Boldog Karácsonyt, Anya!

Amikor gyerek voltam, soha semmit nem kellett csinálnom karácsonykor, csak örülni. Anyukám és Nagymamám beszerezték és becsomagolták az ajándékokat, karácsonyfát állítottak és ők voltak az angyalok is, akik azt feldíszítették. Elvégezték a nagytakarítást, és rengeteget sütöttek-főztek.

Mi pedig az öcsémmel mindeközben tényleg nem csináltunk az égvilágon SEMMIT! Nem emlékszem, hogy töltenem kellett volna a bejglit vagy kennem a zserbón a csokimázat. Takarítás se rémlik. Talán kamaszként már én porszívóztam ki a szobám „csodás” padlószőnyegét, de soha nem pucoltam például ablakot.

Téli szünet volt, nem kellett suliba menni, hát délig aludtunk, És ezért nálunk otthon senki se szólt, hiszen az a szlogen járta, hogy a mi egyetlen feladatunk a tanulás. Amikor pedig az iskola bezár, akkor ugyebár ki kell pihennünk a tanulás megerőltető fáradalmait.

Abba soha nem gondoltam bele, vajon az én anyukám és nagymamám mikor piheni ki magát. Csak most eszmélek erre rá, amikor már én is anyuka vagyok, és sokszor kell küzdenem a gyerekeimmel, hogy segítsenek nekem, nemcsak a mindennapos házimunkában, hanem az ünnepi készülődésben is.

Hogyan lehetne ezt másképp? Néhány ötlet, hogy a gyerekeket jobban bevonjuk az ünnepekbe, és a szülők se purcanjanak ki teljesen:

- Süssünk együtt süteményt a gyerekekkel! A mézeskalács-készítés például örök favorit. Habcsókot csinálni sem ördöngösség. A gesztenye-, kókusz- és csokigolyókat is szeretik gömbölyíteni a gyerekek.

- Találjuk ki együtt a karácsonyi menüt, aminek egy-egy részét a gyerekek segítik elkészíteni. Fontos, hogy ne mondjuk azt nekik, ez vagy az az étel nem való karácsonyra. Sütöttem én már a gyerekek kérésére rakott krumplit, de hallottam, ahol krumplifőzeléket rendeltek a csemeték. Nyugodtan el lehet vonatkoztatni a halászlé, rántott hal vagy töltött káposzta témájától.

- A saját szobáját minden gyerek maga tegye rendbe az ünnepekre, és maga takarítsa ki. Egy ablakot minden gyerek képes megpucolni. Higgyétek el, ha ki akar látni rajta a jövőben, jól meg fogja tisztogatni.

- Mi lenne, ha nem mi lepnénk meg a gyerekeket, hanem ők minket? Amikor már elég nagyok ahhoz, hogy lelepleződött előttük az angyalka-télepó-jézuska-stb.-mítosz, akkor ők díszíthetik fel a fát, így közben nekünk lesz időnk másra. A nagyobb srácok segíthetnek apának talpba faragni, majd felállítani a fenyőt.

- Ha már mindenki unja a kiskarácsonyt meg a mennybőlazangyalt, énekeljünk mást. Javasoljuk a gyerekeknek, hogy tanuljanak be új dalokat (pl. Edda: Ünnep), ha zeneiskolások, akkor játszanak el a hangszerükön valami ünnepi számot, vagy tanuljanak be egy kisebb színdarabot, betlehemest.

- Ne csak elvárják az ajándékokat, hanem ők is adjanak valami apróságot mindenkinek. A legjobb, ha maguk készítik ezeket, mert vallom, hogy mindenki ért valamihez. Ha mégis inkább vennének, akkor a saját zsebpénzükből takarékoskodják ki az ajándékok árát. Aztán ők csomagolják be a meglepetéseket, és rejtsék el titkos helyre.

Így aztán nem csak ők fogják hallani, hanem mi is, hogy: „Boldog karácsonyt, Anya!”

Minden kedves olvasómnak áldott ünnepet kívánok!