Gyógynövények

Ez a téma igazából a Háztartás- és az Egészség-rovatba egyaránt illik. Mert a gyógynövényeket leszedjük, szárítjuk, eltesszük, utána meg egészséges teákat, szirupokat, kenőcsöket vagy olajokat készítünk belőle.

Amikor gyerek voltam, azt se tudtam, hogy léteznek gyógynövények. Talán a kamilla nevét hallottam, aztán nagyjából ennyi. Amikor kiköltöztem vidékre, barátoktól, ismerősöktől kezdtem el tanulgatni róluk. Akkor tudtam meg, hogy létezik medvehagyma, hogy van bodzaszörp, és hogy akácvirágból palacsinta süthető.

Azt nem mondom, hogy azóta profi szintre fejlődtem, de jópár gyógynövényt megismerek, és amit meglátok, azt be is gyűjtöm. Gyerekekkel egy-kéthetente kapjuk a kosarakat, megyünk egy kört, és leszedjük, amit találunk. Nekem az a fixa ideám, hogy a természet patikájában minden betegségre lelhetünk ellenszert. Összegyűjtöttem nektek néhány kincset, amelyek a kertből, a rétről kerültek az én konyhámba.  

Pásztortáska és cickafark, mindkettő vérzések kezelésére, például ha görcsöl valakinek a hasa havi vérzéskor, akkor egy tea csodát tehet.

A kakukkfű nemcsak fűszer, hanem immunrendszert erősítő gyógynövény is. Becsukott szemmel is meg lehet találni, messziről érezhető isteni illata. Amikor lemorzsolom a száraz virágát, még intenzívebb az illat.

Illatosításhoz a levendulát ajánlom még, nálam minden helyiségben van levendulás zsákocska, még a budiban is. Természetes fájdalomcsillapítónak nálam a levendulaolaj vált be (ezt nem házilag csinálom, hanem veszem), ha mondjuk beütöm valamimet, és csillagokat látok, akkor ezt kell szagolgatni, és rögtön tompul a fájdalomérzet.

Akácvirágot rengeteget gyűjtöttünk, és még fogunk is. Amellett, hogy a fentebb említett palacsintába is belesüthető, szárítva tea is készülhet belőle, ami a gyomorpanaszokat enyhíti.

Eddig csak azért szedtük a bodzát, mert finom, de most megtudtam, hogy csomó mindenre jó: vízhajtó, hashajtó, és ezt inhalálva, valamint forró bodzateát fogyasztva pikk-pakk megszűnik a nátha.

Meghűlésre hársfavirágát kell gyűjteni; ilyenem most még nincsen, mert a hárfa virágzására itt a Börzsönyben még várni kell.

Az útifüvet igazából keresni sem kell, tényleg minden útszélen megtaláljuk. A lándzsás változatából készítik azt a szirupot, ami a gyógyszertárakban méregdrágán kapható. Otthoni változata olcsó vagy ingyenes: mézbe áztatva szirup készülhet belőle, leszárítva teaként csillapítja a köhögést. Akinek feltörte a csizma a lábát, útifüvet rakott rá. Sebkezelésre úgy jó, hogy előtte megrágcsáljuk (elég vacak íze van, csak szólok), így kioldódik belőle a hatóanyag, és egyből tehetjük a bibikre.

Emellett érdemes még mentát- és zsályát is szedni. Imádjuk, amikor téli napokon a mentatea illata belengedezi a teret. A zsálya erősen fertőtlenítő, füstölőt is csinálnak belőle, ősi magyar szertartásokon is használták.

Nekünk van egy nagy aszaló-tálcánk, ami egy fakeretre feszített szúnyogháló. Ezekre rakom az aktuálisan szedett növényeket. Általában egy hét alatt megszárad, így folyamatosan kerülhet rá az újabb adag. Utána le kell morzsolni, vagy apróra vagdosni, hogy jobban beleférjen az üvegbe. Én befőttesüvegben tartom őket, nem punnyadnak be, de mások a tüllzsákra esküsznek.

