Nőies fürdő

A múltkor áttekintettem a tisztálkodás történetét, és azt, hogyan változott a különböző történelmi korokban a higiéniához, és magához a fürdőszobához való viszony. Most áttérek a jelenbe, és azt próbálom összeszedni, hogyan lehet ennek az erőteljesen funkcionális helyiségnek lágyságot, nőiességet, szoba-jelleget adni színekkel, kelmékkel, rafinált kiegészítőkkel.
Amikor én gyerek voltam, a fürdőszobát csupán egy praktikus helyiségnek tartottuk, ahol egyszerűen mosakodni, zuhanyozni, mosni lehet. Akkoriban még nem volt szó wellness-ről, a test kényeztetéséről, vízben való relaxálásról. Beszappanoztuk magunkat, megtörülköztünk, oszt ennyi. 
Ma már a fürdőnek sokkal többen illik tudnia. Legyen öröm az ott tartózkodás, tisztálkodás során frissüljön fel a test, és tisztuljon a lélek is.
A burkolat alapjaiban határozza meg a fürdő hangulatát, mert egy szobafalat bármikor könnyedén lefestünk más színűre, de csempét meg padlóburkolatot nem vált az ember évente. Két ötletem van erre. Vagy válasszunk egy semleges, egyszínű alapot, amit aztán különböző színes kiegészítőkkel dobunk fel, vagy eleve legyen karakteres, meghatározó mintájú és színű a burkolat. Ma már akár Marilyn Monroe vagy Marlon Brando is lemosolyoghat ránk a falról (nem is tudom, szeretném-e, ha ők lesnének engem fürdős közben), de azért nőiesebb az apró virágos minta, a falra felkúszó indák vagy a mozaik. Nálunk az volt a közös döntés, hogy természetes hatású legyen a burkolat, a padló „kavicsos”, a fal „bambuszos”, és ehhez jön a színes dekoráció.
Nem árt, ha jó előre eldöntjük, milyen színeket fogunk itt alkalmazni. Engem a fürdés mindig a természetes vizekre, a tengerre emlékeztet, ezért régóta tudtam, hogy nálam türkizes, kékes-zöldes lesz a hangulat. De láttam már nagyon szép levendulás fürdőt vagy nőcis rózsaszíneset is.
A fürdő nálunk még félig se volt kész, én már rögtön rohantam, és megvettem hozzá a kiegészítőket. Lássuk felsorolásszerűen, mivel dobhatjuk fel otthonunk eme helyiségét:
- masszírozókefe – natúr mosdókesztyű - fából készült hajkefe – fürdősó és fürdőolaj szép formájú üvegben – kerámiából készült nyomós adagoló (műanyag flakonok helyett) – mécsestartó – illóolajok – fonott kosarak és tárolók a sok kis kütyünek – kerámia szappantartó – természetes illatos szappan – színes  növénytartó – lágy esésű anyag, amivel leterítjük a mosógépet – egyedi és egységes mintájú porcelán fogpoharak – színes-illatos potpourri - faragott fakeretes tükör - néhány régies bútordarab, úgy mint faliszekrényke, amit antikolt festéssel vagy natúrra csiszolással újíthatunk fel – csipkés anyag, mellyel eltakarjuk a bojlert – fafedő a vécére – fa vagy kovácsoltvas vécépapírtartó – ha van helyünk, beszerezhetünk egy eredeti fém vagy fa mosdóállványt, zománcos mosdótállal és porcelán kancsóval
Akármennyire is nedves ez a helyiség, én nem hagynám ki innen sem a szőnyeget (nálunk türkiz rongyszőnyeg lesz). A járólapot könnyen fel lehet törölni, ez igaz, de csak jobban esik mezítlábasan nem egy hideg és kemény padlóra kilépni, hanem egy puha és meleg szőnyegre. Ha nagyon vizes lesz, kiterítjük estére, megszárad reggelre...
Amikor elméletben volt még csak szó a házunk megtervezéséről, akkor áhítattal áradoztam a kedvesemnek arról, milyen jó lesz, ha lesz egy ablak a fürdőnkön. Ő ezen megütközött, és konkrétan megkérdezte, minek ablak egy fürdőszobába. Hát igen, a panelban max. egy aprócska szellőzőnk volt (bevallom, attól rettegtem, hogy azon, meg a lefolyók nyílásain át jönnek majd be hozzánk a csótányok.). Erre nem is csak egy ablakunk lett, hanem rögtön kettő. Ami nem csak azért jó, mert világos lett a fürdőnk, hanem azért is, mert így növényekkel is díszíthetem. Persze csupa olyant válasszunk, ami a nedvességet, a párás levegőt kedveli, pl. páfrány vagy fikusz.
Ma már tehát alap, hogy természetes fény áradjon be ebbe a sokszor nem is olyan aprócska helyiségbe. És az is, hogy ne csak egy villanykörte adja a mesterséges fényt, hanem valamilyen esztétikusabb világítótest. Vannak, akik a fürdőkád fölötti peremet végig beépítik lámpával. Nálunk fakeretes lesz a mennyezeti lámpánk. Nemcsak szép, de sminkeléskor, borotválkozáskor jól jön a tükör fölött egy LED-sor (mert azért legyünk energiatakarékosak is).
Szoba-jelleget kölcsönöz a fürdőnek, ha gyertyát, mécsest használunk, vagy egy külön kis lerakó polcon, vagy mondjuk a mosdó szélén. Igencsak romantikus a fürdőzés, ha a kád peremén körös-körül mécsesek pislákolnak... Színes fürdősó, füstölő, a víz felszínén úszó rózsaszirmok, és máris teljes lehet a felüdülés.
Tipp: Újítsd fel a fürdőszobádat! Nem kell ehhez szétverned a csempét, elég csak a kiegészítőket lecserélned. Találj ki egy egységes színvilágot, aztán szabadulj be egy lakberendezési boltba és vásárold meg az összeillő kiegészítőket!

