Apa születik

Rájöttem, hogy baromi diszkriminatív voltam eddig! És úgy általában: nagyon átestünk mi nők a ló túloldalára, és az évszázados elnyomás után annyira felszabadultnak érezzük magunkat, hogy szépen mellékvágányra helyezzük a férfiakat.

Oké, hogy a blogom címe „Boldog Nő”, de egy nő akkor boldog – szerintem -, ha van mellette egy boldog férfi is. Tehát itt az ideje, hogy végre az „Anyaság” rovatba az apákról is írjak.

Ötszörös tapasztalatokkal a hátam mögött mondom, hogy úgy általánosságban egy nőbe bele van kódolva az ösztönös anyaság. Hogy ezt a hormonok okozzák, vagy génjeinkben hordozzuk, esetleg levesszük a nagy kollektív tudatalattiból, az most mellékes. Ideális esetben érezzük a hasunkban a babát, mellre tesszük, és máris elárasztanak minket az anyai érzések.

Persze ezzel együtt is van egy csomó olyan nő, akinek nehézséget okoz az anyává válás, főként akkor, ha otthonról nem ezt hozta, ha gyerekként a saját anyjától nem kapott jó mintákat. De ha valaki férfiként jó mintát hoz otthonról, az már elég garancia arra, hogy jó apává válik ő is?

Mitől függ az, hogy egy férfiból meg tud-e születni az apa? Benne nem növekszik élet, az ő hormonjai nem borulnak fel. Emiatt egy férfi úgy érezheti, hogy ő nem részese valójában az eseményeknek, sokszor kívülállónak érzi magát. Persze, az anyában benne növekszik a bébi, születés után pedig a szoptatás ad egy nagyon közeli élményt.

Az apák ezt „csak” akkor tapasztalhatják meg, ha megölelik gyermeküket. És ez a „csak” nagyon erős idézőjel, mert ha egy apa ennyit tud nyújtani a babájának, az már önmagában szuper. Szerencsére egyre többször látok olyan férfiakat, akik magukra kötötték a bébit, és ők hordozzák kendőben.

Sok olyan esetről hallani, hogy az apa szinte féltékeny lett a saját gyerekére, mert az kettejük közé állt. Nos, egyrészt természetes, hogy ahol eddig ketten voltak, mostantól hárman lesznek. Erre valamennyire fel lehet előre készülni, de megélni úgyis csak akkor lehet, amikor már ott van az a babus.

Viszont a kirekesztésről sokszor az anyák is tehetnek, mert olyan burkot növesztenek maguk köré, ami gyakorlatilag áthatolhatatlan az apa számára. Ha az anya túlzott szimbiózisba kerül a babával, akkor oda tényleg nehezen fér be a „betolakodó” harmadik.

Talán azért is nehéz az apáknak, mert ők nem érzik magukat az apa-társadalom részének. A nők alapból társas lények, szeretnek más nőkkel együtt lenni, és a várandóssá-babázás időszakában is hajlamosak arra, hogy ezeket a kapcsolatokat elmélyítsék. Csak néhány példa: szülésfelkészítő tanfolyam, dúla-kör, baba-mama klub, kismama újság, netes fórumok, fb-csoportok (ezekkel Dunát lehetne rekeszteni), stb.

De egy apa ezek közül melyikhez érezheti magát tartozónak? Max. a szülésfelkészítőre megy el (és nagyon jól is teszi, főleg, ha nem kórházas, hanem bábás szervezésű). A barátokkal sokszor csak felszínes, haveri vagy kollegiális a viszony, közöttük igen csekély a valószínűsége pelenkázásról vagy büfizésről szóló párbeszédnek.

Akkor hát kivel beszélje meg a leendő vagy friss apa az aggodalmait, kérdéseit? Ha jó a viszony az apjával, akkor vele, így közben nagyapa is születik. Ha kevésbé, akkor esetleg más gyerekes férfiakkal. Az anyukákkal ellentétben az apák tutira nem fognak a játszótéren haverkodni, így lehet, hogy jobb ötlet a többi anyuka férjeivel összeismerkedni. Ha ez se nyerő, akkor nagyon jó kezdeményezés a Férfiak klubja, ahol a klasszikus férfiúi erények gyakorlása mellett az apává válást is segítik.