Mondhatjátok, hogy nekem könnyű, mert vidéken élek, ráadásul egy falu üdülőrészén, ahol vannak elvadult telkek, meg közel a rét, kínálja magát a sok gyógynövény. De mit tegyen az, aki a városban él? Hát költözzön vidékre! Ha ez nem megy kapásból, akkor csatlakozzon gyógynövény-túrákhoz. Diósjenőn a Boróka-Ház például többhetes gyógynövény-tanfolyamokat szervez túrákkal, szívből ajánlom őket.

Tipp: Járd nyitott szemmel az erdőt-mezőt. Vigyél magaddal növényhatározót. Szedjél, szárítsál,és tegyél el minél több gyógyító növényt!

Az otthon szíve - a konyha

Az otthon szíve szerintem a konyha. Ez már a régi időkben is így volt, amikor őseink jurtákban éltek. Akkor persze nem létezett még külön hálószoba, nappali, étkező, konyha, gyerekszobáról vagy dolgozószobáról ne is beszéljünk – egy térben tartózkodott a nagycsalád. De a jurta közepén a tűz égett, ahol az ebéd főtt, tehát ez volt ennek a kerek otthonnak a szíve-lelke.

Aztán ha tovább megyünk a történelemben, a száz évvel ezelőtti parasztházakban szintén a konyhát találjuk a ház közepén. Mindenki ismeri a hosszú parasztházakat: a tornácról belépünk a pitvarba, majd egyből a konyhába. Ettől balra-jobbra találjuk a két szobát, vagy a szegényebb házaknál egy szobát és egy kamrát. De a lényeg, hogy a középpontban mindig a konyha áll. Régebben a füstös konyha, utána a nyitott kéményes konyha, végül pedig feltalálták a zárt kéményt. Mint az emberi testnek a szív, a falusi házaknak a kemence adta a meleget, és a meleg ételt.

Régi főúri villákban vagy nagypolgári lakásokban külön állt az étkező, és külön konyha. A konyha a cselédek meg a szakácsnő helye volt, és a személyzet itt is étkezett. Az ebédlőben pedig a család fogyasztotta el a villásreggelit vagy az estebédet, ahová a konyhából hozták be az ennivalót, és ott szolgálták fel.

Amikor a második világháború után megkezdődött a lakásépítési program, panelházak tömegét építették fel, és rengeteg lakótelep létesült. Az volt a lényeg, hogy minél több családnak tudjanak lakhatást biztosítani, és hogy ezek minél komfortosabbak legyenek folyóvízzel, távfűtéssel. Viszont iszonyatosan kicsi helyiségeket terveztek ezekbe a lakásokba, így a konyha lett az, amelyiken a legtöbbet spóroltak. Az addigi hatalmas, szinte lakókonyhák nagyon pici helyiségekké változtak.

Én is panellakásban nőttem fel, ahol a konyha szerintem nem volt több hat-hét négyzetméternél. Étkező természetesen nem fért bele; egy pultot erősítettek a falhoz, így az emberek nem tudtak egymással szemben étkezni és közben normálisan beszélgetni, csak a fal felé fordulva. Mondanom sem kell, hogy ez mennyire megöli a személyességet. Mi először megpróbáltuk a közlekedő helyiséget ebédlőként használni, később az egyik szobában bonyolítottuk le a vasárnapi ebédeket és az ünnepi étkezéseket, de hétköznap mindig annál az utálatos pultnál ettünk.

Amikor a rendszerváltás után bejöttek a divatba nyugati típusú házak, népszerű lett nálunk az amerikai konyha, azaz ahol a konyha, az étkező, és a nappali is egy térben van. Szerintem ez nagyon jó dolog, így együtt lehet az otthonnak a szíve ez a komplex nappali tér. Már nem különül el a konyha és az étkező, a két funkció egyben van, térelválasztás nélkül. Így ha valamit elfelejtettünk rátenni az asztalra, elég csak hátra fordulni a konyhapulthoz, és levenni onnan. Terítéskor közvetlenül az étkezőasztalra tudunk pakolni a konyhaszekrényből. 

Ha vendégek jönnek, akkor ők leülhetnek a kanapéra, míg a háziasszony az utolsó simításokat végzi az ételen. Neki azonban nem kell elszigetelődnie a társaságtól; miközben a konyhában sürög-forog, ugyanúgy tud velük beszélgetni, mintha ő maga is ott ülne a dohányzóasztal mellett.

