2016. július 16., szombat

Lányos szakma, fiúk szakma

"Lányokból nem lesznek pilóták. Az anyagmozgatás túl kemény munka egy lány számára. Egy lány ne legyen katona. A lányok teste nem arra lett kitalálva, hogy bányában csákányozzanak..."
Ilyen, és ehhez hasonló mondatokat bizonyára ti is hallottatok pályaválasztás tájékán. Már kisgyerekkortól kialakult bennünk ez az elkülönülés, hogy fiús munka – lányos munka. József Attila „Altató”-jában Kisbalázs sem balerina vagy műkörmös szeretne lenni, hanem tűzoltó, katona vagy vadakat terelő juhász. És a lányok többsége sem arról ábrándozik, hogy mozdonyt fog vezetni vagy rablókat üldöz majd, hanem inkább óvónéni (na és persze királylány – micsoda jó „szakma”!).
A megkülönböztetés már eleve ott rejlik az elnevezésekben: tanítónő, titkárnő, ápolónő, védőnő, szülésznő... Igen kevés (sajnos) a férfi tanító, és egy ápolónak is magyarázkodnia kell, hogy ő ápoló, de azért nem nő! A könyvtárosok, a bolti eladók és adminisztrátorok is túlnyomóan nőneműek, és a könyvtárosok, könyvelők között is főleg nőket találunk.
Bevallom, hogy gyerekkoromban a nőies fodrászat mellett a villamosvezetés volt számomra szimpatikus (Csak később tetszett meg az írás meg a lakberendezés.) Azért villamosvezetőnek se tipikusan nők mennek, bár nekem pont van egy olyan kedves nőismerősöm, aki ezt a foglalkozást űzi, és mellesleg nagyon csinos és nőies. 
Pedig ez az egyik ellenérv, amit felhoznak a férfias szakmák választásakor, hogy a lányok elveszítik nőiességüket és elférfiasodnak. Meg az, hogy a nők testfelépítése nem alkalmas olyan foglalkozásokra, amelyeknél túlzottan igénybe van véve a fizikumuk. Ezt cáfolja például az a tény, hogy a hadsereg egyik különleges alakulatánál épphogy egy nő bírja legjobban a fizikai megpróbáltatásokat, aki civilben hosszú, szőke hajú és magassarkút is szívesen hord.
Azért ha jól belegondolunk, ez a felosztás az ősidők óta megvolt a társadalmakban. A férfi volt a kovács, a tímár, a csikós. A nők nem igazán szántottak ekével vagy faragtak kapanyelet. Sütöttek-főztek, mostak, szőttek, hímeztek, és gyermeket neveltek. Sőt, a régi időkben, egészen az ötvenes évekig nem is volt tömeges jelenség, hogy egyáltalán dolgoztak a nők – "a nő helye a fakanál mellett van", így szólt a szlogen. Aztán a szocializmusban a nők már elmehettek telefonos kisasszonynak, légiutas kísérőnek meg gépírónőnek, sőt, akár traktorosnak is. Akkoriban ugyanis nem volt szokatlan, ha egy nő férfias munkát végzett, nézzük csak meg a szocreál szobrok nagydarab, masszív nőideáljait.
Ma is elég furcsán nézünk a női rendőrökre meg kőművesekre. Bár manapság már nem csak a testi erejével űzhet egy nő „férfias” foglalkozást, hanem az eszével is. Villamosmérnök, tőzsdeügynök, ugye ezekről a szavakról automatikusan egy férfi képe ugrik be? Hiszen mégiscsak az a tendencia, hogy a nők inkább választják a kommunikáció, a pénzügy vagy a pszichológia szakot. Pedig egyre több a női informatikus, vegyészmérnök, sőt, a női katona is. Úgyhogy ne lepődj meg, ha legközelebb egy nő oltja nálad a tüzet!

Tipp: Félre a sztereotípiákkal! Ha úgy érzed, hogy férfias szakma felé váltanál – Hajrá! Ha a lányod olyan munkát akar végezni, ami férfias, fogadd el, és támogasd, ez az ő útja!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése