Szakmák társadalmi megbecsültsége

Tanár vagyok. Egészen biztos, hogy a következő, hivatásról szóló írásom a tanári szakmáról fog szólni, miután több tapasztalatot szerzek első kézből a közoktatás mai állapotáról és a közalkalmazotti lét szépségeiről.

Most azonban a különböző szakmák társadalmi megbecsültségéről fogok írni, mert a balassagyarmati évnyitó szakmai napon erről is beszélt az egyik előadó. Kutatók ugyanis készítettek egy ranglistát arról, mely szakmák képviselőiben bíznak leginkább az emberek, és melyekében nem.

Ha megkérdeztek egy tanárt, hogy ő milyennek érzi ezt a saját szakmájával kapcsolatban, egész biztosan negatív lesz a véleménye. Ők alacsony presztízsűnek érzik saját munkájukat. Én is a lista aljára helyeztem volna ebből a szempontból a pedagógusokat.

Az eredmény azonban igencsak meglepő. A tűzoltók után, akikben az emberek a leginkább bíznak, a második helyen a tanárok állnak! A harmadikak egyébként a postások.

Az emberek bíznak még a pilótákban, az ápolókban és a gyógyszerészekben. Az orvosokban és a rendőrökben az európai átlag jobban bízik, mint mi magyarok. Viszont nálunk kiemelkedő a papok és a bírók támogatottsága.

Sok fiatal választja a jogi pályát, de valószínűleg inkább a fizetés miatt, hiszen az ügyvédekben például a lakosság fele se bízik. És kik azok, akiket a legkevesebbre becsülnek az emberek? Természetesen (ó, de miért is annyira természetes ez?) a politikusokat – és a focistákat!

Szerintem itt nagyon nagy a gáz, hiszen a fizetések épphogy nem ezt tükrözik. Pont hogy az elméletben igencsak megbecsült emberek kapják a legkevesebb anyagi elismerést. Hasonlítsuk már össze egy postás és egy politikus fizetését! Az egészségügyi dolgozók fizetése is a béka feneke alatt van, a mérnökök és informatikusok viszont degeszre tömhetik a tárcájukat pénzzel.

Engem mindig nagyon érdekelt az, hogy valakit mi motivál egy szakma választására. Csak a pénz játszik ebben szerepet, vagy nézi az illető azt is, hogy hivatásának mekkora a megbecsültsége? Fontos ez egyáltalán? Nem mindegy, hogy szeretnek-e engem vagy sem, ha közben sok számjegyű a havi fizetésem?

Szerintem azért nagyon nem mindegy, hogy ha gazdag is vagyok, vajon szeretnek-e engem úgy általában? Vagy akkor már olyan vastag a bőr az ember képén, hogy mit se számít a presztízs, csak a bevétel?

Ami meglepett, hogy hazánkban is kezd egyre divatosabbá válni a coaching. Bár a társadalmi elfogadottságért sokat kell tenni, hiszen sokan azt se tudják, mit is takar ez a szakma, a jelek bíztatóak. És angol szakos tanárként se fog jó ideig felkopni az állam.

Tipp: Hogy érzed, a te szakmádnak megfelelő a társadalmi presztízse? Ez arányban áll a kapott fizetéseddel?