Gyermekágy

A magyar falvakban komoly rituáléja volt a szülés utáni időszaknak, mely szokások évszázadokig megmaradtak.

A gyerekágy a hagyományban átlagosan hat hétig (40-42 napig) tartott. Az anya ezalatt a boldogasszony-ágyában feküdt (elfüggönyözött ágy a tisztaszobában), a babája pedig vagy mellette, vagy a bölcsőben. Néhol az ágyból, máshol a szobából, megint máshol a házból nem mehetett ki ez időszak alatt.

Akkoriban nem volt külön védőnő, külön szülésznő, külön szülészorvos, csak egyetlen bába, aki mindenhez értett. Ő készítette fel a várandóst, ő kísérte a szülést, és ő gondozta az anyát az első hetekben. Látogatta, mosdatta, ápolta, teákkal, masszírozással segített, hogy beinduljon a tej.

A rokonok is segítették ilyenkor a kismamát, elvégezték helyette a fontosabb munkákat, de nagy szerepe volt a komaasszonyoknak is (mai szóval: barátnők). A nőrokonok, ismerősök ünneplőben, jókívánságokkal állítottak be hozzá, és sosem jöttek üres kézzel. Sőt, sokszor beosztották, hogy melyik nap ki főz a gyermekágya asszonyra. Ez a gyakorlat még ma is él néhány faluban, pl. Széplak.

Volt, ahol az anya keveset ehetett, volt, ahol jóllakatták, hadd erősödjön. Leves, rétes, bor – a hiedelem szerint ettől lesz sok teje az anyának. Egyes helyeken még pálinkát is itattak vele (szegény szopizós baba, az alkohol biztosan átment az anyatejbe is!).

A gyermekágyas nőt tisztátalannak tartották, emiatt sok tilalom kötődött ehhez az időszakhoz. Például nem volt szabad vizet húznia, házból kimennie, gyümölcsöt szednie, kenyeret szelnie... Képzeljétek el, ha ti szülés után hat hétig nem vághatnátok kenyeret!

Ebben az időszakban – úgy tartották - még szabad volt az átjárás a szellemvilág és a földi világ közt, tehát igencsak árthattak a gonosz erők az anyának. A szemmel veréstől való védelmet szolgálta az ágyat eltakaró lepedő, és ha az anya ki is ment a házból, kendővel kellett eltakarnia az arcát.

A keresztelésig a csecsemő is ki volt téve az ártó erőknek. Ezért hát mindenféle tárgyakkal védték őt, amiket vagy rákötöttek (pl. piros szalagot a kezére), vagy a bölcsőjébe tettek (vasdarab). Soha nem hagyták magára, mécsest égettek egész éjjel a szobában. A babát ebben az időszakban mindenféle negatív névvel illették, hogy megtévesszék a gonosz szellemeket. Manapság nem lenne túl kedves dolog Csúnyának, Szemétnek vagy Haszontalankának hívni egy csöppséget!

Mindez tartott száz meg száz évig, de a II. világháború után, a nagy szocializmus építése időszakában egy egész más trend kezdett el uralkodni hazánkban. A nők a szántón megszülték a gyereket, aztán már pattantak is vissza a traktorra. Nem szoptattak sokáig, sőt, sokszor egyáltalán nem, ehelyett feles tejjel és teával itatták a csecsemőt (aki pedig, hisz benne van a nevében is, csecs-evő!). Ez volt a cumik és cumisüvegek kora. Fellendült a rácsos-ágy és járóka biznisz. Az anyák szép lassan azt se tudták már, mi is az a gyermekágy.

