Boldog Karácsonyt, Anya!

Amikor gyerek voltam, soha semmit nem kellett csinálnom karácsonykor, csak örülni. Anyukám és Nagymamám beszerezték és becsomagolták az ajándékokat, karácsonyfát állítottak és ők voltak az angyalok is, akik azt feldíszítették. Elvégezték a nagytakarítást, és rengeteget sütöttek-főztek.

Mi pedig az öcsémmel mindeközben tényleg nem csináltunk az égvilágon SEMMIT! Nem emlékszem, hogy töltenem kellett volna a bejglit vagy kennem a zserbón a csokimázat. Takarítás se rémlik. Talán kamaszként már én porszívóztam ki a szobám „csodás” padlószőnyegét, de soha nem pucoltam például ablakot.

Téli szünet volt, nem kellett suliba menni, hát délig aludtunk, És ezért nálunk otthon senki se szólt, hiszen az a szlogen járta, hogy a mi egyetlen feladatunk a tanulás. Amikor pedig az iskola bezár, akkor ugyebár ki kell pihennünk a tanulás megerőltető fáradalmait.

Abba soha nem gondoltam bele, vajon az én anyukám és nagymamám mikor piheni ki magát. Csak most eszmélek erre rá, amikor már én is anyuka vagyok, és sokszor kell küzdenem a gyerekeimmel, hogy segítsenek nekem, nemcsak a mindennapos házimunkában, hanem az ünnepi készülődésben is.

Hogyan lehetne ezt másképp? Néhány ötlet, hogy a gyerekeket jobban bevonjuk az ünnepekbe, és a szülők se purcanjanak ki teljesen:

- Süssünk együtt süteményt a gyerekekkel! A mézeskalács-készítés például örök favorit. Habcsókot csinálni sem ördöngösség. A gesztenye-, kókusz- és csokigolyókat is szeretik gömbölyíteni a gyerekek.

- Találjuk ki együtt a karácsonyi menüt, aminek egy-egy részét a gyerekek segítik elkészíteni. Fontos, hogy ne mondjuk azt nekik, ez vagy az az étel nem való karácsonyra. Sütöttem én már a gyerekek kérésére rakott krumplit, de hallottam, ahol krumplifőzeléket rendeltek a csemeték. Nyugodtan el lehet vonatkoztatni a halászlé, rántott hal vagy töltött káposzta témájától.

- A saját szobáját minden gyerek maga tegye rendbe az ünnepekre, és maga takarítsa ki. Egy ablakot minden gyerek képes megpucolni. Higgyétek el, ha ki akar látni rajta a jövőben, jól meg fogja tisztogatni.

- Mi lenne, ha nem mi lepnénk meg a gyerekeket, hanem ők minket? Amikor már elég nagyok ahhoz, hogy lelepleződött előttük az angyalka-télepó-jézuska-stb.-mítosz, akkor ők díszíthetik fel a fát, így közben nekünk lesz időnk másra. A nagyobb srácok segíthetnek apának talpba faragni, majd felállítani a fenyőt.

- Ha már mindenki unja a kiskarácsonyt meg a mennybőlazangyalt, énekeljünk mást. Javasoljuk a gyerekeknek, hogy tanuljanak be új dalokat (pl. Edda: Ünnep), ha zeneiskolások, akkor játszanak el a hangszerükön valami ünnepi számot, vagy tanuljanak be egy kisebb színdarabot, betlehemest.

- Ne csak elvárják az ajándékokat, hanem ők is adjanak valami apróságot mindenkinek. A legjobb, ha maguk készítik ezeket, mert vallom, hogy mindenki ért valamihez. Ha mégis inkább vennének, akkor a saját zsebpénzükből takarékoskodják ki az ajándékok árát. Aztán ők csomagolják be a meglepetéseket, és rejtsék el titkos helyre.

Így aztán nem csak ők fogják hallani, hanem mi is, hogy: „Boldog karácsonyt, Anya!”

Minden kedves olvasómnak áldott ünnepet kívánok!

Aszexualitás

Nemrégiben megnéztem egy magyar sorozatot, amely hazánkban, a mindennapjainkban játszódik. Az egyik főszereplő (nő) aszexuális volt benne. Nagyon félve, gátlásait legyőzve vallotta be ezt a társának, akibe (viszonzottan) szerelmes volt.