Kerti építmények, tárgyak

Ha meghalljuk azt a szót „kert”, rögtön a pázsit, a virágok, a bokrok, a fák, na meg a vetemény és a gyümölcsök jutnak eszünkbe. Pedig amióta az ember birtokba vette a természetet, és kihasított belőle egy darabot, mondván, ez az enyém, az én birtokom, azóta próbálja emberivé is tenni a kertet, azaz mesterséges, művi tárgyakkal varázsolja kényelmesebbé.

Az persze kérdés, jó-e, ha a Homo Sapiens ennyire belekontárkodik a természet rendjébe, de ha már úgy alakult, hogy külön kimért telkeink vannak házakkal, akkor próbáljuk ezekből a lehető legtöbbet kihozni. Ezt azóta művészi tökélyre fejlesztették a kert- és tájépítészek, de mi magunk is ötletes kiegészítőkkel tehetjük otthonossá a kertünket.

Rögtön itt van a kapu és a kerítés. Én persze a fára szavazok, hisz ebből is annyiféle megoldás létezik. Deszka, rönk, rácsos, fonott... Van ott vannak a kő lábazatú, kovácsoltvas rácsozatú, mediterrán jellegű térhatárolók. Felejtsük el a távirányítós, gombnyomásra elhúzódó kocsikapukat. Nem árt az embernek, ha bizony kiszáll szépen az autójából, és maga nyitja ki a kaput. Mint ahogyan az autó sem élőlény, teljesen felesleges neki fedett beállót készíteni, vagy akár kicsiny ház méretű garázst. Amit erre költene az ember, abból inkább vegyen facsemetéket.

A kapunál fogadhatja a hozzánk betérőt egy fém csengő, akár egy régi tehénkolomp is. A házszám, a névjegytábla is romantikusabb cserépből, kerámiából, mozaikból vagy fából, semmint műanyagból. Sokan elintézik a postaláda kérdését egy fémdobozzal, de hangulatosabb, ha olyanra készítjük el, mintha egy picinyke házikó volna.