Az Otthon rovatban legközelebb a konyha legpraktikusabb és ergonomikusabb berendezéséről fogok írni.

Tipp: Neked milyen a konyhád? Elszigetelt apró helyiség Vagy étkezővel egybeépített konyha? Esetleg amerikai jellegű nagy tér? Hogyan tudnád megoldani, hogy a két-három elkülönült funkció minél harmonikusabb összekapcsolását?

Közösségi kertek

Rájöttem, hogy sokszor elfogult vagyok és szubjektív. Írogatok én itten a kertekről, így veteményezés, úgy gyümölcsfák, de arra nem gondolok, hogy egy csomó családnak nincs is kertje! És tényleg, az ország lakosságának nagyobbik hányada városban él, azon belül is sokan panelekben, bérházakban, társas-házakban.

Mit tegyen egy lakáslakó, aki mégis szeretné egy kicsit közelebb érezni magához a természetet? Jó válasz volna, hogy költözzön kertes házba, vagy legalábbis szerezzen egy telket, nyaralót, ahová hétvégenként, nyaranta kijárhat (sokan csinálják így nálunk is, Almásketben). Ám ha valaki ezt nem engedheti meg magának, annak is összeszedtem néhány jó ötletet:

- Közösségi kertek:

Ismertebb nevén „commutiny” vagy „urban” gardening a mozgalom neve. Olyan emberek csatlakoznak hozzá, akik az élet más területein is a környezet-tudatos és közösségi hozzáállást vallják magukénak. Amellett, hogy közösségteremtő és nevelő feladatokat is ellátnak, legfontosabb szerepük, hogy önmagukat, esetleg más városlakókat is friss zöldséggel, gyümölccsel, fűszernövénnyel látnak el. Nem mellesleg szépítik környezetüket, mert hát mennyivel esztétikusabb egy bezöldített foghíjas telek, mintegy csupasz grund.

Nehogy azt higgyétek, hogy ez csak külföldön megy, bár tény, hogy a mozgalom Amerikában és Nyugat-Európában indult el, és csak nemrég robbant be a magyar köztudatba. Mostanra már Budapesten egy csomó (majdnem 20!) helyen vannak ilyen közösségi kertek, és vidéki városok is egyre nagyobb számban csatlakoznak ehhez a mozgalomhoz.

Ezek a közösségi kertészkedők igencsak kreatív emberek: egy üres konténert szerszámos-bódévá alakítanak át, összegyűjtik az esővizet és komposztálnak, a művészibb hajlamúak pedig mindenféle újrahasznosítható anyagokból készítenek kerti bútorokat. Magbörzét rendeznek és a természetes kertészkedésről előadásokat tartanak. Barátnőmék például egy kisebb közösséggel a Sas-hegyen béreltek telkeket, és oda jártak ki kertészkedni.

- Közösségi gazdaság:

Több hazai példa van már arra, hogy város családok összefognak, vidéken földet vesznek, és az ottani falusiak bevonásával alakítanak ki gazdaságot. Nem akarják a Biopiacon megvenni a zöldséget-gyümölcsöt, inkább munkát akarnak teremteni a vidékieknek.

A csatlakozó családoknak először egy nagyobb összeget kell befektetniük, hiszen meg kell vásárolni az adott földterületet (persze lehet bérelni is, de a „miénk” érzés csak jobb). Aztán megbízzák a helyi kisgazdákat a munkával, de amikor idejük adódik, ők is kijárnak a gazdaságba dolgozni.

A terményeket aztán elosztják a családok között, akik hetente a budapesti átvevő pontokon kapják meg ládában az épp aktuális terményeket. Előny, hogy megbízható helyről származik az élelmiszer és jó minőségű. Az ilyen gazdaságokban főként természetes mezőgazdasági technikákat alkalmaznak, a biodinamikus gazdálkodás alapelveit szem előtt tartva. A szállítási idő rövid, nem kell csomagolni sem, ezért a környezetet is kímélik.

Van, ahol akár 50 féle zöldség is megterem, sőt, elkezdtek állatokat is tartani, fákat is ültetni, hogy tojásuk, gyümölcsök is legyen. A betakarított terményeket fel is dolgozzák, így a családok lekvárt, befőttek, zöldségkrémet is kaphatnak. A leghíresebb ilyen kezdeményezés a herencsényi.