Azt veszem észre, hogy a nőknek nemcsak az önbizalma nőtt meg az elmúlt évek során, de az elvárásaik is. Vegyen részt a férfi a házimunkában, gondozza is a babát, legyen is otthon szegény magányos anyával, de azért keressen is sokat, mert a család fenntartásához rengeteg pénz kell. Pedig ha az igényszint csökkenne, és a nő elfogadna használt babakocsit, turis rugdalózókat, akkor az apa sokkal szervesebb része lehetne a családnak.

Túl laza az a szöveg, hogy a baba születése után majd csak lesz valahogy. Ne csak valahogy legyen, meg kell beszélni az új helyzetet egymással, a részleteket is. Zavarja az éjszaka ordító bébi? Mit szól az anya, ha a párja egy időre kiköltözik a kanapéra? Vagy ezt inkább száműzetésként élné meg a férfi, és inkább vállalná az éjjeli koncerteket?

Miben hajlandó segíteni a baba körül? A kakis pelus cseréjét szívesen hagyja a feleségére, de a fürdetéseket bevállalja? Tudja tehermentesíteni az anyát annyira, hogy két szoptatás között nyugodtan tudjon hajat mosni, meginni egy kávét vagy elolvasni a napi híreket?

Manapság nagyon elterjedt az apás szülés, de még mindig vannak olyan férfiak, akik nem hajlandók ezt bevállalni. Pedig ezzel nemcsak a párjuknak nyújtanának támogatást, hanem ez az élmény megkönnyítené a korai kötődést, az apává válást is.

Az is régi hozzáállás, de még mindig sokaknál tartja magát, hogy a csecsemőgondozás kizárólag az anya feladata, majd az apa akkor jön a képbe, mikor a gyerek már nagyobbacska, amikor már lehet vele beszélgetni. Szerintem viszont ehhez a bizalmas kapcsolathoz szükség van egy előzetes alapozásra, amit csecsemőkorban lehet elérni, később már nehezebben.

Tipp: Ha várandós vagy, segíts a férjednek, hogy minél jobban átélhesse ezt a csodát. Ha kisbabátok van, nyugodtan bízzál az apjában, hagyd, hogy bizonyos gondozási feladatokat a férfi oldjon meg. Beszélgessetek egymással sokat a szülővé válásról!

Lángoló szenvedély

Egy idő után szinte minden kapcsolatban elérkezik az idő, amikor elkopik a szenvedély. Sok más mellett ez lehet a kapcsolat halála.

Hogyan lehetne újra visszahozni a szenvedélyt a kapcsolatodba? Sőt: hogyan lenne lehetséges, hogy a szenvedély lángja folyamatosan lobogjon? Nos, ha ennél a hasonlatnál maradunk, akkor elég csak a tűz természetét megfigyelni ahhoz, hogy megkapjuk a választ a kérdésünkre.

Az egyik ilyen, hogy a láng sohasem ég teljesen egyenletesen. Néha izzik, máskor pislákol; van, hogy elemésztően lángol, és van, hogy csak parázslik. Tehát természetes, hogy a szenvedély sem egy olyasvalami, ami állandó szinten van. Minden kapcsolatban vannak hullámhegyek és hullámvölgyek, ez nyilvánvaló. Bizonyos életszakaszban csak parázs szinten marad meg, máskor viszont tombol. Nem várható el, hogy a két műszakot vállaló férj, a kisbabával éjszakázó mama folyamatosan szex-istent meg istennőt játsszon. Ha tisztában vannak a tűz hullámzó természetével, akkor nem kell rögtön végleg eltemetni a szenvedélyt. Tolerálhatják, hogy a másik most épp fáradt, nyűgös, elfoglalt, vagy a gondolatai másfelé cikáznak. Fontos, hogy „most épp”, tehát alkalmanként belefér egy-egy nehezebb periódus, csak ne állandósuljon. Héha igenis szánjanak időt-energiát egymásra, hogy legalább a szinten tartás meglegyen. A legnehezebb időszakokban is oda kell arra figyelni, hogy ne aludjon ki végleg a láng.