Ha nem vagyunk annyira nomádok, hogy gumicsizmában járjunk-keljünk a kertben, akkor szükségünk lesz kis utakra, ösvényekre. Jó megoldás a kavicsszórás, a kéreggel letakarás, bár ezeket hamar kitapossa az ember. Szép felületet ad a terméskő is, bár az kissé drágább, helyette hasonlóan biztonságos, de olcsóbb lehetőség bontott téglából kialakítani az utakat.

Mindenki szívesen ül ki a kertbe pihenni, de ehhez jó, ha van egy elkülönített kuckója. Lugas, mondjuk rózsákkal, futónövényekkel befuttatok pergola, ahová egy padot, kis asztalkát helyezhetünk el. Nagyobb, igényesebb, de persze költségesebb egy szaletli megépítése. Nagyanyósom csak „bagolyfingatónak” hívta ezt a kör, nyolcszög, vagy hatszög alakú építményt, ahová jól esik forró nyári napokon kiülni hűsölni, beszélgetni, enni-inni.

Ha már a kerti sütésről-főzésről van szó, akkor a legjobb, ha van egy elszeparált nyári konyhánk. Ezt akár egy nagyobb teraszon, akár egy különálló fedett részen is megvalósíthatjuk. Erről majd lesz egy külön bejegyzés, most csak sorlom az ötleteket: sütőkemence, grillrács, bográcsozóhely...

Egyedi tárgy lehet a kertünkben egy napóra – nagyon különleges formájúakat is megterveznek manapság.

Mesterséges tárgyak a különböző virágtartó edények: dézsa, láda, kaspó... Hangulatosak a natúr agyagból készültek, a színes mázas kerámiák meg a fonott állványok. Vicces virágtartó lehet egy régi szekér vagy talicska, de láttam már kiszuperált gumicsizmába ültetett növényeket is.

Művészi hajlamúak vehetnek, ha meg ügyesebb kezűek, akkor csinálhatnak is szobrokat, térplasztikákat a kertbe. A virágágyást szépen kiemelheti egy fafaragás, a sövénysor monotonitását oldhatja egy kőszobor.

Spirituális élményt adnak a kertbe kifüggesztett szélcsengők, melyek készülhetnek fából, fémből vagy kerámiából, de magunk is csinálhatunk ilyet például kagylókból. Más is lóghat a fákról, ami nemcsak szép, de hasznos is: a madáretető. A Fény-Forrás magazinban anno rengeteg félét bemutattam, de házilag is barkácsolható egy kicsiny házikó szárnyas kedvenceinknek.

Ha már volt szó tűzről, földről és levegőről, ne maradjon ki a víz sem. Ha túl nagy befektetésnek érezzük egy tó vagy medence kialakítását, attól még lehet nálunk kis szökőkút vagy csobogó. A kerekes vagy fúrt kút, ha már hasznos eleme az otthonunknak, úgy jó, ha közben szép is. A nyomós kút nagyon esztétikus, ha egyedileg kovácsoltvasból csinálják, a kerekes kút fölé pedig hangulatos kútház készülhet fából, cseréptetővel, virágdíszekkel. Ha nem akarunk még ekkora kiadásba sem bocsátkozni, akkor csak tegyünk ki egy szép madárfürdőt; a madarak legalább annyira fogják értékelni ezt nyáron, mint a madáretetőt télen.

Később amúgy majd lesz szó részletesebben a négy elem alkalmazásáról a kertben...

Azért szerintem a legfontosabb a fenti építményeknél, hogy minél természetesebbek legyenek, szinte észrevétlenül simuljanak a természetbe. A műanyagot, ha lehet, kerüljük, vagy legalábbis a lehető legkevesebbet alkalmazzuk. Fa, kő, agyag... Ezek a természetből valók, ezekből a legüdvösebb a mesterséges tárgyak elkészítése.

Tipp: Nézz körül a kertedben, és a felsorolt ötletek közül nézd meg, mi hiányzik a tiédből. Próbálj saját kezűleg elkészíteni egy házszámtáblát vagy madáretetőt! 