Nekem is van egy aszexuális ismerősöm. Sok éve van szerelme, együtt élnek, egy ágyban alszanak, mégsem történik közöttük szex. (Azt sajnos nem tudom, hogy egyéb testi érintés vajon igen, tehát testi szinten azért az intimitás megélik-e.) Itt persze el lehet gondolkozni az érintések határán, hogy ezek mikortól számít bele a szexualitásba, de ez a poszt most nem erről szól.

Kicsit utánajártam a témának, és azt hámoztam ki, hogy aki aszexuális, annak igazából a testével, a szerveivel nincsen gond, ezért nem szabad őket összekeverni mondjuk az impotensekkel. A cölibátust, azaz a vallási vagy más okból önként szexuális önmegtartóztatást vállalókkal sem. Pláne nem az incelekkel! Róluk nemrég olvastam; ők azok, akik nagyon is szexelnének, de ez nem kölcsönös, mert nem akad nő, aki velük viszont igen (épp ezért gyűlölik a női nemet és mindenféle erőszakos cselekedetet is végrehajtanak emiatt, de ez a cikk most nem róluk szól.)

Tehát az aszexuálisok igazából tudnának szexelni, csak nem akarnak. Ők szinte soha, vagy soha nem éreznek semmiféle szexuális vágyat. Ha vonzódnak is mások iránt, az lehet érzelmi, de nem testi vonzalom. Vannak akik semmiféle érintést nem képesek elviselni.

Szerintem az aszexualitással addig nincs semmi gond, amíg az illető vagy egyedül él, vagy olyan kapcsolatban, ahol mindkét fél aszexuális (lásd. fentebb.) A sorozatban nem így volt, a férfi nagyon is vágyott a nővel való együttlétre, de a nő beállítódása ezt nem tette lehetővé.

Az a furcsa, hogy aki aszexuális, az attól még képes az orgazmusra, sőt, önkielégítés során meg is él(het)i azt. Tehát neki csak egy másik emberrel való szexhez nincs vonzalma (kedve? gusztusa?) Izgalom van vagy lehet, de vágy nincs.

De vajon mi lehet az aszexualitás oka? Általánosan elfogadott tudományos magyarázat nincs rá, de azért a következő okok közrejátszhatnak a kialakulásában: hormonális gyógyszerek, koraszülöttség vagy a szülő halála, esetleg gyermekkori abúzus vagy szigorú neveltetés. Az aszexualitás gyakoribb visszahúzódó, befelé fordul személyiségű embereknél – bár az ok-okozati sorrend kérdéses lehet, hiszen talán épp emiatt vált a személyiségük ilyenné.

A kutatások szerint a világon ma minden hatodik embernek hiányzik az életéből a szex. Vajon ebből hány az aszexualitása miatt?

Közös programok

- Jól megvagytok, Krisztikém?

- Jól, Andikám.

- És mivel telnek a napjaitok?

- Hát, dolgozunk, látástól vakulásig, tudod, sok a munka.

- Na de azért csak vagytok valamennyit otthon is.

- Persze, de ott kezdődik a második műszak, a háztartás. Berakok egy mosást, összedobok egy kis meleg vacsorát, kiteregetek, elmosogatok…

- Közben Gábor? Ő foglalkozik a gyerekekkel?

- Ugyan már, hová gondolsz? Ő nagyon elfárad a munkában, pihennie kell. Leül a számítógép elé, elolvassa a leveleit, netezik egy kicsit, és kikapcsolódik.

- És te? A házimunka után te ki tudsz kapcsolódni?

- Hogy képzeled? Akkor tanulok a legnagyobbal, ellenőrzöm a középső leckéjét, és mesélek a kicsinek.

- Ezalatt Gábor?

- Megnézi a Híradót, hogy tájékozódjon a világ eseményeiről, végigszurkol egy meccset, mert neki is jár egy kis szabadidő.

- Na de Krisztikém, mit csináltok ti együtt, kettesben?

- … ??? … ??? … ???

Ismerős a fenti párbeszéd? Igaz, kicsit klisészerűen, de azért élethűen adja vissza egy mai házaspár helyzetét. Ha te is így élsz a férjeddel, akkor szinte borítékolható, hogy néhány év múlva, a „Jól megvagytok?” kérdésre az lesz a válasz: „Éppen válunk…”.