A mai időszakban pedig mintha kétféle divat lenne uralmon egyidejűleg a gyerekággyal kapcsolatban. Az egyiknél az a lényeg, hogy a kismama élete minél gyorsabban térjen vissza a korábbi kerékvágásba. Hamar nyerje vissza az alakját, hamar menjen vissza dolgozni. Nyugodtan vegye hát igénybe babysitter segítségét, és irány a fitness-terem meg a munka világa. Mintha mi sem történt volna, dehogynem történt: pedig világra jött egy élet! Akinek elvileg az anyjára lenne szüksége, nem pedig bébiőrre meg tápszerre. Extrém példa erre az alábbi fotón látható fittmama (az az utolsó képen 5 nappal a szülés után!):

A másik vonulat az „ősanyáké”. Ők szigorúan 6 hétig ki se mozdulnak a házból, nem fogadnak látogatókat, nem posztolnak fotókat az újszülöttről. Homeopata szereket szednek és gyógynövényes tejserkentő teákat isznak. Óvó-védő tárgyakkal veszik körül a babát, igény szerint szoptatnak, együtt alszanak, hordoznak. Ezt hívják ma divatos szóval „kötődő nevelésnek”.

Jómagam valahol a kettő között helyezkedek el, kissé eltolódva az „ősanyák” felé. Mert én is főleg a „kötődő nevelés” elveit alkalmaztam. De a gyermekágy nem tartott hétig. Kb. 3 hetes babákkal már kimozdultunk, utaztunk. Amikor már nem folyt belőlem semmi, szép lassan elkezdtem én is tornázni, na de nem Rubint Réka hasizmát céloztam meg egyből. Komaasszonyok hozzám is jöttek, és jól esett sokáig pihenni, és csak babázni. Bábánál szültem, de utána édesanyám segített sokat. És áldom a Cuprum Metallicumot!

Hát ilyen ez. Ismerjük meg, milyen hagyományai voltak eleinknek, aztán alkalmazzuk belőle, amit tetszik, amit viszont nem érzünk magunkénak, ott egyszerűen hallgassunk a szívünkre és a józan eszünkre. Senki másra! Csakis a baba és a mama érdekeit vegyük figyelembe!

Tipp: Te milyen szívvel gondolsz vissza a gyermekágyas időszakra? Tudtál pihenni és csak a babádra koncentrálni? Mi hiányzott? Mit lehetett volna másképp?

Libidó

Fiatal koromban mindig nagyot derültem ezen a szót, olyan vicces hangzása van. A mögött rejtő tartalmat viszont csöppet sem szabadna komolytalanul vennünk, hiszen nemi vágyat, szexuális izgalmat jelent.

Többen írtátok, hogy néha sztereotípiákkal vannak tele az írásaim. A férfiak ilyenek, a nők ilyenek... Szóval hogy sokszor általánosítok. Mea culpa! Nos, ebben a mostani bejegyzésben pont hogy megkérdőjelezni szeretném az eddigi megrögzült gondolkodásmódot, méghozzá a nők libidójáról.

Van a híres mondás, miszerint a férfi érzelmeit a testén keresztül lehet megnyitni, a nő testét pedig az érzelmein keresztül. Oké, felvilágosult korunkban senki nem mondja már azt, hogy ciki, ha a nő is érez vágyat, ha megkívánja a férfit, de azért az úgy „tisztességes”, ha nála előbb szerelem van, és aztán jön a szex. Érdekes, egy férfi esetében sokkal megbocsájtóbb a társadalom az érzelmeket nélkülöző, csupáncsak testi vágyon alapuló szexuális kapcsolat esetén, mint a nőknél. Jó lenne, ha eljutnánk végre oda, hogy nőknél is simán létezik, a „megkívánom, meg akarom kapni” érzés, a szív mindenféle rezgése nélkül

A nők sokszor felteszik az alábbi, teljesen értelmetlen kérdést a párjuknak: „Ugye csak engem kívánsz? Ugye csak rám vágysz?” Most szerencsétlen férfi mit válaszoljon erre? Mondja, hogy tegnap is beindult, mikor meglátta a titkárnő formás popsiját? Ha ezt bevallja, kész a családi botrány, veszekedés, öri-hari, akár válás is. Ezért inkább a családi béke kedvéért azt mondja: „Ó, igen, hát persze drágám, csak téged, csak rád.” És ezzel baromi nagyot hazudik, a nőnek is, és saját magának is. Ismerős férfiak elbeszéléseit hallva akár még a saját libidóját is csökkenti ezzel a hazug vallomással, hiszen legközelebb már lelkifurdalást fog érezni, ha a teste jelez egy-egy dögös nő láttán. Így szép fokozatosan bezárja magát, de, kedves féltékeny, kisajátító nőtársaim, bizony előletek is!

