Mindennapi szeretgetések

Aki úgy gondolja, hogy ha megszerezte a hőn áhított férfit, akkor rögtön hátra is dőlhet a karosszékben, az mélységesen téved. Amennyire nehéz megszerezni, százszor nehezebb megtartani azt, akit szeretünk. A párkapcsolat folyamatos, kőkemény és tudatos munka. Oda kell figyelni a másikra, és ez a mai én-központú világban nem csekély teljesítmény.

Meg kell ismerni a párunkat, rá kell jönni, mit szeret, mi esik jól neki. Ki kell ismerni, mi az elsődleges szeretet-nyelve, bár én úgy vélem, az öt közül (minőségi idő, testi érintés, szolgálat, elismerő szavak, ajándék) mindegyik napi rendszerességű kielégítésre szorul.

Félreértés ne essék, ez nem egy egyoldalú dolog! Hogy mi majd szépen simogatunk, meg meglepiket készítgetünk, meg dicsérgetünk, aztán a másik féltől soha egy jó szó, soha egy ránk fordított fél óra. Ugyanígy elvárható, hogy a párunk is kényeztessen minket minden szinten.

Összeszedtem itt egy csokorra való ötletet, hogyan lehet a mindennapokban tenni a párkapcsolatért és ápolgatni a szerelmet (nagyon nem csak nőknek!):

• Készítsd el a reggeli kedvenc italát (kávé, tea), és vidd neki be az ágyba. (Én minden reggel fél liter kakaót adok a kedvesemnek, amiért nagyon hálás szokott lenni.)
• Ha észreveszed, hogy lyukas a zoknija, stoppold meg, ha látod, hogy hullafáradt az egész napos munka után, vidd ki te a szemetet, még ha ez általában az ő dolga szokott lenni. (És hahó, férfiak, ha a feleségetek egész nap befőzött, ti is elmosogathattok nyugodtan. Ha pedig épp százfelé szalad a házimunkában, nem tilos nektek kicserélni a baba pelenkáját.)
• Dicsérd meg, milyen jó a haja, mennyire tetszik neked az öltözéke, milyen finom az illata.
• Nyilatkozzunk elismerően a sikereiről, legyenek azok akár munkahelyiek, akár mások. Legyél büszke a teljesítményére, és ennek adjál hangot is.
• Köszönd meg, ha segített neked valamilyen ház körüli munkában, mondjuk felhasogatta a gyújtóst vagy lenyírta a füvet.
• Sokszor mondd neki, melyen iszonyatosan dögös, szexis, vadító és vonzó!
• Én gyakran mondom a kedvesemnek, hogy mennyire jó, hogy összetalálkoztunk, hogy ő a legnagyobb csoda az életemben (meg természetesen a gyerekek).
• Meg egyáltalán: minden nap hallja tőled azt a szót: SZERETLEK!
• Írjál neki rövid üzeneteket, néhány kedves szóval. Egy sms, egy konyhaasztalon ott hagyott cetli, egy parafatáblára feltűzött papírdarab is elég, hogy feldobjuk a szerelmünk napját.
• Ha vásárolsz, mindig vegyél neki egy kis apróságot. Az élelmiszerboltból egy szelet csokit (nálunk a Bounty és a Rafaello bír kultikus szereppel), a ruhaboltból egy új alsógatyát, a papírboltból egy új tollat, ilyesmiket. Ha úgy érzed, béna vagy ebben, és nehezen tudnád eltalálni, milyen túrafelszerelés vagy parfüm lenne a kedvence, kérjél tanácsot valamelyik rokonától vagy barátjától.
• Nemcsak tárgyat ajándékozhatsz neki, hanem élményt is. Például vegyél neki jegyet a kedvenc együttese koncertjére, vagy egy általa kedvelt szerző színdarabjára.
• Az ajándék egyáltalán nem jelenti azt, hogy pénzt kell érte adni. A párom minden komolyabb hegymászásáról hoz nekem egy szép követ. És nagyon örültem, amikor hazafelé jövet a rétről, amin át kell haladnia, szedett egy csokorra való színes mezei virágot.
• Egy fárasztó nap után csodákat képes művelni egy kellemes masszázs.
• Ha épp a polcot csavarozza fel, kerülj mögé és simogasd meg a hátát.
• Amikor a számítógép előtt ül, csak úgy hirtelen felindulásból ugorj oda hozzá, és csókold meg.
• A testi érintés ennél fokozottabb formáit itt most nem taglalnám, azt mindenki fantáziájára bízom. De az tény, hogy a minél gyakoribb és minőségibb szex egyértelműen javítja a párkapcsolatot (személyes tapasztalat!).
• Nézzétek egyszer együtt az ő kedvenc sportprogramját, de aztán ő is nézze meg veled a kedvenc romantikus filmedet (már ha néztek egyáltalán tévét...)
• Utazzatok el minél gyakrabban valahová. Nem kell tengerentúli luxusútra gondolni! Elég egy közös kirándulás a hegyekbe, vagy városnézés hazánkban. Az a fontos, hogy kizökkenjetek a napi rutinból, és a mókuskerékből kilépve egészen más színben látjátok majd a kapcsolatotokat.
• Végére hagytam a mi nagy újításunkat, az esti sétákat: a nap végén, ha már pocakban a vacsora, alszanak a gyerekek, kapjátok magatokat és tegyetek egy kört a környéken. Kiváló alkalom a nap átbeszélésére, az esetleges problémák tisztázására, tervek szövögetésére.
• Tipp: Holnap tartsatok kényeztetős napot! Használjátok mind az öt szeretetnyelvet. Legyen benne együtt töltött idő, sok jó szó, kedves ajándék, valamilyen szolgálat és persze rengeteg testi érintés!