De tényleg, a munka, a háztartás és a gyereknevelés háromszögéből hogy tud egy nő úgy kitörni, hogy időt és energiát fordítson a párjára? (és természetesen a párja is rá?) Talán úgy, hogy a párja a házimunkából és a gyerekezésből is átvállal feladatokat, így marad egy kis közös idejük, és a nő sem válik estére mosogató-ronggyá.

Az idő tehát kevés, de azt is nagyon ritkán töltik el minőségi programmal, valódi egymásra figyeléssel. Pedig nagyon is kell a közös kikapcsolódás, hiszen ez a házasság (amit képzeljünk el egy asztallapként) alapját képező négy láb egyike (hogy mi a másik három, arról lehetne vitatkozni, de lehet például a szex, a kommunikáció és persze az érzelmek is).

Ha egy pár szerencsés esetben eljutott odáig, hogy felismerte a mi-idő fontosságát, és tett is ezért, például elvitte a gyerekeket a nagymamához, áthívott egy baby-sittert, vagy bármi módon lehetővé tette a közös időt, akkor jön a következő nagy feladat: mi is legyen a közös program?

A szabadidőben a közös nevező megtalálása legalább akkora falat, mint az eltérő bioritmusok összehangolása. Nézzük a klasszikus kedvenceket:

- Tévénézés: A férfi meccset, autóversenyt szeretne nézni, egy jó filmet vagy egy politikai vitaműsort. A nő pedig főzős programot, vetélkedőt, talk show-t, esetleg kedvenc romantikus sorozatát.

- Filmek: A férfi kedvence a sci fi, a fantasy, az akció, és szereti a thrillert meg a horrort is. A nő viszont szerelmes történeteket kedveli, és borzongás helyett inkább nevetne a filmeken. Őt jobban érdekli a mai magyar valóság, mint az amerikai képzelet, és szívesen gondolkozik el drámákon.

- Zene: A férfi rapet hallgat és metált, de kivételes pillanatokban még a komolyzenét se veti meg, a nő viszont a popzenét és a hiphopot kedveli, de a népzene is nagy kedvence. A férfi el nem tudja viselni a dzsesszt, a nő pedig a tüctüc zenét.

- Hobbi: A férfi sakkozik, a nő társasozik, a férfi fotózik, a nő táncol…

Satöbbi, satöbbi, satöbbi…

Ember legyen a talpán, aki ezt a sokféleséget egy masszává gyúrja! A helyzet, bármennyire is szörnyűnek tűnik, azért nem reménytelen.

Az egyik megoldás, ami sajnos eléggé gyakori, hogy a dominánsabb fél ráerőlteti akaratát a másikra, és oda mennek, azt csinálják, ahova és amit ő akar. A nő plázázást hisztiz ki magának, így a férfi tök unottan követi őt egyik boltból a másikba, és jó képet próbál vágni a tejszínhabos kávéhoz. A másik lehetőség, ha kompromisszumokat hoznak, és hol az egyik tesz a másik kedvére, hol meg fordítva. Szombaton metálkoncert és horrorfilm (szegény nő), vasárnap romkom és táncház (szegény férfi).

A harmadik, és legjobb ötlet, ha olyan programokat csinálnak, ahol egyszerre érvényesül mindkét fél preferenciája. Ehhez gyűjtöttem most össze néhányat.

Elmennek együtt egy fesztiválra, ahol mindketten találnak kedvükre való koncertet. Olyan zenekarokat igyekeznek megismerni és hallgatni, akik több műfajt egyesítenek magukban, pl. folk-rock. Olyan filmet választanak estére, ami kedvenc műfajaikat egyesíti, mondjuk egy akció-dús történetet szerelmi szállal. Elmennek egy táncos programra, ahol a nő természetesen beáll mozogni, a férfi pedig hódol a fotózásnak, és képeket kattintgat.

Ha akartok hallani további ötletet, kérdezzetek csak bátran! Egy ős-rocker, horror-fantasy rajongó a férjem…  

Tipp: Te hogyan csinálnál közös nevezőt a fenti szabadidős tevékenységekből? Rád is jellemző, hogy nagyon eltérnek a te hobbijaid a párodétól? Hogyan próbáljátok ezeket összehangolni?