Szerintem egyáltalán nem gáz, ha egy szerelemben, tartós kapcsolatban lévő ember néha megkíván mást, és elképzeleg azon, mit és hogyan is tenne vele. Az a baj, hogy összetévesztjük a vágy érzését azzal, hogy ténylegesen történik-e megcsalás. Erről a témáról majd fogok a későbbiekben írni, de az tény, hogy sokan már azt is félrelépésnek értelmezik, ha a párjuk hosszasabban megnéz valakit az utcán.

Mindent a szemnek, semmit a kéznek. Ezt a megállapodást betartva miért ne legeltethetné néha a tekintetét valaki egy vonzó ellenkező neműn, és gondolhatna néha ilyen-olyan fantáziákat? Mi a csuda baj származhat ebből? Bevallom, nálunk gyakran előfordul az, hogy megyünk a párommal, és még én mondom neki, hogy nézd csak, milyen szexi csaj, vagy hogy de jó segge van annak a nőnek. Erre ő megnézi, elismerősen bólogat, satöbbi, de hazatérve velem bújik ágyba, nem a szexis jóseggűvel!

Amikor a volt férjemmel voltam, esküszöm, SOHA meg nem fordult a fejemben, hogy más férfi iránt is érezhetek vágyat. Mentem az utcán és csupa, számomra semmit nem jelentő hímneműt láttam. Miután elváltam, egyetlen pillanat alatt kitárult a világ, felnyílt a szemem, és rácsodálkoztam: Jé, nem csak ronda és béna pasikból áll a világ! Ez is helyes, az is vonzó, amaz is szexis! És az a jó, hogy ez a nyitottság azután se múlt el bennem, hogy megismertem a páromat. Akit nagyon szeretek és a szex is csodálatos vele, de ettől még ugyanolyan nyitottsággal állok más férfiak felé.

Készítettek egy felmérést (bizonyára igen neves brit tudósok), hogy a férfiak ill. nők egy nap hányszor gondolnak a szexre. „Természetesen” az jött ki, hogy a „gaz” férfiak gondolatai mindig csak azon járnak („a férfiak folyton csak AZT akarják!”), bezzeg a „szende, tisztességes” nőké sokkal kevesebbszer. El nem tudom képzelni, hogyan készíthették ezt a kutatást, de én nagyon is sok olyat nőről tudok, akinek bizony igen sokszor kalandozik el a gondolata a szex felé. És igenis, vegyük már végre tudomásul, hogy a nők is AZT akarják! Mintha ABBAN valami rossz lenne... Nehogy már még mindig a középkorban legyünk!

Múltkor már írtam a férfias és nőies gondolkodásmód különbségeiről, azaz arról, hogy a férfiak egy dologra képesek egyszerre fókuszálni, de arra nagyon, a nők viszont egyszerre többre, kisebb összpontosítással. Na már most ez a tény is pont arra utal, hogy a nők csapongó gondolatai között simán sokszor előbukkanhat a szex is, míg mikor a férfiak egyetlen munkára, egy nagy probléma megoldására helyezik a hangsúlyt, akkor az alatt kizárnak minden más gondolatot a fejükből, köztük a szexet is.

Persze, vannak olyan időszakok, amikor ez kevésbé jellemző, például a szülés utáni időszakban az az általános, hogy egy nő mindenre gondol, csak épp a szexre nem. A babájához való kötődéssel és a körülötte lévő teendőkkel van elfoglalva, és a férj sajnos sokszor a második helyre szorul. Sokszor még az ágyból is kitúrják, és ahol eddig álmai asszonyával szerelmeskedett, ott most szoptatás és pelenkázás zajlik. De bizony erre is hallottam ellenpéldát. Olyanra sokat, hogy nem várták meg a hat hetet az első együttléttel. Sőt olyat is, hogy a kismama annyira kívánta a szexet, hogy a szülés utáni napon már...