Beszédes nyelvünk

Hogy mi köze a magyar nyelvnek az egészséghez? Nagyon is sok!

Amit kimondunk a lelki problémáinkról, az árulkodik a lehetséges testi következményekről, és fordítva: a fizikai tüneteinkről szóló mondataink megvilágíthatják a háttérben húzódó lelki okokat. A régi népi gyógyászatban illetve a keleti orvoslásban is megfigyelhető, hogy minden testrészhez köthető egy lelki dolog.

Álljon itt most egy csokor ezekről az összefüggésekről:

• FEJjel mész a falnak? Azaz makacs vagy, mész előre gondolkodás nélkül? Ne csodálkozz, ha egyszer tényleg fejsérülésed lesz!
• Ha valamit nem akarsz meglátni, észrevenni az életedben, jönnek a SZEM-problémák.
• Ha valamit nem akarsz meghallani, akkor pedig a FÜL-betegségek.

• Sok feladatot VÁLLalsz? Terhek nyomják a VÁLLadat? Naná, hogy fájni fog!

• Aki GERINCes, az egyenes, becsületes. Ha a gerinceddel van gond, valahol itt kell keresni a probléma gyökerét. Hasonló az ember, akinek van TARTÁSa. Vajon mi lehet a baj azokkal, akik komoly tartásproblémákkal (gerincferdülés, púp) küzdenek?
• Akinek nem lazák, RUGALMASak az izmai, ízületei, az valószínűnek a hétköznapi életben is merevebb hozzáállású.
• Valamire, vagy valakire fáj a FOGad? Főleg olyasvalamire/valakire, aki kísértést jelent? Ne csodálkozz, ha a fogorvosnál fogsz kikötni!
• Valakinek elszorult a TORKA a lelki fájdalomtól vagy fojtogatja a szomorúság... Borítékolható a gyulladás.
• Ha olyan gondjaid vannak, amiket nem tudsz MEGEMÉSZTENI, akkor a gyomorfájdalom szinte adja magát. Hasonlóképpen kellene hozzáállni a „HÁNYnom kell tőle” vagy a „Felfordul tőle a GYOMROM” kifejezésekhez.
• „Fáj a SZÍVem érted!” Mondja a szerelmes, és a lelki szívfájdalom sokszor valódi, testi tünetekben is manifesztálódik.

Vannak olyan kifejezések, amelyek nem ennyire nyíltan árulkodóak, de ha jobban belegondolunk a szimbólumokba, akkor már egyértelmű a jelentésük:

• A KÉZ nekem mindig a cselekvésre utal. Akinek a keze sérül, valószínűleg nem helyesen cselekszik, vagy lehet hogy túl sokat akar egyszerre tenni, túl sokat vállal, épp ezért kényszeról némi pihenőre.

