Boldog Karácsonyt, Anya!

Amikor gyerek voltam, soha semmit nem kellett csinálnom karácsonykor, csak örülni. Anyukám és Nagymamám beszerezték és becsomagolták az ajándékokat, karácsonyfát állítottak és ők voltak az angyalok is, akik azt feldíszítették. Elvégezték a nagytakarítást, és rengeteget sütöttek-főztek.

Mi pedig az öcsémmel mindeközben tényleg nem csináltunk az égvilágon SEMMIT! Nem emlékszem, hogy töltenem kellett volna a bejglit vagy kennem a zserbón a csokimázat. Takarítás se rémlik. Talán kamaszként már én porszívóztam ki a szobám „csodás” padlószőnyegét, de soha nem pucoltam például ablakot.

Téli szünet volt, nem kellett suliba menni, hát délig aludtunk, És ezért nálunk otthon senki se szólt, hiszen az a szlogen járta, hogy a mi egyetlen feladatunk a tanulás. Amikor pedig az iskola bezár, akkor ugyebár ki kell pihennünk a tanulás megerőltető fáradalmait.

Abba soha nem gondoltam bele, vajon az én anyukám és nagymamám mikor piheni ki magát. Csak most eszmélek erre rá, amikor már én is anyuka vagyok, és sokszor kell küzdenem a gyerekeimmel, hogy segítsenek nekem, nemcsak a mindennapos házimunkában, hanem az ünnepi készülődésben is.

Hogyan lehetne ezt másképp? Néhány ötlet, hogy a gyerekeket jobban bevonjuk az ünnepekbe, és a szülők se purcanjanak ki teljesen:

- Süssünk együtt süteményt a gyerekekkel! A mézeskalács-készítés például örök favorit. Habcsókot csinálni sem ördöngösség. A gesztenye-, kókusz- és csokigolyókat is szeretik gömbölyíteni a gyerekek.

- Találjuk ki együtt a karácsonyi menüt, aminek egy-egy részét a gyerekek segítik elkészíteni. Fontos, hogy ne mondjuk azt nekik, ez vagy az az étel nem való karácsonyra. Sütöttem én már a gyerekek kérésére rakott krumplit, de hallottam, ahol krumplifőzeléket rendeltek a csemeték. Nyugodtan el lehet vonatkoztatni a halászlé, rántott hal vagy töltött káposzta témájától.

- A saját szobáját minden gyerek maga tegye rendbe az ünnepekre, és maga takarítsa ki. Egy ablakot minden gyerek képes megpucolni. Higgyétek el, ha ki akar látni rajta a jövőben, jól meg fogja tisztogatni.

- Mi lenne, ha nem mi lepnénk meg a gyerekeket, hanem ők minket? Amikor már elég nagyok ahhoz, hogy lelepleződött előttük az angyalka-télepó-jézuska-stb.-mítosz, akkor ők díszíthetik fel a fát, így közben nekünk lesz időnk másra. A nagyobb srácok segíthetnek apának talpba faragni, majd felállítani a fenyőt.

- Ha már mindenki unja a kiskarácsonyt meg a mennybőlazangyalt, énekeljünk mást. Javasoljuk a gyerekeknek, hogy tanuljanak be új dalokat (pl. Edda: Ünnep), ha zeneiskolások, akkor játszanak el a hangszerükön valami ünnepi számot, vagy tanuljanak be egy kisebb színdarabot, betlehemest.

- Ne csak elvárják az ajándékokat, hanem ők is adjanak valami apróságot mindenkinek. A legjobb, ha maguk készítik ezeket, mert vallom, hogy mindenki ért valamihez. Ha mégis inkább vennének, akkor a saját zsebpénzükből takarékoskodják ki az ajándékok árát. Aztán ők csomagolják be a meglepetéseket, és rejtsék el titkos helyre.

Így aztán nem csak ők fogják hallani, hanem mi is, hogy: „Boldog karácsonyt, Anya!”

Minden kedves olvasómnak áldott ünnepet kívánok!

Aszexualitás

Nemrégiben megnéztem egy magyar sorozatot, amely hazánkban, a mindennapjainkban játszódik. Az egyik főszereplő (nő) aszexuális volt benne. Nagyon félve, gátlásait legyőzve vallotta be ezt a társának, akibe (viszonzottan) szerelmes volt.

Nekem is van egy aszexuális ismerősöm. Sok éve van szerelme, együtt élnek, egy ágyban alszanak, mégsem történik közöttük szex. (Azt sajnos nem tudom, hogy egyéb testi érintés vajon igen, tehát testi szinten azért az intimitás megélik-e.) Itt persze el lehet gondolkozni az érintések határán, hogy ezek mikortól számít bele a szexualitásba, de ez a poszt most nem erről szól.

Kicsit utánajártam a témának, és azt hámoztam ki, hogy aki aszexuális, annak igazából a testével, a szerveivel nincsen gond, ezért nem szabad őket összekeverni mondjuk az impotensekkel. A cölibátust, azaz a vallási vagy más okból önként szexuális önmegtartóztatást vállalókkal sem. Pláne nem az incelekkel! Róluk nemrég olvastam; ők azok, akik nagyon is szexelnének, de ez nem kölcsönös, mert nem akad nő, aki velük viszont igen (épp ezért gyűlölik a női nemet és mindenféle erőszakos cselekedetet is végrehajtanak emiatt, de ez a cikk most nem róluk szól.)

Tehát az aszexuálisok igazából tudnának szexelni, csak nem akarnak. Ők szinte soha, vagy soha nem éreznek semmiféle szexuális vágyat. Ha vonzódnak is mások iránt, az lehet érzelmi, de nem testi vonzalom. Vannak akik semmiféle érintést nem képesek elviselni.

Szerintem az aszexualitással addig nincs semmi gond, amíg az illető vagy egyedül él, vagy olyan kapcsolatban, ahol mindkét fél aszexuális (lásd. fentebb.) A sorozatban nem így volt, a férfi nagyon is vágyott a nővel való együttlétre, de a nő beállítódása ezt nem tette lehetővé.

Az a furcsa, hogy aki aszexuális, az attól még képes az orgazmusra, sőt, önkielégítés során meg is él(het)i azt. Tehát neki csak egy másik emberrel való szexhez nincs vonzalma (kedve? gusztusa?) Izgalom van vagy lehet, de vágy nincs.

De vajon mi lehet az aszexualitás oka? Általánosan elfogadott tudományos magyarázat nincs rá, de azért a következő okok közrejátszhatnak a kialakulásában: hormonális gyógyszerek, koraszülöttség vagy a szülő halála, esetleg gyermekkori abúzus vagy szigorú neveltetés. Az aszexualitás gyakoribb visszahúzódó, befelé fordul személyiségű embereknél – bár az ok-okozati sorrend kérdéses lehet, hiszen talán épp emiatt vált a személyiségük ilyenné.

A kutatások szerint a világon ma minden hatodik embernek hiányzik az életéből a szex. Vajon ebből hány az aszexualitása miatt?