Egyébként az ember képes napokra, hetekre, akár hónapokra is jegelni a libidóját. Ha pl. elutazik a párja, akkor, hogy ne haldokoljon a hiánya miatt, egyszerűen parkolópályára teheti a szexuális vágyait, úgy, hogy a távollétében tényleg nem, vagy csak alig jut eszébe a szex. Bezzeg ha hazaérkezik!

Ne feledjétek, akárki akármit is mond, a libidó nem egy adottság! A szexuális vágy fokozható, a szerelemhez hasonlóan ez is folyamatos odafigyelést igényel. Minél inkább tápláljuk magunkban a vágyat, annál tökéletesebb lesz a szexuális életünk.

Tipp: Ha eddig a féltékenyek táborába tartoztál, akiknek villámokat szórt a szeme, ha a párja elismerő pillantásokat vetett más nőkre, akkor mostantól légy vele kicsit elnézőbb. Mi lenne, ha te is elismerő pillantásokkal illetnél más férfiakat?

Két külön faj

Két külön faj... Szokta mondogatni a párom, mikor hiába erőlködik, az istennek se érti meg a nők gondolkozásmódját.

Ha nem is két külön faj vagyunk, az tény, hogy a női és férfi (vagyis pontosabban a jellegzetesen nőies és férfias) hozzáállás tényleg gyökeresen különbözik.

A nők érzelemből cselekszenek, a férfiakat inkább az értelmük vezérli. Habár sokak szerint más (azaz a középső szervük, lásd. A mondást: „F... feláll, ész megáll.”). A nő ösztönösen dönt, a szívére, sokszor a teljesen irracionális, első megérzésére hallgatva. A férfi inkább alaposan átgondolja, logikusan megfontolja a dolgot, aztán jut elhatározásra.

Egyik se jobb, vagy rosszabb a másiknál, egyszerűen csak MÁS.

A konfliktusok elfogadásában és azok megoldásában is eltérő a két nem. Én persze csak a saját tapasztalataimra, illetve az ismeretségi körben végzett (nem biztos, hogy reprezentatív) felmérésre hagyatkozhatok, de azért általánosságban kijelenthetem az alábbiakat:

Ha a nőket éri sérelem, azt szeretik kibeszélni. Igaz, hogy néha hisztérika stílust felvéve, azaz sírnak, kiabálnak, vádaskodnak. „Mert te mindig... Bezzeg te soha...”, így hangzanak a sztereotipikus női vádak a férfiak felé. A lényeg, hogy szeretnék elmondani, mi bántja őket, és szeretnének megoldást találni a problémára. Vagy legalábbis a problémát ki akarják elemezni, boncolgatni. A nőket valahogy jobban érdekli talán, hogy miért történt az adott dolog, a férfiakat meg az, hogy hogyan lehet belőle kikecmeregni...

Egy férfi kétféleképpen viselkedhet konfliktushelyzetben. Vagy agresszív módon kirobban belőle, dühöng, csapkod (jobb esetben ezt tárgyak bánják, és nem a nő!). Vagy pedig magában tartja a sérelmeit, némán duzzog, nem szól a párjához, hiába faggatja az, hogy mi baja. Hiszen a természetéből fakad, hogy nehezen osztja meg az érzelmeit (pedig, habár a látszat néha csal, vannak neki olyanjai, bár sokszor nagyon jól tudja titkolni). A nő meg nem érti, mi a baja, hiába faggatja százszor is, a hím csak ül a tévé (számítógép, könyv, akármi) előtt némán, mint egy élő kérdőjel.

A nő azonnal akar konfliktus-megoldást, a férfi szívesen ad erre időt. A témát jegeli, ami a nő számára struccpolitikának tűnhet. A nő sürgetné, színvallásra ösztönözné, de ő a saját kis csigaházában kucorog.