• A leTÉRDelés számomra az alázatot, rosszabb esetben a megalázkodást jelképezi. Nehezen hajlik a térded? Talán nem vagy eléggé alázatos.
• A MÁJ és a VESE a kiválasztás, a méregtelenítés szervei. Az epekő, vesekő egyértelműen arra utal, hogy az illető magában tartja a mérgét, de az elfojtott agresszió megkövül benne.
• A LÁB mindig a továbblépésnek, a haladásnak a szimbóluma. Lábsérülés esetén meg kell azt figyelnünk, életünk mely területén nem tudunk továbblépni. És aki félrelép? Lehet, hogy bokaficam lesz „jutalma”.
• A LÉGZŐszervek, különösen a torok, a hangszálak a kommunikációval állnak szoros összefüggésben.
• A BŐR a test külső burka, a legelső, amit a külvilág felé megmutatunk. A bőrbetegségek a másokkal való kapcsolatról, a világgal való viszonyunkról árulkodhatnak.
• Aki HERE- vagy PROSZTATArákos, az nem élte meg megfelelően a férfiasságát.
• Hasonlóképpen a NŐI testrészek, szervek bajai (extrém esetben mellrák, méhnyakrák) a nőiesség hiányát, a nőiség meg nem élését jelzik. Ilyen fordul elő gyakran egyedül élő vagy elvált nőknél, meg olyanoknál, akiknek a párja nagyon gyenge jellem, papucs alkat, esetleg alkoholizmus vagy fogyatékosság miatt képtelen teljes értékű emberként részt venni a család dolgaiban. Ilyen esetekben a nők kénytelenek a férfias feladatokat is magukra vállalni, és a férfiszerepet átvenni. Sokszor kiválóan helyt állnak – majd szépen megbetegszenek...

Ezt a bejegyzést csak az olvassa el jó szívvel, aki hisz abban, hogy a betegség nagyon nem csak a testről szól, és mindennek lelki háttere van! Aki úgy véli, mindez humbug, az járjon nyugodtan továbbra is orvoshoz és szedjen gyógyszereket...

Tipp: Hogy érzed most magad? Akár testileg, akár lelkileg. Mondd ki, magyarul, és a válaszban benne rejlik az ok is, a megoldás is.

Fürdőszoba

Abszolút személyes érintettség miatt választottam most ki az otthonnak a fürdőszoba nevű helyiségét, mivel nekem 6 évig nem volt ilyenem, és most végre van (vagyis, mondjuk inkább így, alakulgat...). 6 évig a kútról vagy hordóból vagy esővíz-gyűtjő tartályból hoztuk be a vizet, nagy fazékban sparhelten melegítettük, a fürdés eleinte babakádban, később lavórban történt a konyhában, még később a jurta közepén, a használt vizet a kertbe löttyintettük ki, persze természetes, házi jellegű szappant használtunk csak, ami lebomlik, a mosdót egy állványon lévő zománclavór helyettesítette, a mosógépbe eleinte beletöltöttük a meleg vizet, később már az sem volt, hanem áttértünk a kézzel való mosásra, a „vécé” (nem igazán hívnám így, mivel a „water closet”-ben benne van a „víz” szó, mi meg nem öblítettünk le semmit vízzel), szóval a budi kint állt az udvaron, és abba pottyantottunk, hamuval, fűrészporral vagy fű-kaszálékkal leszórva a „terméket”.

Manapság már természetes a szinte mindegyik házban a fürdőszoba, az egészen szegény családokat, illetve a természetes életmódba tudatosan visszatérőket kivéve. A fürdőszoba hiánya a köztudatban csóróságról árulkodik.

