Ha az ember megnéz egy
szépségápolásról szóló reklámot vagy hirdetést, rögtön
rondábbnak érzi magát, mint amilyen valójában. Miért? Egyrészt
mert a képek retusáltak, sehol egy szeplő, egy pattanás, egy
karcolás, egy szőrszál, a nő persze több mérettel soványabbra
van photoshop-olva. Másrészt mert a modellek mindenféle
mű-eljárással teszik „széppé” (inkább szexissé?) magukat.
De miért akar mondjuk egy negyvenes, többször szült édesanya,
egy friss húsú tizen-huszonéves, „tökéletes” modellhez
hasonlítani?
És vajon tényleg az a szép, aki
makulátlanul tökéletes? Hiába sugallja ezt a média, ne higgyünk
neki! Egy nőre kell néhány ránc, a szarkalábak például, hogy
mutassák, milyen sokat mosolygunk, egy kis husi (nem túl sok!),
hogy legyen mit fogni.
Másrészt, tényleg az a szép, ami
mű? Nézzük meg azokat a nőket, akiket a média ma szépnek tart
vagy annak állít be. Elemezzük ki őket részletesen:
- festett haj, többnyire szőke, abból is a hidrogénezett fajta
- természetellenesen egyenesre vasalt vagy bongyorosra göndörített hajtincsek
- kilónyi alapozó, ami ugyan elfedi a bőrhibákat, mégis egyfajta maszkot képez az arcon
- vékonyra kiszedett szemöldök
- sok színes szemfesték, nehogy már a szemhéj szemhéj-színű legyen
- hosszúra göndörített vagy mű-szempilla
- vastag feketével kihúzott szem
- erőteljes színű rúzs, csókos ajkakat imitálva
- hatalmas mellek (persze műcicik)
- színes-díszes hosszú műkörmök (Ezekkel hogy törlik ki a feneküket?)
- kigyúrt test, tökéletes izomzat, kocka has, kerek popsi
- teljesen simára szőrtelenített test, sehol egy pihécske se
Én most nem azt mondom, hogy az ember
ne sminkelje magát meg ne járjon fodrászhoz meg ne szőrtelenítsen.
Nem kell átesni a ló túloldalára sem. Félévente egyszer én is
festetem a hajam, és ha olyan alkalom adódik, diszkréten ki is
festem magam. Na de nem kilónyi mű-cuccal! És nem teljesen eltérve
az eredeti adottságaimtól! Higgyétek el, még soha senki se lett
attól boldogabb, hogy szilikonbetéttel megnagyobbította a mellét
vagy átesett egy zsírleszíváson.
A „szépségápolási termékek”
néven futó izék többnyire mesterséges fogyi-tabletták,
kapszulák-ampullák, mű-cuccok. Nem is tudom, hogy tudok élni
szempilla-göndörítő meg csillogó körömdíszek, hámlasztó
bőrradír és dermaroller (??? Ez mi?) nélkül. A hajsimító,
hajkreppelő és hajgöndörítő gépekről nem is beszélve. (Miért
nem elégszik meg a nő a Jóisten által adott sima, hullámos vagy
göndör hajával?).
Egyébként a természet mindent
megadott nekünk a szépségápoláshoz, és erről a későbbiekben
majd sokat fogok írni itt a blogban. Ráadásul ezek mind ingyen
vannak. Mert bizony a szépségápolás iparág, és nem szól
másról, csakis a pénzről. Hogy a nőknek minél jobban leapadjon
a pénztárcája, a cégeknek meg gyarapodjon a bankszámlája.
Én amúgy már több férfit is
kikérdeztem arról, hogy mit szólnak a kifutókon lépdelő
manökenekhez meg a reklámokban szereplő modellekhez. Nos, a
közvélemény-kutatásom nyilván nem reprezentatív, de azért szembeötlő, hogy az általam megkérdezettek közül SENKINEK sem
tetszettek a piszkafa-vékony, mosolytalan nők (Nők? Inkább
hervatag tinilányok), sem a szilikoncicijű, műmosolyú csajszik.
A férfiak valódi, hús-vér nőkre
vágynak, természetes szépségű nőkre! Egy normális férfi
tudja, hogy negyven körül már nem várhat egy nőtől szabályos
homokóra alkatot és totálisan feszes bőrt. Fogadják el őket
így, kicsit megereszkedett mellekkel, kicsit narancsbőrösen,
kicsit ráncosan. Mint ahogyan mi is elfogadjuk a kicsit kopaszodó,
kicsit pocakosodó, de nagyon is szerethető hús-vér férfiakat.
Tipp: Először fesd ki magadat
nagyon erősen, rikító színekkel, aztán pedig enyhén,
diszkréten. Kérdezd meg a párodat, melyik tetszik neki jobban!