Mert a másik, hogy a tűz, ha nem táplálják rendszeresen, akkor előbb-utóbb elhamvad. Folyamatosan tenni kell azért, hogy izzásban maradjon. És míg a tűznél teljesen mindegy, hogy ki rakja rá azt az újabb fát, egy kapcsolatánál azonban fontos a kölcsönösség. Ha az egyik fél úgy érzi, hogy folyamatosan ő teszi jobban oda magát, míg a másiktól elutasítást, vagy csak simán passzivitást tapasztal, méghozzá hosszú távon, akkor az végzetes is lehet. A szenvedély nem olyan, ami csak úgy jön, mint a sült galamb, a lángolásért meg kell dolgozni mindenkinek.

Az égéshez több dolog kell, éghető anyag, égési hőmérséklet és szikra. Az „éghető anyagok” mi magunk vagyunk, a két fél. Olyan alaptermészettel, hozzáállással kell rendelkeznünk, hogy a szikra képes legyen lángra lobbantani bennünket. Nedves fát tíz csomagnyi gyufa sem fog tudni meggyújtani. Tehát legyen meg az alapvető hajlandóság, a nyitottság.

Óhatatlan, hogy egy ember változzon az évek, akár évtizedek során. Nem várható el szülés után a darázsderék, ötven évesen az izmos has. Az azonban igen, hogy azért mindketten viszonylag odafigyeljenek magukra. Testmozgás, egészséges táplálkozás, hogy egy nagyjából jó testalkat azért megmaradjon. Fontos a higiéné is: az izzadt test, a zsíros haj, a szájszag mind szenvedély-gyilkos.

Az „égési hőmérséklet” a körülményeinket jelképezi. Zavartalan környezet, nyugodt családi légkör, zárható ajtó, kipihentség, stb. Ahol a hétköznapokban alapból ott van a feszültség vagy az unalom, ott nehéz a tűz felszítása. Az a férj, aki a hétköznapokban magas lóról beszél a feleségével, agresszív vele vagy közömbös, ne várjon ezek után odaadást a szexben. A házisárkány üzemmódba kapcsolt feleség szintén hiú reményeket táplál, ha azt hiszi, hogy a napi hiszti meg zsörtölődés után majd őt jól le fogja támadni a férj az ágyban.

És minek a szimbóluma a szikra? Van, amikor egyszerűen a belső vágy. Képzelet. Testi érzet. Máskor külső ösztönzés is elképzelhető, és ez egyáltalán nem baj.

Például elkezdesz ábrándozni egy másik férfiról – de aztán nem csalod meg a párodat, hanem ebben a feltüzelt állapotban vele szerelmeskedsz. Megnéztek együtt egy erotikus filmet, aztán továbbgondoljátok a valóságban, ahol ti vagytok a főszereplői. Nyíltan beszéltek egymásnak szexuális vágyaitokról, és ami mindkét félnek belefér, az meg is valósítjátok.

Mivel lobbantható fel újból a láng?

A megszokott rutinnal semmiképpen. Ha mindig ugyanakkor, ugyanott, ugyanúgy, na azzal biztosan nem. Mi van, ha neked most nem este van kedved a szexhez, hanem hajnalban? Ha nem az ágyban tesz magadévá, hanem a konyhapulton? Ha nem követitek a szokásos menetrendet, hanem valami meglepővel álltok elő? Nem kell hetente új fehérneműt beújítani, de néha egy-egy szexis darabbal végezhetsz a párod előtt sztriptízt. Nem kell várni arra, hogy neked essen, támadd le te őt. Az újdonság varázsa, a spontaneitás kulcsfontosságú!

Annak sokkal könnyebb a szenvedély felszítása, aki az élet más egyéb területein is szenvedélyes. Az emberek nagy része zombi üzemmódnak működik, elég csak végigmenni a pesti utcán. Az arcokról süt a közöny, az unottság, az undor. Bezzeg a lelkesedés! Szerencsére azért vannak olyanok is, akik alapvetően jól érzik magukat, és élvezik az életet.

Miért ne tudnád te is átitatni a mindennapi tevékenységeidet szenvedéllyel? Dolgozz lelkesedéssel, légy együtt a gyerekeiddel örömmel, végezd a házimunkát lendületesen, egyél szexisen, stb. Találj magadnak hobbit. Legyen olyan tevékenység az életedben, amibe teljesen bele tudsz feledkezni, és a manapság divatos flow-élményt átélni.

És természetesen: legyen szenvedélyes és lángoló a szex!

Tipp: Éld az életedet szenvedéllyel – és szeretkezz szenvedéllyel! Folyamatosan tápláld a szenvedély lángját a kapcsolatotokban!