Test

Aki ismer, az tudja, hogy Ákos egyik nagy kedvencem, és a számai közül is a „Test” az egyik nagy favorit. Íme néhány sor belőle: - A lelkedben hiszel, de a testedben élsz. - Lelkeden a tested az úr. - Nem adnád oda semmiért az érzést, mikor a test a testhez ér...

A nagy, (elvileg) megvilágosodott emberek (legalábbis ők ezt állítják magukról) azt mondják, minek foglalkozni a testtel? Az csak egy mulandó porhüvely, inkább nemesítsük lelkünket, csiszoljuk szellemünket. Ezért van tele az ezo-spiro világ csontsovány remetékkel, vagy elhízott mesterekkel.

Ezzel az a bibi, hogy ebbe a testben születtünk, benne élünk. Aki túlzottan elszáll és röpköd az éterben, az egyáltalán minek marad a testében, e világban? A testet nem hanyagolhatjuk el – máskülönben lelkünk hamar elhagyja ezt a burkot, amit földi lakhelyéül választott.

Persze vannak, akik összerakják a szinteket, és mondjuk jógáznak, tajcsiznek vagy csikungoznak – egyszerre fejlesztve testüket-lelküket. Ők jól csinálják, a sok gyakorlás révén elérhetik, hogy uralni tudják a testüket. És ne a testük legyen az úr a lelkük felett.

Pedig úgy alapjáraton rohadtul ösztönlény az ember! Rengetegszer történik, hogy a testére hallgat, és nem a józan eszére. Ezért van, hogy azok a lányok, akik jó gyermekként megígérik otthon, hogy semmilyen butaságba nem mennek bele a buliban – az első adandó alkalommal odaadják magukat az első jöttmentnek. Sokszor nem gondolva a következményekre. Ezért van, hogy a családtervezés helyett, amit elvileg ésszel-szívvel kéne végezni, pottyannak az „összejött”, „becsúszott” babák.

De miért? Hisz tudják, hogy mekkora felelőtlenséget követnek el, és mégis. Ja, az eszükkel tudják. De ha a test felébred, olyankor az ember elveszíti az eszét. Észveszejtően bomba csaj – szokták mondani. És azt is: F...sz feláll, ész megáll.

Pedig milyen jó is tud lenni néha elveszíteni a fejünket!

Freuddal abban nem értek egyet, hogy minden emberi tett mögött szexuális indíttatást sejtett, de az tény, hogy nagyon sokszor a testünk motivál minket cselekvésre. Én azt mondom, nem véletlenül teremtett nekünk a Jóisten kezet (nyelvet, egyebet, ezt mindenkinek a fantáziájára bízom), hogy azzal érintsünk, és bőrt, hogy azzal érezzük az érintést. Nem véletlenül kaptunk olyan testrészeket, szerveket, amelyek rendeltetése csak és kizárólag a test gyönyöre.

Én most azon elmélkedek, hogy döntéshelyzetben mire is hallgasson az ember:

• A józan eszére? Hogy logikusan cselekedhessen?
• A szívére? Hallgass a szívedre (szavazz a... tudjátok), Listen to your heart, stb. hogy a tudatalattink vezéreljen?
• Vagy az ösztönökre? A test szavára?

Egyáltalán hogyan lehet ezt a hármat összerakni? Külön-külön tök eltérő dolgot sugdos a fülünkbe az agy, a szív és a test. Akkor mit tegyünk?

Vegyük például a következő helyzeteket:

Beleszeressek-e Józsiba, aki nagyon jó pasi az ágyban, de amúgy egy sült bunkó?

Adjam-e oda magamat az első (2., 3.) éjszakán? Mi van, ha otthagy utána? De mi van, ha szuper lesz és ő lesz később gyerekeim apja?

Ha adott egy hely, egy pillanat, ott vagy együtt két ember, és érzik a vonzást, akkor miért ne? Vagy miért igen?