A nők a felmérések szerint empatikusabbak, jobban bele tudják élni magukat a másik helyzetébe. Ráadásul alkalmazkodóbbak, jobban törekednek harmóniára, a konfliktusok békés megoldására.

A harcos természetükből fakadóan a versengés, hogy mindig nekik legyen igazuk. A nők meg erre reagálva sokszor behódolnak, bólogatnak, bár belül érzik, hogy nekik (is) igazuk van.

Ezért van aztán az, nagyon leegyszerűsítve, hogy a nők rákban halnak meg, mert belülről emészti őket a sok felgyülemlett sérelem, a férfiak meg szívinfarktusban, a sok kirobbanás miatt. Hajaj, hogyan lehet ebből közös nevezőre jutni, és metszéspontját találni ennek a két, gyökeresen más hozzáállásnak?

Ráadásul más dolgokban is igen nagy a különbség. Közhely, hogy egy férfi egy dologra tud összpontosítani, de arra nagyon, egy nő pedig egyszerre sokra, de arra kicsit felszínesebben. A nő azért szidja a férfit, mert ha az nagy ritkán egyedül marad otthon, se lát se hall, fut körülötte a ház, a gyerek órák óta a kakis pelusban, szétszedve minden, a teremtés koronája meg épp a világ megváltásán dolgozik. A férfi viszont azért bírálja a nőt, hogy sokszor felületes, szétszórt, elfelejt dolgokat, pedig figyel ő mindenre, sok mindenre egy kicsit (Ismerős a százkarú anya fogalma ugye? Aki egyszerre keveri az ételt, töröl feneket, laptopozik, satöbbi).

Az a lényeg, hogy nő és férfi ne ellenségként tekintse egymást, ne azt nézze a másikban, hogy miben különböznek, hanem inkább örüljenek, hogy ennyire jól kiegészítik egymást. Az emberi faj két ellentétes pólusai ők, akik jobb esetben vonzzák egymást, egyetlen kerek egésszé egyesülve.

Tipp: Próbáld a párodat most egy kívülálló szemével nézni! Próbáld magadat jobban beleélni az ő helyzetébe, konfliktusok esetén igyekezz az ő álláspontját is jobban figyelembe venni.

Jó bőr

A jampi galerik egyik szlengje volt a „jó bőr”, ami egyenlő volt azzal, hogy az illető jó nő. És ugye egy nő akkor jó, ha sok minden máson kívül a bőre is szép. Nekem spec. a szép bőr nem jelent agyon-szoláriumozottságot, és múmia-feszességet. Inkább egészséges színt, viszonylagos simaságot, tisztaságot.

Szerintem nem is tudatosodik bennük, hogy ha először megpillantunk egy embert, akkor jó eséllyel a bőréből látjuk belőle a legnagyobb darabot; meg persze a ruhájából, amúgy pedig látjuk még a haját, az arcán lévő érzékszerveket, és a körmeit. A belső szervek nem látszanak, mint ahogyan azt sem tudhatjuk, milyen az illető lelke, személyisége.

A bőr tehát egy határ, a külvilág felé egyaránt jelent védelmet, és kapcsolódási lehetőséget. Aki hozzánk ér, az a bőrünkön keresztül léphet velünk kapcsolatba. Nem véletlen, hogy a bőrbetegségek egyik okának a külvilággal való kapcsolati problémákat szokták említeni (de erről majd az Egészség-témakörben fogok még később írni).

Ha valaki azt mondja magáról, hogy neki olyan rossz a bőre, akkor mire is gondolhatunk? Könnyen leég, májfoltos, hajlamos az allergiás reakciókra, ráncosodik, narancsbőrös, pattanásos... Annak pedig, akinek jó a bőre, nem gond kiülni a napra, hiszen simán lebarnul, nem kap semmitől kiütést, viszonylag feszes és sima az arca, a teste.