Érdekes, hogy a higiéniáról mennyire különbözőképpen vélekedtek a régi korok kultúrái. A görögök nagyra tartották a test szépségét és edzettségét, és ugyanúgy fürdőkbe jártak, mint a törökök. A középkorban a testet állati szintre degradálták, és semennyire nem tisztálkodtak. Az utcákat elöntötte a szenny, és az egyik leggyakoribb oka a halálnak a mosdatlanságból eredő fertőzés volt. A barokk időkben csak a külcsín lett szebb, de a parókák alatt tetvek voltak, a fenséges ruhaköltemények alatt pedig kosz és bűz. Legfeljebb illatos kendőcskékbe mártogatták ujjacskáikat az akkori dámák. Dédanyáink vezetékes vízről nem is álmodoztak, a kerekes kútra jártak vízért, kályhán melegítették, és a dolgukat árnyékszéken végezték. Lejártak a patakhoz fürdeni, és max. hetente egyszer merültek bele a meleg vizes dézsába. Hogy ha végeztek is tisztálkodást, külön helyiségük a fürdésre nem igazán volt. A falvakban vagy kint a szabadban, udvaron, tornácon zajlott a mosdás, vagy bent a konyhában.

A fürdőszoba a XX. században vált elterjedté, Magyarországon eleinte a nagyobb villákban létesítettek ilyen helyiséget, a munkásnegyedek bérházaiban megmaradt a falikút és a folyosó végi közös vécé. A II. világháború után épültek tömegesen fürdőszobás házak, különösképpen a panelek. Szűkek voltak a lakótelepi panellakások, „papírból” volt a faluk, de az összkomfort igencsak vonzóvá tette őket az addig lavórozáshoz és budihoz szokott nép körében.

Gondolom mindenki emlékszik az akkori egyen-csempékre (fehér, bugyirózsaszín és vécé-kék), rajtuk „gyönyörű” matrica-díszekkel, a vacak vécé-ülőkékre, a műanyag kiegészítőkre, az Energomat mosógépekre és az ugráló centrifugákra.

Azóta sokat változott a világ és a divat. Csempéből és járólapból zavarba-ejtően gazdag a választék, a zuhanypanelek még az embernél is intelligensebbek, a kádban bugyborékol a víz, a törülközőt megszárítja a tartója, a falon ott a plazmatévé, a stílus minimalistán luxus.

De a lényeg, a tisztálkodás funkciója megmaradt. Legközelebb arról fogok írni, hogyan lehet barátságosabbá, természetesebbé és persze nőiesebbé tenni a fürdőszobát.

Tipp: Nézz körül a fürdőszobádban, és gondold át, mi az, amin nagyobb átalakítás nélkül is tudsz változtatni. Lehet, hogy itt az ideje egy gyökeres stílusváltásnak?

Lányos szakma, fiúk szakma

"Lányokból nem lesznek pilóták. Az anyagmozgatás túl kemény munka egy lány számára. Egy lány ne legyen katona. A lányok teste nem arra lett kitalálva, hogy bányában csákányozzanak..."

Ilyen, és ehhez hasonló mondatokat bizonyára ti is hallottatok pályaválasztás tájékán. Már kisgyerekkortól kialakult bennünk ez az elkülönülés, hogy fiús munka – lányos munka. József Attila „Altató”-jában Kisbalázs sem balerina vagy műkörmös szeretne lenni, hanem tűzoltó, katona vagy vadakat terelő juhász. És a lányok többsége sem arról ábrándozik, hogy mozdonyt fog vezetni vagy rablókat üldöz majd, hanem inkább óvónéni (na és persze királylány – micsoda jó „szakma”!).

A megkülönböztetés már eleve ott rejlik az elnevezésekben: tanítónő, titkárnő, ápolónő, védőnő, szülésznő... Igen kevés (sajnos) a férfi tanító, és egy ápolónak is magyarázkodnia kell, hogy ő ápoló, de azért nem nő! A könyvtárosok, a bolti eladók és adminisztrátorok is túlnyomóan nőneműek, és a könyvtárosok, könyvelők között is főleg nőket találunk.

Bevallom, hogy gyerekkoromban a nőies fodrászat mellett a villamosvezetés volt számomra szimpatikus (Csak később tetszett meg az írás meg a lakberendezés.) Azért villamosvezetőnek se tipikusan nők mennek, bár nekem pont van egy olyan kedves nőismerősöm, aki ezt a foglalkozást űzi, és mellesleg nagyon csinos és nőies. 