Még azon is töprengek, vajon mennyire árulja el a testünk, hogy mi lakozik bennünk? Sokszor legszendébbnek tűnő, szűzlány vagy szolid családanya külsejű nő belülről csupa tűz. És fordítva is igaz lehet: a nagyon kurvás külső mögött nem feltétlenül rejlik szenvedély. Vajon lehet-e kívülről, csak a testet látva, érzékelve megtudni, igazából, akár a mélyben, mi rejlik a női test mélyén?

Tipp: Figyeld meg magadat, hogy fontos döntéseknél mire hallgatsz? Mersz-e az ösztöneidre, a tested szavára odafigyelve cselekedni?

Ökofalvak - másképp

Már írtam én ezekről korábban a blogomon, összeszedve a leghíresebb hazai kezdeményezéseket. Az olyan őskövületeket, mint Visnyeszéplak és Gyűrűfű, vagy az egyik leghíresebbet, Krisnavölgyet. Olyan közösségeket, ahol van egy „földesúr” vagy „kiskirály”, és olyanokat is, amelyek alulról szerveződtek.

Van, ahol a vallás az alap, és láthatóan ez a viszonylag szigorú rend virágzáshoz vezet. Másutt olyan jelszavakkal jöttek össze a lakók, mint: hagyomány-ápolás, természetközeli életmód, zöld mozgalmak, természetes építészet, önfenntartás...

Némelyikük él és úgy-ahogy virul, immáron több évtizede. Vannak, amelyek épphogy csak vegetálnak. Nagyon sokan közülük megszűntek, megint mások a kezdeti lelkesedés után rögtön elhaltak.

Mivel én kettő ilyen „ökofalut” is megismertem egészen közelről, bennük lakva, egészen más képem alakult ki róluk. Se nem rosszabb, se nem jobb, csak árnyaltabb.

Ennek több oka is van. Egyrészt, hogy az emberek ezekről a közösségekről különböző helyekről szerzik be az információkat. Látnak egy fotót, ahol minden idillinek tűnik, és úgy értelmezik, hogy ott mindig ilyen az élet. Olvasnak egy cikket, ahol a valóság bizonyos szeleteit írták le – más szeleteket viszont nem. Meghallgatnak egy interjút vagy egy előadást, ami egyetlen ember szűrőjén keresztül mutatja be az adott települést. Ahol amúgy rajta kívül élnek még pár tízen-százan. Ráadásul az ember, ha a saját életközösségéről beszél, hajlamos csak, vagy főleg a pozitívumokra összpontosítani, és a negatívumokról keveset, vagy semennyit se beszélni. (Én is ilyen voltam, jelzem...)

Az biztos, hogy lakva ismerszik meg az ember. Még az sem elég tehát, ha valaki veszi a fáradtságot, és legalább lelátogat ezekre a helyekre, hogy első kézből szerezzen tapasztalatokat. Egy néhány napos ott tartózkodás, vagy egy egyhetes tábor sem nyújthat tökéletes képet, csak részleteket. 

Ha már valaki nem csak szemlélni akar, hanem tevékenyen részt is venni az adott közösség életében, az már jobb úton jár. Javaslom, hogy bármilyen vonzónak is tűnik, ne, vagy legalábbis ne csak a falunapot, közös ünnepet válassza ehhez. A legjobb a közös munka, egy kaláka például, ott mindenkiről kiderül minden. Mennyire szorgos, mennyire parancsolgató, mennyire segítőkész, mennyire link.

Vajon mi az oka annak, hogy ezek a látszólag pozitív indíttatásból született közösségek is küszködnek nehézségekkel?

Egyrészt az, hogy emberből vannak a tagjai, az ember pedig esendő. Legtöbben nem így nőttek fel, nem ilyen szellemben nevelkedtek. Hiába van meg a vágy egy egyszerűbb, természetesebb életre, a gyakorlat mutatja meg, mennyire válik be valakinek.

Másrészt az, hogy nem, vagy ritkán szerveződnek közös ismertség, esetleg korábbi együtt lakás alapján, sokkal inkább bizonyos címkék mentén. Keresztény falu, ősmagyar közösség, szupervályog település, néptáncosok társasága, vegán falu, hippi csapat, kötödően nevelők közössége... A címkék azonossága azonban még egyáltalán nem jelenti azt, hogy az emberekből jó közösség válik. Sok jó fej vegából nem biztos, hogy jó vega közösség lesz.... 