Bőrtisztítás

Annyiféle tisztítókúráról olvasni a neten, közeleg a karácsony előtti böjti időszak is, de vajon kellőképpen megtisztítod a bőrödet is? Ami tele van elhalt hámsejttel, tehát nem árt tőlük rendszeresen megszabadulni.

Tudod, hogy én mindenben a lehető legtermészetesebb megoldást keresem, így van ez

a bőrradírok esetén is. Első lépésként például a szokásosnál jóval erőteljesebben csiszatold át a bőrödet a törülközővel! Vagy vegyél egy kefét, és azzal dörgöld át a testedet! Én mindig megteszem fürdés közben, rugalmas is marad a bőröm tőle.

Természetesen a sima víz tisztít a legjobban, az összes többi csak reklámfogás. Felejtsd el a sok méregdrága kenceficét. Szappant is csak mérsékelten használj, főleg, ha száraz a bőröd, és ekkor ne állítsd túl melegre a vized. Ha viszont zsíros a bőröd, alkalmazhatsz több szappant, és melegebb vizet. Újítsd be valami kellemes illatú, természetes alapú házi szappant! Ha eléggé ügyesnek érzed magadat, meg is tanulhatod a szappanfőzést.

A mélyebb rétegek megtisztításához jöhet a gőzölés. Hajolj gyógynövényes forró víz fölé, és takard be a fejedet törülközővel. Így könnyen felpuhíthatod arcbőrödet, ráadásul a légútjaid is kitisztulnak.

Ezek mind házi módszerek voltak, de mivel minden nőnek jár egy kis kényeztetés, néha te is elmehetsz kozmetikushoz. Ha a szépségápolás mellett fontos számodra a környezettudatosság és az egészség is, akkor natúrkozmetikushoz menj. Itt garantáltan természetesek a használt anyagok, és biológiailag le is bomlanak.

És hogy a cikk végére visszatérjek a kezdő-témához: a belső tisztítókúra jó hatással lehet a bőrre is. Ha egészségesebben táplálkozol, eleget pihensz, és nyugodtan élsz, kivirul a bőröd is.

Kellemes belső és külső megtisztulást kívánok!

További környezetvédelmi tippek

Ötletek Rékától - boldog, tudatos és egészséges nőknek

Folytatom a múltkor elkezdett ötletek felsorolását, amik segítségével egészségesebbek lehetsz, pénzt spórolhatsz és óvhatod környezetedet.

Ne étkezz olyan helyen, ahol eldobható műanyag tányérba kapod az ennivalót, amihez műanyag kanalat-villát adnak. Az Everness-fesztiválon találkoztam egy jó megoldással. Itt lebomló pálmalevélből készültek a tányérok, poharak és evőeszközök, így bedobhattuk őket a komposztba. De azt se gondolom hülyeségnek, ha az embernél van egy könnyebb tányér és pohár, és közvetlenül ezekbe kéri a tálalást. Egy hordozható evőeszköz-készlettel kiegészítve pedig megoldható a környezetbarát étkezés.

Környezetbarátabb és egészségesebb az étel, ha nincs agyonfőzve. Egyél több nyers élelmiszert, és olajban sütés helyett inkább párolj (ez sajnos nekem is szól, ez az én egyik gyenge pontom). Kevesebb energia szökik el, ha fedő alatt puhul az étel. Takarékos megoldás római vagy jénai tálban sütni fém-tepsi helyett.

Tudod, mennyi új ruhát gyártanak manapság világszerte? Nyomorúságos körülmények között, éhbérért? Arra is van statisztika, hogy az újonnan vásárolt ruhák hány (nagyon nagy!) százalékát az emberek egyszer sem veszik fel! A megoldás: a turi! Manapság egyáltalán nem ciki, sőt, kifejezetten trendi a second hand. Sok egyedi ruhadarab található a használt ruhás üzletekben. Itt lábbelit, táskát, fehérnemű és kiegészítőket is vásárolhatsz olcsón, ráadásul egyedit. A házi turi is szuper: garázsvásár a faluban vagy cserebere a barátnőkkel. Amit kinőttél vagy nem akarod már hordani, adományozd el. Örülni fog neki a védőnő, családsegítő, vöröskereszt, satöbbi. A szennyes ruhákat persze mosd ki, de nem kell naponta, pláne nem 90 fokon! A „szennyes” szó fogalmának átértékelését is javaslom minden leendő környezetvédőnek.