Pedig ez az egyik ellenérv, amit felhoznak a férfias szakmák választásakor, hogy a lányok elveszítik nőiességüket és elférfiasodnak. Meg az, hogy a nők testfelépítése nem alkalmas olyan foglalkozásokra, amelyeknél túlzottan igénybe van véve a fizikumuk. Ezt cáfolja például az a tény, hogy a hadsereg egyik különleges alakulatánál épphogy egy nő bírja legjobban a fizikai megpróbáltatásokat, aki civilben hosszú, szőke hajú és magassarkút is szívesen hord.

Azért ha jól belegondolunk, ez a felosztás az ősidők óta megvolt a társadalmakban. A férfi volt a kovács, a tímár, a csikós. A nők nem igazán szántottak ekével vagy faragtak kapanyelet. Sütöttek-főztek, mostak, szőttek, hímeztek, és gyermeket neveltek. Sőt, a régi időkben, egészen az ötvenes évekig nem is volt tömeges jelenség, hogy egyáltalán dolgoztak a nők – "a nő helye a fakanál mellett van", így szólt a szlogen. Aztán a szocializmusban a nők már elmehettek telefonos kisasszonynak, légiutas kísérőnek meg gépírónőnek, sőt, akár traktorosnak is. Akkoriban ugyanis nem volt szokatlan, ha egy nő férfias munkát végzett, nézzük csak meg a szocreál szobrok nagydarab, masszív nőideáljait.

Ma is elég furcsán nézünk a női rendőrökre meg kőművesekre. Bár manapság már nem csak a testi erejével űzhet egy nő „férfias” foglalkozást, hanem az eszével is. Villamosmérnök, tőzsdeügynök, ugye ezekről a szavakról automatikusan egy férfi képe ugrik be? Hiszen mégiscsak az a tendencia, hogy a nők inkább választják a kommunikáció, a pénzügy vagy a pszichológia szakot. Pedig egyre több a női informatikus, vegyészmérnök, sőt, a női katona is. Úgyhogy ne lepődj meg, ha legközelebb egy nő oltja nálad a tüzet!

Tipp: Félre a sztereotípiákkal! Ha úgy érzed, hogy férfias szakma felé váltanál – Hajrá! Ha a lányod olyan munkát akar végezni, ami férfias, fogadd el, és támogasd, ez az ő útja!

Ne szólj be!

Útmutató kamaszokhoz:

Amikor a gyerek már nem kisgyerek, de még nagyon nem felnőtt... Sokak szerint katasztrófák időszaka.

A szülő tényleg nagyon megkínlódhatja ezt az átmeneti kort. Én is így voltam vele, mikor az első gyerekem kamaszodott, de leszűrtem a tapasztalatokból a következtetéseket, és most már egész másképp csinálnék sok mindent. Le is írok nektek pár tippet arra nézve, hogyan lehet könnyedén, vagy legalábbis valamivel könnyedebben átvészelni a kamaszéveket, melyek kulcsmondata: „Ne szólj be!”

Ne szólj bele abba, hogyan néz ki a gyerek! Tudom, elég nehéz megállni, hogy ne sikítsunk, ha a gyerekünk orrpiercinggel, lila hajjal, tetoválással, seggig érő miniszoknyában, vagy piros kakastaréjjal jön haza. Ha kategorikusan kijelentjük, hogy na ezt aztán nem engedjük, akkor azzal úgyis az ellenkezőjét érjük el. Szegény anyukám, vajon mit érezhetett, mikor én anno mindenhová fekete bakancsban mentem, vagy földet söprő vagy fenekemet épphogy eltakaró szoknyában, koromsötét sminkkel...

Emlékszem, nekem egész jó fej volt a lányom, divatbemutatót tartott nekem, és kikérte a véleményemet az egyes darabokról (ez már nagy szó egy kamasznál, akik alapból letojják a szüleik véleményét!). Én azt a taktikát választottam, hogy megmondtam ugyan, ha nekem nem jön be valamelyik, de nem úgy, hogy hát ez szörnyű, meg hogy ebben aztán ki nem engedlek az utcára. Hanem úgy, hogy hát, szerintem ez nem túl előnyös, amaz talán jobb volna. És ilyenkor hagyni kellett. Hadd érlelődjenek benne a hallottak. Ciki lett volna neki egyből beismerni, hogy nekem volt igazam. Várt egy kicsit, gondolkozott, aztán azt vettem észre, hogy az esetek döntő többségében hallgatott rám.