A közösségi együttélést sokkal inkább határozza meg az, hogy mint személyiségek milyenek vagyunk, mint az, hogy mondjuk harcművészkedünk, vagy otthon szülünk. Pedig az ember szeme hajlamos felcsillanni: jé, ő is buddhista! De jó, ő is otthon tanulós! Nem rossz, ha vannak, közös pontok, de ennél sokkal inkább fontos az, hogy a mindennapi életben hogyan tudunk együttműködni. Hiába nagy keresztény valaki (elvileg), ha amúgy irigy ember. Hiába mondja el magáról, mekkora magyar, ha közben rosszindulatú. És hiába szabad és természetes látszólag, ha a tényleges tettei alapján inkább tűnik zsugori üzletembernek.

A”Gyüttment-fesztiválon” Csobánkapusztán augusztus utolsó hétvégéjén többek között az ökofalvakban szerzett tapasztalataimról is beszélek majd. Se nem rózsaszín, se nem szürke szemüvegen át, inkább színesen.

Tipp: Ha érdekelnek az ökofalvak, járd be az országot, és nézd meg magadnak őket. Tölts el hosszabb időt egy ilyen közösségben, és szerezz élő tapasztalatokat!

Nyilvános szoptatás

Ez a téma időről időre előbukkant a sajtóban, főleg olyan esetek után, amikor biztonsági őr utasít rendre kismamát plázában vagy étteremben szólnak rá az anyukára. Az érv: a látvány zavarja a vásárlókat, vendégeket.

Kezdjük rögtön ezzel, a látvánnyal. Egyrészt manapság a plakátokról, reklámokról ránk mosolygó modelleknek a melle szerintem sokkal inkább látható, mint szoptatás közben egy anyáé. A szoptatás nem jelenti azt, hogy ki kell pakolni a cicit, elég csak felhúzni a pólót-pulcsit, sőt, vannak kifejezetten erre a célra kifejlesztett „lyukas” felsők, szoptatós melltartók is, habár jómagam ezeket úri huncutságnak, felesleges pénzkidobásnak vélem. Akinek nagy a melle, és/vagy szégyellősebb, jó ötlet erre a célra egy kendőt vinnie magával, vagy textilpelussal eltakarni a túl nagy kilátszó bőrfelületet.

A beszólogatók szerint primitív szokás az utcán szoptatni, a cigányok csöcsén szoktak lógni a gyerekek, ez csak a mai öko-bio-ősanyák hülye divatja. Amikor legelőször szoptattam nyilvánosan, akkor nem azért tettem, mintha akkora ősanya lettem volna kereken 2000-ben. A Déli pályaudvaron a vonatról leszállva kezdett el szívet tépően oázni a babám. Két alternatíva állt előttem: vagy hagyom, hogy végigüvöltse az utat az Astoriáig (nagymami-látogatásra készültem), vagy leülök, és ott helyben megciciztetem. Természetesen ez utóbbi mellett döntöttem, és utána az összes többi gyerekemnél is követtem ezt a gyakorlatot, azaz az igény szerinti szoptatást.

Milyen szép is a magyar nyelv: „természetesen”. A régi időkben, és a mai bennszülött törzseknél nemcsak a közösség előtt való szoptatás a normális, hanem a fedetlen mell látványa is. Tényleg: milyen izéség már az, hogy a férfiak félmeztelenül mászkálnak ma már nemcsak strandon, hanem sokszor az utcán is, nekünk meg bikini-felsőkbe meg melltartókba kell passzíroznunk magunkat a legnagyobb hőgutában is, csak azért, mert ez a társadalmi norma. Bezzeg a törzsi nőcik!

A pampogók viszont azt mondják, nem élünk az kőkorszakban: kulturált nő szépen elvonul, ha szoptat, vagy megeteti a gyereket cumisüvegből.