Felesleges a sok pucoválás, fertőtlenítés. A legjobb tisztítószer a tiszta víz. Ha valami nagyon odaragad, mosószóda a megoldás. Vízkőre ecet, nagy koszra citromsav. Ezek segítségével minden tisztítható. De ó, jaj, miből fognak élni a tisztítószer-gyártók? Ha ügyesen csinálod, nem belőled!

Függetlenítsd magadat az autódtól! Az se baj, ha egyáltalán nincs, ám ha mégis van, akkor se muszáj napi szinten használni. A falu egyik pontjából a másikba kocsival utazni, autóval elugrani a boltba – ez a vidéki élet megcsúfolása. Ne egy ember utazzon egy autóban, fogjon össze több család, úgy töltsenek meg egy gépkocsit. Amúgy meg tömegközlekedj, vidéken máv és volán, Budapesten békávé. Sokszor gyorsabb, mint dugóban ülni, ahol a kipufogógázzal szennyeződik a levegő. Ha még jobban ki akarod cselezni a torlódást, pattanj biciklire. Ma már egész jól kiépített a kerékpárutak hálózata, bár ha tényleg egészséges szeretnél maradni, nem árt egy maszk a szádra-orrodra.

A repülőgépek üzemanyaga sem tesz jót Földünk levegőjének. Külföldre is lehet vonattal utazni vagy több család összefogva bérelhet egy kisbuszt. De hazánk is annyi szépséggel bír, hogy érdemes Magyarországot is körbejárni. Nem biztos, hogy a Maldív-szigeteken több élményben lenne részünk, mint Makón, Egerben vagy Sopronban. A legjobb „jármű” a saját lábad. Gyalog sok olyan helyre eljuthatsz, ahová repülővel soha. A természetben járva felüdül a lélek, és erősödik test.

Szigeteld át a házadat. Ha bebugyolálod, kevesebbet kell fűteni télen, és hűteni nyáron. Apropó fűtés: igyekezz a megszokottnál alacsonyabb hőmérsékletre felfűteni a házat. Ez nemcsak pénz-takarékos, de sokkal egészségesebb is. Csakúgy, mint a légkondicionáló mellőzése. Ha meleg van kint, be kell húzni a függönyöket, behajtani az ablaktáblákat. A legjobb, ha nyáron egész éjszakára nyitva hagyod az ablakokat (szúnyoghálókkal!), és napkeltekor becsukod őket, a spalettákkal együtt. Ha fákat ültetsz az ablakod elé, akkor nyáron kiváló árnyékot fognak biztosítani. Nyugi, télre lehullanak a levelei, úgyhogy az alacsonyan járó nap a hidegebb időben be fog tudni sütni a házba, kellő fényt és meleget biztosítva.

Nem igaz, hogy a környezetvédő hozzáállás drágább, mint a hagyományos! Hiszen sokkal kevesebb a vegyszer, így nem kell öblítőre, fertőtlenítőre, mit tudom én mire költeni. Nem megy annyi pénz áramra vagy tüzelőre. Nem költ az ember annyit új ruhára és üzemanyagra. Ezzel jót teszel a pénztárcádnak, a Földnek – és az egészségednek is.

Tipp: Ma hagyd otthon az autódat, menj mindenhová gyalog vagy biciklivel! Pláza megb butik helyett ma turkálóban vegyél ruhát! Nézd meg, hány fokot mutat a hőmérő, majd tekerd kicsit lejjebb a termosztátot! Ma ne sült krumpli legyen a vacsora tejbepapival, hanem párolt vagy nyers zöldségek!

Környezetünk védelme = Egészségünk védelme

Ma, amikor a globális felmelegedés ömlik ránk mindenhonnan, és a klímaváltozás belekerült a mindennapi szókincsünkbe, úgy gondoltam, egy csokor olyan tippet hozok nektek, amivel egy hétköznapi átlagember is sokat tehet környezete védelméért, egyúttal saját maga és családja egészségéért.