Legközelebb a Kert-rovatban arról írok majd, hogy aki magányosabb farkas, az a saját lakásába hogyan tud „zsebkendőnyi kertecskéket” varázsolni.

Tipp: Lakásban élsz? Esélyed sincs, hogy kertes házba költözz? Csatlakozz egy közösségi kerthez vagy gazdasághoz. Erőfeszítéseid jutalma egy csomó friss, finom és egészséges élelmiszer lesz, valamint egy jó közösséghez tartozás élménye is.

Munkásnők

Ez a cím olyan szocreálos, lefogadom, hogy mindenkinek a hatvanas-hetvenes éves asszonyai jutottak eszébe, mikor először olvasta. Gyári melósok, gépsornál állók, szövőgépet hajtók. Azóta már nem építjük a szocializmust, a gyárak nagy része bezárt, és a munkásnő, mint fogalom, szép lassan kikopott a köztudatból.

Pedig bizony ma is sokan itt élnek közöttünk, csak nem divat róluk beszélni. A női magazinokban cégeknél dolgozó asszisztensekről, kozmetikusokról, óvónőkről, könyvtárasokról olvashatunk. A tipikus női foglalkozások (fodrász, tanítónő, ápolónő, titkárnő) között sem igazán találjuk meg a munkásnőt. Ha megnézzük a 2017-ben nők által leginkább keresett szakmákat, egyetlen fizikai munkást sem lelünk közöttük, csak tanácsadót, könyvelőt vagy irodavezetőt.

Régebben sikk volt szakmát tanulni, a lányokból varrónők meg darukezelők lettek, mára viszont, ismerjük be, a fizikai munka ciki lett. Csak az megy szakmunkás suliba, aki rossz tanuló, és nem azért választja mondjuk a cipőfelsőrész-készítői szakmát, mert annyira él-hal a lábbelik gyártásáért, hanem mert máshová nem vették fel a vacak bizonyítványa miatt. Borítékolható, hogy milyen minőségű munkát fognak az ekkora lelkesedéssel dolgozó lányok végezni. Modell divatiskola – ilyen néven akarják a lányoknak eladni a varrónői szakmát. Még akkor is erőltetik a szülők, hogy ügyintézőnek vagy adótanácsadónak tanuljon a lánygyerek, ha annak esze kevesebb, kézügyessége, testi ereje annál több volna. Inkább elvégeznek egy műkörmös vagy egy csecsemőgondozó képzést, mint hogy beállnának egy gyárba dolgozni.

A gyári munkával nem is az a gond, hogy nehéz végezni. Egy irodában is el tud fáradni az ember (szellemileg), vagy egy kertészetben (fizikailag). A gépsoron azonban a monotonitást kell tűrni, ami, valljuk be, nem könnyű. Vagy úgy bírják ki az itteni munkásnők, hogy mellette egészen máshol jár az eszük, „meditálnak”, gondolkoznak, esetleg ha a hangerő megengedi, egymással beszélgetnek, vagy pedig teljesen belefásulnak és elszürkül a gondolkodásuk, az életük. A gyárban három műszakban, sokszor váltottan dolgoznak az emberek, ami egy családos, gyermekes anyukának nagyon nem kedvező. Aki reggel 6-kor kezd, az vagy hajnalban kénytelen bevinni az oviba a gyereket, vagy valakire rábízni. Ugyanígy aki délutáni műszakos, az sem elhozni nem tudja a gyereket az iskolából, sem vele játszani, beszélgetni. Az éjszakai műszakról nem is beszélve, mert ugyan ki hagyná magára a gyerekeit este 10 és reggel 6 között (és az utazást még nem is számoltam bele), ha mondjuk egyedülálló az illető?

A munkásnő tehát sokat dolgozik kevés pénzért, társadalmi megbecsülése pedig kábé nulla. És Magyarországon ahhoz képest még egész jó a helyzet, gondoljunk csak az ázsiai vagy dél-amerikai állapotokra. Ha legközelebb kezünkbe veszünk egy alkatrészt, rálépünk egy szőnyegre, megiszunk egy pohár kefirt vagy belebújunk egy csizmába, gondoljunk egy pillanatra arra a nőre, aki ezt a munkájával létrehozta.