Vegyük akkor sorra ezeket az alternatívákat:

Elvonulni egy nyilvános helyen vajon hová lehet? A bevásárlóközpontokban legtöbbször a vécében oldható ez meg. Nem túl kényelmes és gusztusos hely egy baba táplálására, igaz? Vajon a beszólogatók is szívesen fogyasztanák az ebédjüket egy klotyóban?

Ha jobb fajta üzletről van szó, akkor biztosít a kismamák számára egy külön helyiséget, ahol pelenkázni és/vagy szoptatni lehet. Dicséretes dolog, itt általában kényelmes fotelben ücsörögve lehet táplálni a babust. Csak egy vele a bibi: hogy elzárkózunk a külvilágtól.

Képzelje mindenki magát a következő helyzetbe: 3-4 kisbabás anyuka találkozik, vásárolgatnak vagy beülnek valahová kávézni. Az egyiknek megéhezik a babája – vonuljon akkor el a társaságtól? Aztán meglehet, hogy mire visszatér, már a barátnőjének kell megszoptatnia a kicsinyét. Szép kis baráti találkozó, ugye? Hát még ha a baba bealszik, mert ugye fura módon szoktak ilyet tenni a csecsemők... Azt is hallani, hogy legalább fordítson hátat. Oké, háttal lesz azoknak, akiket zavar ez a tevékenység. (Bár még mindig fel nem fogom, miért zavarja őket? Nem kell odanézni és bámulni a melleket!). De hátat fog fordítani a barátainak is! Szép kis helyzet!

És ha pl. a játszótéren vagy egy strandon vagyunk, ott hová vonuljunk el? Miközben mondjuk a nagyobb tesó(k) épp a hintán van(nak) vagy a homokozóban. Rángassuk le őket a mászókáról, vagy parancsoljuk ki őket a vízből, és mondjuk, hogy most pár percre (fél órára akár) velünk jön egy zárt helyiségbe, csak azért mert a szoptatás látványa zavarja a parkban vagy a fürdőben üldögélő néniket vagy bácsikat?

A pampogók azt hozzák fel érvnek, hogy egy anyuka minek mászkál el otthonról, maradjon csak szépen otthon, ha már azt vállalta, hogy gyereke lesz. Ez a lehető legnagyobb idiótaság. Egy kisbaba min. hat hónapos koráig, de jobb esetben év(ek)ig is szopik. Akkor ennyi ideig az anya ne mozduljon ki a lakásból? Főképp ha vannak nagyobb gyerekei is, azzal is ücsörögjenek a négy fal között?

Egyáltalán, vásárolni, ügyet intézni, orvoshoz menni akkor is kell. És ha a baba, akit otthon hiába etet meg gondosan, épp a nyilvános helyen kezd el nyűgösködni? Nem sokkal egyszerűbb mellre tenni ilyenkor, ott és azonnal?

Azt mondják, akkor fejje le a tejet, vagy adjon tápszert, vagy itasson vele teát. Ez utóbbi kettőt inkább nem minősítem, hiszen egy kisbabának a lehető legegészségesebb és legtermészetesebb étel-ital az anyatej! Amit – tudom, sokaknak különösen hangzik – a származási helyéről, azaz az anyamellből szeret elfogyasztani. Lefejni tök macerás, sok idő, aztán ki is hűl, nagy hőségben meg is buggyan. Ráadásul a cumisüveg luka sokkal nagyobb, mint a mellbimbóé. Ez utóbbinál erőlködnie kell, hogy kijöjjön belőle a tej, így edződnek az izmai is, a cumisüvegből túl könnyen jön ki a folyadék. Ha sokszor kap üvegből, rászokik, és már nem fog akarni szopizni. Tehát szerintem a legjobb az anyatejes táplálás, bárhol, bármikor.

Summa summárum: éljen a nyilvános szoptatás!

Tipp: Te szoptattad a kisbabádat? Megetetted őt nyilvános helyen is? Zavarba jöttél ilyenkor? Kerültél már emiatt kínos helyzetbe?