Az, hogy milyen a bőrünk, egyaránt vezethető vissza genetikai örökségre, és arra, hogyan bántunk-bánunk vele életünk során. Aki reggeltől estig kint van a levegőn, nyáron tűző napon, télen metsző szélben, az ne csodálkozzon, ha úgy fog kinézni a bőre, mint egy mongol pusztai asszonyé. Fontos a külső ápolás, de az se mindegy, hogy belülről mivel tápláljuk, pláne hogy mennyi folyadékot fogyasztunk.

Van, akinek annyira vékony és érzékeny a bőre, hogy meglátszik rajta mindenféle időjárás-, meg belső lelki változás. Ha fél vagy hideg van, elsápad, melegben és érzelmesebb, izgatottabb helyzetekben pirosan lángol. Viszont vannak, akiken nem annyira tükröződnek az érzelmek. Nem véletlenül mondják valakire, hogy a „rinocérosz-bőre” van... Vagy hogy vastag bőr van a képén.

Amúgy az embernek is van vastag bőre, például a sarkán, amit, ha csúnyán bereped, kiáztatással, habköves dörzsöléssel puhíthatunk meg, utána pedig lábkrémmel ápolhatunk. (Egyesek szerint az a jó, ha egész éjszakára egy vékony cérnazoknit húzunk rá.)

Ha belépek másnak a fürdőszobájába, mindig elámulok azon a rengeteg kencén, amit ott látok: sminklemosó, hidratáló, nappali krém, éjszakai krém, bőrradír, szemránckrém, és ki tudja még miket talál ki a szépségipar, hogy lenyúlja a pénzünket.

Erre a cikkre készülve utánaolvastam, és megtudtam, hogy a szép bőr négy titka: tisztítás (tonikkal!), polírozás (bőrradírral!), mélytisztítás (gőzöléssel!), és hámlasztás (peelinggel!). Hogyne, és ehhez kérnék minden nőnek plusz heti pár szabad órát, és néhány ezernyi plusz forintot. 

Én azt mondom, a bőrnek nem túl sok dologra van szüksége. Sima vízzel való lemosásra, természetes anyagból készült szappanra, bőrradír helyett egy jó frottírtörülközőre, száraz bőr esetén egy könnyű, adalékmentes krémre.

Alkalmanként vagy kúraszerűen tehetünk fel egy-egy pakolást is. Persze nem a DM-ből vagy Rossmann-ból, hanem a kamránkból. Uborka, alma, paradicsom, barack, banán, élesztő, tej, tojás, olaj, vaj... Mintha nem is kozmetikumokról lenne szó, hanem főzésről. És igen, a biokozmetika egyik szlogenje az, hogy csak azt kenjük fel bőrünkre, amit meg is tudunk enni.

A bőr az, ahol az egészségigazán tükröződik. Kívánom, hogy mindenki „jó bőr”legyen!

Tipp: Száraz a bőröd, húzódik? Tápláld olajjal, élesztővel, barackkal. Zsíros a bőröd? Elő a paradicsommal, uborkával. Kellemesés mókás otthoni kozmetikázást!

Meghűlés megelőzése

Itt a hűsebb idő, valahogy törvényszerű, hogy az orvosi rendelők hemzsegnek a hapcizó betegektől, az óvónénik hazaküldik a köhögő gyerekeket, a családfő pedig munka helyett az ágyat nyomja lázasan. A nőknek, anyáknak nagyon résen kell lenni, hiszen ők azok, akiket a legjobban megvisel a meghűlés. Hogy miért? Mert ők nem tudnak betegszabadságot kivenni, a gyereknevelés és a háztartás, na meg persze a betegápolás nagy része akkor is rájuk vár, ha orruk csöpög, kezük-lábuk gyenge. Sajnos nem kaphatnak orvosi felmentést ezek alól, ezért a legjobb, ha okos módszerekkel megakadályozzák, hogy meghűljön a család, illetve gondoskodnak a már kidőlt családtagokról

Összeszedtem egy csokorba néhány tippet, hogyan lehet természetes módszerekkel megelőzni a meghűlést.