Manapság sok facebook megosztás szól az avarégetés ellen. Én is beléptem egy ilyen helyi csoportba, amelyik azért küzd, hogy teljesen tiltsák be falunkban az avarégetést. (Jelenleg áprilisban és októberben Sz-betűs napokon engedélyezett.) Ehelyett népszerűsítjük a komposztálást, hiszen bármelyik vidéki kert eldugott sarkában akad 1-2 négyzetméternyi hely egy komposztáló számára. És máris nem kerül a levegőbe (meg a tüdőnkbe) a sok káros anyag. Ez az egész arról szól, hogy nemcsak magunkért vagyunk felelősek, hanem szomszédjainkért is.

Mostanában sajnos rengeteg olyan fotó kering a neten, hogy itt meg ott vágnak ki régi fákat. Biztos, hogy az elöregedett, meggyengült fáktól előbb-utóbb meg kell szabadulni (jók lesznek tüzelőnek), de ne űzzünk ebből sportot. És ha már elengedhetetlen volt a vágás, ültessünk helyettük újakat. A favágás helyes időpontja egyébként novembertől január végéig tart, akkor megszűnik a nedvek keringése a fákon belül. És ha már ültetünk. könyörgöm, ne tuját! Ez valami eszement hóbort, átvenni egy olyan szokást, ami tőlünk teljesen eltérő klímájú vidékeken hódít. Nálunk itt a sok szép, erős, lombos fa, ami árnyékot ad, megakadályozza a túlzott felhevülést, friss, oxigén-dús lesz tőle a levegő, lehullott lombjával pedig táplálja a talajt. A legjobb gyümölcsfákat ültetni, akkor máris biztosítjuk magunk számára a friss és egészséges ennivalót.

A fákat természetesen nem kell permetezni – ha betegség gyötri őket, akkor is csak természetes permettel, nem mesterséges vegyszerrel. A veteményeskertből is száműzzük a vegyszereket, a kártevők és gyomok ellen inkább a mulcsozást illetve a növénytársítást ajánlom. A bio-zöldség vagy gyümölcs mosása nem szükséges, max. ha nagyon földes, máskülönben szedés után azonnal fogyasztható.

Lassan közhelyként tűnik a szelektív hulladékgyűjtés. Papírt a kékbe – bár mi azt elégetjük. Műanyagot a sárgába – nekünk sajnos a tejes-palackok kerülnek ide (ilyenekben érkezik hozzánk a házi tej). Üveget a fehérbe illetve zöldbe – ilyenből pedig alig van, mert a befőttes üvegjeink szépen kiürülnek, majd újra megtelnek. Fémet pedig a szürkébe – nincs is fémhulladékunk, a dobozos üdítőket nagyon károsnak tartom, mind tartalmuk, mind csomagolásuk miatt.

Eleve: ne legyen sok hulladékunk. Ez úgy tudjuk megtenni, ha átalakítjuk vásárlási szokásainkat. Inkább kevesebbszer vegyünk több árut, mert ha gyakrabban ugrunk be a boltba, akkor annál többször kerül kosarunkba sok felesleges dolog, amire valójában nincs is szükségünk, csak hatnak ránk a reklámok. Legyen előre egy bevásárló-listánk, és ne hagyjuk, hogy ettől eltántorítson minket egy tetszetős csomagolás vagy kedvezőnek tűnő akció.

Apropó csomagolás. Újabb felkapott fb-téma a le nem bomló nejlonzacskók sorsa, azaz azon állatok sorsa, akiknek a halálát okozzák a tengerbe kerülve. Egyszerű a megoldás: vigyünk magunkkal vászonzsákokat a boltba. Ha mindenáron átlátszó zacskóba akarjuk tenni mondjuk a péksüteményeket, akkor azt is vihetjük otthonról, mindig ugyanazt, oda-vissza.

A boltban részesítsük előnyben azokat a termékeket, amik nincsenek agyoncsomagolva. Ajánlott a papírcsomagolás, mi ezekkel gyújtunk be később. A zöldség-gyümölcs persze legjobb otthon termelve, de a piacon vásárolva kerülhet közvetlenül a kosarunkba, szatyor-halmok helyett. Ha nem bírjuk ki, és mindenáron üdítőre vágyunk, jobb választás egy visszaváltható valódi üvegpalack, mint egy eldobható műanyag.

További ötleteket a jövő heti cikkemben olvashattok.

Tipp: Ültess egy fát! Készítsd egy komposztálót! Ha eddig nem tetted

, kezdd el a szelektív hulladékgyűjtést! Szerezz be egy klassz vászon bevásárlószatyrot! A legközelebbi bevásárlásodat intézd környezettudatos módon!

