Nappali

Amikor a közösségi terekről írtam, a vége felé elkezdtem átmenni lakberendezőbe, de aztán inkább lezártam a cikket, és megígértem, hogy az otthonnak is a közösségi teréről, azaz a nappaliról fogok nektek írni.

Ez az a helyiség, ami a régi időkben elkülönülve nem is létezett. Az ősi jurta egyben volt egyetlen nagy nappali tér, ott főztek, ettek, beszélgettek, aludtak, gyereket neveltek, szerelmeskedtek… All in one! Mint ma egy amerikai konyha…

A parasztházaknál sem találjuk meg a nappali szobát, sőt, inkább egy furcsa megosztottságot láthatunk. Egyrészt ott volt a tisztaszoba, ahová a vendéget vezették, és leültették a sarokpadnál. Ezt a búbos-kemence fűtötte, itt állt a szentély, a téka a falon, ráadásul, hogy még bonyolultabb legyen a helyzet, itt álltak a magasra vetett ágyak is. Mindeközben a család valójában napközben a konyhában vagy a másik szobában tartózkodott (már ha volt ilyen egyáltalán). Mondhatni, szorongott, az akkori szobaméreteket és a családok méreteit figyelembe véve.

Azt hiszem, gondolatban el is kellene különíteni ezt a két funkciót. A nappali, mint a család közös tartózkodási helye, illetve a nappali mint vendégfogadó helyiség. A kastélyokban, villákban, később a polgári lakásokban a szalon vette át a tisztaszoba funkcióját, ez volt a valódi reprezentatív tér. A társasági élet központja. Amit nagy ritkán használtak csak, és a mindennapokban oda a makulátlan tisztaságot megteremtő cselédeken kívül senki be se lépett.

Itt jelentek meg először a mai nappali szobák általános bútordarabjai: kanapé, fotel, dohányzóasztal, dísztárgyak és díszpárnák. A családi együttlétek helyszíne viszont egész egyszerűen alig létezett. Jobb esetben együtt étkeztek, de aztán a férfiak és nők, illetve a felnőttek és gyerekek élettere teljesen elkülönült. A férfiaknak a dohányzó, kártyaszoba, dolgozó volt a tere, súlyos falikárpitokkal, drapériákkal, rengeteg könyvvel, sötét, masszív bútorokkal. A nőknek meg… nem is tudom, talán a teázó szobák vagy a női szalonok, kecsesebb bútorokkal, világosabb terekkel, élénkebb színekkel. A gyerekszoba történetével pedig majd külön cikkben foglalkozom (eléggé siralmas sztori).

A panelházak megjelenésével megint nagyot fordult a dolog. Az átlagosan két-háromszobás, nagyjából egyforma méretű, méghozzá icipici helyiségekből álló lakásokban örültek az emberek, ha ágyaikat, szekrényeiket el tudták helyezni. Ha volt is nappalinak kinevezett szoba, ott is sokszor kihúzták éjszakára a díványt. Ugye, kedves lakótelepen elcseperedett sorstársaim, előttetek van az emlékkép? Egyik oldalon kanapé, előtte kisasztal, mellette balról-jobbról egy-egy fotel, szemközt végig a fal mentén szekrénysor tévével. Egyik sarokban állólámpa, másikban fikusz. Szocreál style, színes (ízléstelen sárga vagy kék) szőnyegpadló és függöny, nagymintás tapéta.

Forradalmat rendszerváltás idején az amerikai konyhák berobbanása jelentette. Egy légtérben, ám sokszor térbeforduló pulttal, átadóablakkal, bútorcsoportosítással elválasztva egymástól a három funkció: konyha, étkező és nappali. Nem titkolom, háziasszonyként jómagam ennek a megoldásnak a pártján állok. Ide örömmel fogadunk vendéget, és kényelmesen együtt lehet a család is.

Nappali… ez a szó is vicces, hiszen egy átlagos család épp nappal nincs otthon. Reggel elmennek óvodába, iskolába, dolgozni, és csak délután, sokszor estefelé keverednek haza. Akkor is (sajnos) többnyire mindenki bevonul a saját szobájába, a nappali meg ott áll kihasználatlanul. Ha egy kisbabás anyuka napközben otthon is van, ő főleg a konyhában, fürdőben és a gyerekszobában végzi a házimunkát, babagondozást. Talán csak az esti tévénézések idejére illetve hétvégén népesül be ez a helyiség. Angolul „living-room”, azaz itt zajlik az élet, vagy „sitting-room”, tehát itt lehet üldögélni, a németek is laknak benne, (Wohnzimmer), az orosz „gosztyinaja” pedig már a vendégek fogadására utal.

A nappalik stílusáról, berendezéséről későbbiekben még fogok nektek írni. Már csak azért is, mert nálunk jelenleg konyha van, étkező van, de valódi nappali szoba nem igazán. Bezzeg jövőre…!

Tipp: Nálatok van klasszikus nappali szoba? Külön helyiség, vagy egybe van nyitva az étkezővel, konyhával? Tényleg ott vagytok nappal, vagy üresen tátong legtöbbször?