• A lakás hőmérsékletét vegyük jó pár fokkal lejjebb! Minél nagyon a kontraszt a benti és kinti hőmérséklet között, annál nagyobb az esély a megfázásra. Felhevült testtel, megizzadva kimenni a hűsbe – nos, ez esetben borítékolható a meghűlés.
• Kint ne öltözzünk már októberben úgy, mintha január volna! Aki plusz 10 fokban kötött sapkát és vastag kabátot vesz fel, az mit fog hordani, mikor mínusz 10 lesz? Az ilyentájt már kezeslábasba bugyolált, sállal körbetekert gyerekek a téli időszakban az ágyat fogják nyomni.
  
• A tömegközlekedési eszközökön, boltokban ha pár percnél több időt töltünk el, vegyük le a fejfedőnket, gomboljuk ki a dzsekit, mert ha befülledünk a melegben, a sok ember között, akkor leszállva, kilépve ugyanaz fog történni, mint amit már említettem: felforrósodott test + hideg levegő = betegség. Inkább legyen rajtunk három vékony réteg, mint egy vastag. Elinduláskor a rétegek közötti levegő melegen tart, ha pedig kimelegszünk, könnyen le tudunk magunkról venni egy pulcsit vagy kardigánt.
• Mivel ilyenkor a beteg emberek kész bacitenyészetet hordoznak magukon, óhatatlan, hogy érintkezünk velük. Megmarkoljuk a villamoson a kapaszkodót, egy olyan doboz tejfölt veszünk le a pultról, amit egy beteg ember fogott meg előttünk, és máris megvan az esély arra, hogy elkapjuk a kórt. Gyakori kézmosással ez megelőzhető.
  
• Elégséges pihenés, és kevesebb stressz – lassan már unja az ember ezt a tanácsot, de vajon be is tartja? Éjfél előtt feküdjünk le aludni, kapcsolódjunk ki a hobbinkkal, ne idegeljük fel magunkat minden kis marhaságon, és így nem biztosítunk táptalajt a betegségnek.
• Gondoskodjunk télen is elegendő vitaminról! Megfelelő étrenddel ez nem is akkora ördöngösség. Minél több gyümölcsöt és zöldséget fogyasszunk ekkor is, habár a friss termések ideje lejárt. Befőttel, aszalt gyümölccsel, tápláló levesekkel és főzelékekkel biztosíthatjuk a szükséges vitaminokat. A télire eltett savanyú-káposzta és a bokrokról szedett csipkebogyó C-vitamin bomba a szervezetünknek.
  
• Az immunrendszert nemcsak megfelelő táplálkozással, hanem a test edzésével is erősíthetjük. Ha nem buszozunk, hanem hazagyalogolunk, ha a lift helyett a lépcsőt választjuk, a sarki bolthoz nem ülünk be az autónkba, akkor máris tettünk valamit az egészségünkért. Egy lendületes tempójú sétánál pedig olyan jól beindul a vérkeringés, hogy nem lesz szükség a fentebb említett bebugyolálkozásra. Hétvégén pedig vár a természet!
• Erdőn-mezőn járni nemcsak azért jó, mert a testünk erősödik. A friss levegő a kirándulás egyik legjobb, legéltetőbb része. A sok ronda légúti megbetegedés egyik oka, hogy bent vagyunk a zárt, fülledt szobában, vagy a belváros szmogját szagoljuk. Otthon minél többször szellőztessünk, éjszakára viszont párásítsunk, mert a fűtés nagyon kiszárítja a levegőt, és minél többször menjünk olyan helyre, ahol tiszta a levegő. Persze a legjobb eleve ilyen helyen lakni.
  
• Ha már kirándulunk, gyönyörködjünk a tájban, beszélgessünk a párunkkal, játsszunk a gyerekeinkkel kint a természetben. Csempésszünk minél több örömet a mindennapokba! Meglehetősen elcsépelt frázis, de nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a jó kedély a jó egészség záloga. Ép testben ép lélek – ez fordítva is igaz. Boldog, vidám lélekkel a testünk is kevésbé lesz hajlamos a 
  Tipp: A mai tippem egyszerű: tartsd be az összes fenti tanácsot, így felvértezheted magadat a meghűlés ellen!