy Dunát lehetne velük rekeszteni. Sport, nyelvi, kézműves, kaland, és még sok egyéb. Ezeknek „csak” a fantázia, és persze a szülők pénztárcája szab határt. Van olyan gyerek, aki egyik táborból a másikba esik, hogy mindig le legyen kötve. Én ezzel amúgy nem értek egyet, mert szerintem egy gyereknek nem kellene minden percét beosztani, arra is szüksége lenne, hogy csak úgy ellegyen: heverésszen a kertben, sokat aludjon, olvasson egy jó könyvet, bicajozzon a lakótelepen a barátaival, stb.

És akik nem tudják anyagilag megoldani a folyamatos táboroztatást? Azoknál nagy segítség lehet a családi összefogás. Nagyszülők, nagynéni-nagybácsi, egyéb rokonság. A korosztályomból nagyon sokan a nagyszülőknél vidéken töltött vakációkat emlegetik nosztalgiával. A Nők Lapjában van egy rovat, amelyikben híres embereknek teszik fel a kérdést, hogy mi a legkedvesebb gyerekkori emléke. A válaszolók legalább fele a falun, nagymamával-nagypapával töltött nyarakat, a fára mászást, patakban pancsolást, palacsintasütést, lovagolást említette.

Ebből is látszik, igazából mi kell a gyereknek. Feltétlen szerető gondoskodás, kellő szabadság és természet. Nem emlékszem, hogy bárki is azt említette volna: a legszebb nyarát a panellakásban tévézéssel töltötte…

És akinél a nagyszülők meghaltak, akikkel nem jó a kapcsolat, akik nem képesek normál nagyszülőként funkcionálni, vagy a nyugdíjkorhatár embertelen kitolása miatt még dolgoznak, és nem ráérős nyugdíjasok? Én ilyen esetben a közösségi gyerek-legeltetéseket vagy a gyerek csereberét javaslom. Ehhez persze kiterjedt kapcsolati hálóra van szükség, a legjobb, ha az ország-világ különböző pontján lévő családokkal.

Mi sokszor csinálunk ilyeneket egyrészt anyagi okokból, másrészt a kaland és az emberi kapcsolatok ápolása okán is. Vízparti gyereket hegyvidékiért, városit vidékiért, magyart külföldiért cserébe. A gyerekek új tájat, másféle környezetet ismernek meg, rövid időre beleszoknak egy másik család életébe. Az enyémek ilyenkor legtöbbször arról mesélnek, milyen jókat ettek és milyen cukik voltak a háziállatok. Ja, és hogy milyen jókat pancsoltak.

Jó ötlet vakációra, ha kispénzű a család, a lakóhely és környékének felfedezése turista-szemmel. Menjünk el a helyi múzeumokba, templomokba, olcsó kis strandokra vagy ingyenes vízparti fürdőhelyekre. Járjuk az utcákat-tereket a családdal úgy, mintha most látnánk először. Menjünk mindig másik játszótérre, engedjük a gyerekeket a szökőkutakban fröcskölni. Fotózzunk sokat, így ha később elővesszük az albumot, legalább olyan jó emlék lesz, mintha a Kanári-szigeteken jártunk volna. Mert a gyerekeknek az élmények a legfontosabbak.

Tipp: Tervezz még a nyár utolsó heteire valamilyen rendhagyó családi programot! Küldd a gyerekeket különleges (pl. indián) táborba! Cseréljetek gyereket egy baráti házaspárral!