Tipp: Nézz körül a házadban, házad körül, és vedd szemügyre, mennyi minden készült gyárban. Gondolj bele, mi lenne, ha nem léteznének szakmunkások, köztük a jelentős számú nő. Talán így egy kicsit már jobban megbecsülöd őket, ugye? 

Rossz szomszédság, török átok

Amikor meghalljuk azt a szót, hogy közösség, egészen biztosan előbb jut eszünkbe a barátunk, az munkatársunk, mint a szomszédunk.

Hát igen, a szomszéd… Aki este 10 után kezdi el fúrni a falat, nagy valószínűséggel ütve-fúróval. Akinek a kutyája a mi kerítésünk tövébe pisil. Aki felülről lehamuzza az erkélyen száradó ruhánkat. Aki ráüvölt a gyerekünkre, ha leszed egy almát a tőle átnyúló fa ágáról. Akinek a papírvékony falon át hallott veszekedésére ébredsz reggelente. Aki úgy permetez, hogy a sok vegyszer pont a te veteményesedre szóródik. A felső szomszéd ide-oda gurul a görgős foteljével, de ha te hetente egyszer nekiállsz aerobicozni, az alsó szomszéd seprűvel ütögeti a plafont (azaz a padlódat). Aki a vasárnapi szieszta idején áll neki füvet nyírni. Akinek a gyerekei mintha pont a te füledbe üvöltenének, bömbölnének. Aki telefüstöli a liftet.

Ilyen a borzalmas szomszéd, aki mellett tényleg sorscsapásnak éljük meg a létezést. Ám hidd el, létezik belőle jó változat is. Az ideális szomszéd vigyáz egy fél órára a gyerekedre, ha leugrasz a boltba. Átveszi neked az ajánlott levelet vagy csomagot, ha te épp nem vagy otthon. Ha süteményt süt, mindig visz neked egy kis kóstolót. Ha elutazol hosszabb időre, megöntözi a virágaidat, megeteti a cicádat.

A szomszédok sokszor figyelik egymást. Ez tud baromi idegesítő is lenni, amikor a nénike az függöny mögül kikandikálva lesi, ki jön hozzád látogatóba. De jó is tud lenni, mert árgus szemei kifigyelik a betörőt is. A locsifecsi szomszéd is nagyon tud zavarni, aki este 9-kor csönget be, csak egy percre, csak a kávédarálóért, aztán valahogy elfelejt távozni. Ám ennek is van előnye, mert tőle tudjuk meg, mikor lesz lomtalanítás. A mogorva szomszéd akkor szörnyű, ha semmi sem tetszik neki, és emiatt folyton rád mordul. Ám ha magában morog, és nekünk csak a savanyú képét kell elviselni a lépcsőházban, akkor aggodalomra semmi ok.

Egyébként te jó szomszéd vagy? Lehet, hogy észre sem veszed, amikor maximum hangerőn bömböl nálad a metal-zene, pedig a nyugdíjas néni a szomszédban szundikálna. Lehet, hogy úgy locsolsz a teraszról, hogy a víz az alattad lakó nyakába csorog. Lehet, hogy nem szeded össze a kutya után a kutyagumit. Lehet, hogy hétvégén hajnalban állsz neki kiklopfolni a húst. És az is meglehet, hogy éjjelente túl hangosan élsz nemi életet.

Mi lenne, ha te tennéd meg az első lépést? Amikor befőzöl, viszel egy üveg lekvárt a szomszéd néninek. Ha amúgy is mész a postára, felajánlod a szomszédnak, hogy szívesen befizeted az ő csekkjét is. Az egyedülálló, megtépázott idegű anyukának az javaslod: leviszed a gyerekét a játszótérre, hadd pihenjen egy kicsit a fürdőkádban. Te viszed be a társasház kukáját, hogy ne a törött kezű szomszédnak kelljen.

Jó szomszédság – áldás!

Tipp: Tegyél meg legalább egyet a fentiek közül a szomszédoddal. Vagy egyszerűen csak mosolyogj rá, hogy szép legyen mindkettőtök napja.