Deákné vászna

Hihetetlen, mennyit melóztak dédanyáink, mire tiszta és sima lett a család ruhája! Sulykolás a patakban, mángorlás, keményítés, kékítés… Mennyivel könnyebb dolga van egy mai háziasszonynak. Van automata mosógép, szárítógép, vasaló…

Nem kell a jéghideg patakban állva, kézzel kisulykolni a mocskot a ruhákból, nem kell mángorlóval simítani a textíliákat. A keményítést ma már csak azok ismerik, akik néptáncolnak, és azt szeretnék, hogy a pendely jól álljon rajtuk, vagy akik nagyon kényesek a kézimunkáikra. Az meg viccesnek tűnik, hogy a kékítővel fehérítették a sárgás ruhát, és már csak a „Mama” őrzi az utókornak, hogy „kékítőt old az ég vízében”…

A mosásról már írtam korábban, tudjátok, mosószer helyett mosószóda vagy mosódió, öblítő helyett ecet és/vagy mosóparfüm. De mi történik a ruhával, miután kiszedjük a mosógépből? A legtöbb háztartásban ma már nemcsak a mosogatógép a természetes, hanem egyre gyakoribb a szárítógép is. Én, mint a viszonylag hagyományos háztartás híve mindkettőt úri huncutságnak tartom. Szerintem amennyi időt eltöltenek a szennyes edény elöblítésével, bepakolásával, majd a gép kipakolásával, annyi idő alatt már rég elmosogathattak volna.

Ugyanígy vagyok a szárítással is. Nem veszek igénybe gépi segítséget ahhoz sem, hogy a hajunk megszáradjon. Mesterséges hőfok, felesleges elektromos energia, árampazarlás. Nyáron a napon, télen a kályha melegénél ugyanúgy megszárad a haj.

És ugyanez a helyzet a ruhák szárításával is. Én annyira maradi vagyok, hogy számomra szép a szárítókötélen lógó ruhák látványa. El tudnátok képzelni például olasz városkát a szűk sikátorok fölé kihúzott kötélen száradó ruhák jelenléte nélkül?

Szóba jöhet tehát a kötél-csipesz kombináció is, de jó szolgálatot tehet egy összecsukható-kinyitható szárító is. Ezt az ember mindig átrakhatja arra a részre, ahol épp süt a nap. Kiviheti a teraszra, ahol eső nem éri, viszont a meleg az igen. Nyirkos, hideg időben pedig be lehet vinni a ház egyik eldugottabb sarkába. Sőt, van, akinél létezik háztartási helyiség is, az ilyen mázlisták ide teregetnek.

Vigyázat! A sötét ill. színes ruhákat a közvetlen napfény kifakíthatja. Ahol a ruha alatt húzódott a kötél, ott jobban kivilágosodik az anyag, és egy csík marad rajta.

Az pedig milyen érzés, amikor az ember leszedi a megszáradt ruhákat, és beleszagol? A napfénynek és a friss levegőnek az illatát semmiféle géppel nem lehet helyettesíteni.

És mi a helyzet a vasalással? Számos ismerősöm, akinek a férje minden nap öltöny-nyakkendő kombóban jár dolgozni, naponta vasalja az ingeket. Én szerencsés vagyok a férjemmel: a barlangokban és a hegycsúcsokon nincs szükség vasalt ruhára.

Azaz: sosem vasalok! A saját trükköm: egyszerűen felakasztom a ruhákat, így az anyag szépen kilógja magát. Persze attól is függ, milyen anyagból készültek, mert míg a pamuttal vagy a gyapjúval nincs gond, addig mondjuk egy lenvászon vagy selyem vasalásért kiálthat.

Női praktika, hogy ha hajbalzsam, ecet és víz keverékét permetezzük a ruhákra, akkor kisimulnak a gyűrődések.

A ruhák illatosak maradnak, ha a fehérneműs fiókba illetve a polcokra szappant vagy levendulás zsákocskát teszünk. És ezzel már vissza is kanyarodtunk dédanyáinkhoz…

Tipp: Ha van is szárítógéped, most próbáld meg, hogy kint szárítod ruháidat a friss levegőn, a napon. Ugye, mennyivel másabb érzés egy ilyenbe utána belebújni, egy ilyen ágyneműbe belefeküdni?