Egyébként is az jó tanács, hogy a tiltás csak ellenállást szül. Sokszor amúgy se tudná megmagyarázni a szülő, hogy valamit miért enged, és mást meg miért tűr. A hajfestés még belefér? A tetkó már nem? Miért? Miért nem? És hány éves kortól igen? Ezek nagyon szubjektív dolgok ám.

Ha belegondolok, nálunk még nyolcadikban is lemosatták az iskolában a sminket. És egy tök picit lógó kereszt alakú fülbevalóért is rám szólt az igazgatóhelyettes. Ma már a piercing, a műköröm és a szemceruza megszokott látvány egy matekórán. Nem ezen múlik, hogy valaki hogy tanul vagy milyen emberré válik.

A másik, amibe szerintem nekünk nincs beleszólási jogunk, az az, hogy hogyan néz ki a kamasz szobája. Ha ő úgy érzi magát jól, hogy körülötte minden a földön hever, hát hajrá. Csak csukja be maga után az ajtót, hogy én ne lássam az a kupit. Állítólag a zseni átlátja a káoszt. Ezek szerint a kamaszok mind zsenik! Az meg, hogy épp mivel dekorálja a saját terét, végképp az ő dolga. Ha neki a fekete fal tetszik, legyen. (Én is azt akartam, de nekem sajnos nem engedték meg...)

Nálunk két alapszabály van ezen a téren. Az egyik, hogy felkelés után beágyazunk, csak akkor jár a reggeli. A másik, hogy hetente egyszer van nagyobb takarítás a házban, és akkor mindenkinek ki kell pucoválnia a saját kuckóját. Amihez ugye nem árt némi rendet is tenni, ha nem akarják felsöpörni vagy porszívóval beszippantani a szanaszéjjel lévő apróságokat.

Amibe szintén nem kellene beleszólni, az a tanulás. Szerintem abból a gyerekből lesz önálló felnőtt ember, akiben már kamaszkorában azt tudatosítják, hogy a saját életéért ő felelős. Úgy vélem, egy szülőnek soha nem kellene tanulásra sarkallnia a gyerekét. Mármint úgy nem, hogy tanulj, fiam, mer' megbux! Inkább úgy, hogy sokat beszélget vele, és támogató környezetet, változatos programokat, rengetegféle tapasztalási lehetőséget biztosít számára. És nem azzal, hogy szidja a rossz jegyei miatt, vagy olyan jövőképet vázol fel előtte, hogy ha így folytatja, akkor max. utcaseprő lehet belőle.

Amúgy meg: és ha ő utcaseprő akar lenni? Mi jogon szólunk bele a pályaválasztásába? Ezen a téren is csak azt tanácsolhatom: terelgessük őt, de szelíden. Kérdésekkel próbáljuk ráébreszteni, mi lehet az ő útja, ne kényszerrel. Katasztrofális az a trend, és még sajnos ma is jellemző, hogy a szülő dönti el, hogy a gyerekből márpedig ügyvéd, orvos vagy tanár lesz. Vagy ha nem is ennyire direktben, hanem csak azt sugallva, hogy olyan szakmája legyen, amivel sok pénzt tud keresni, és jó karriert tud csinálni. Én viszont azt mondom a kamasz gyerekeimnek: olyan hivatást (fontos: hivatást, ne állást, munkahelyet!) válasszon, amit szeret, amiben tehetséges, és amivel jó ügyet szolgálhat.

Bízzunk benne, hogy boldog felnőttekké érnek ezek a néha tüskés, néha meg szelíden bújós kamaszok...

Tipp: A kamaszkor a túlélés időszaka – a szülő részéről mindenképp! Bírd ki, fogadd el, és szeresd a kamaszgyerekedet. És bízz benne, hogy értékes felnőtt lesz belőle...