Méhlepény

A méhlepény a kapocs baba és mama között: összeköti az anya és magzata vérellátását.

A méhlepény a tápanyagon kívül csomó hasznos dolgot eljuttat a magzat testébe, például olyan ellenanyagokat, melyek segítségével az védettebb lesz a betegségekkel szemben.  Sajnos ugyanígy a káros anyagok is könnyen eljutnak a szervezetébe, pl. vírusok.

Ez a fránya placenta nem egységes módon viselkedik ám, mert szeszélyesen eldönti, hogy hol óhajt megtapadni: elöl, hátul, avagy a méh tetején. Ha viszont az alján, abból gáz lehet a szülés során.

A méhlepény jó esetben a baba születését követő negyedóra-félóra múlva távozik az anya testéből. Sokszor azonban olyan szorosan tapad a méh falához, hogy csak nagyon nehezen tud távozni, szélsőséges esetekben egyáltalán nem.

A legjobb a kellő mértékben érett méhlepény, de ha túlzottan gyors mértékben öregszik, akkor akár el is meszesedhet.

Kínában nagy hagyománya van a placenta-evésnek, ami szép lassan nyugaton is kezd elterjedni. Első hallásra furának tűnhet ez a szokás, pedig a legtöbb emlősállat is ezt teszi a méhlepénnyel. Viszont jótékony hatással van a kismama szervezetére: magas a tápanyagtartalma, segíti a test regenerálódását a szülést követően, megkönnyíti a szoptatást, javítja a szülés utáni kedélyállapotot, és felkelti az utódgondozási ösztönt is.  

Létezik méhlepény-kapszula, de van, aki gyümölcsös turmix formájában fogyasztja el a placentát. Hihetetlennek tűnik, de még méhlepényes receptek is léteznek. Mit szólnál mondjuk egy placentás derelyéhez? Nemcsak emberi, de állati méhlepényt is fogyasztanak, sőt, nemcsak a kismamák, hanem bárki. Mondjuk a kínai császár, aki állítólag már évezredekkel ezelőtt ennek köszönhette egészségét és fiatalosságát.

A háborítatlan szülés egyik eleme, hogy a köldökzsinórt nem azonnal vágják el, hanem megvárják, míg az nem pulzál, és csak akkor kötik el. Ennek egy továbbfejlesztett változata az, amikor egyáltalán nem vágjál el! Miután megszületett a méhlepény, azt egy kiskosárban a baba mellé rakják, és megvárják, míg a köldökzsinór leválik. Ez általában 3-6 nap alatt következik be.

Vannak olyan bennszülött törzsek, ahol a méhlepénynek szertartást rendeznek. Megmossák virágos vízben, elégetik, vagy felhelyezik egy fára (mondjuk egy kókuszdióban).

Régi magyar hagyomány, hogy a méhlepényt elássák a földbe. Vagy egy már meglévő fa alá, vagy külön fát ültetnek az újszülött tiszteletére, és a placentát ennek a tövébe helyezik el. Lánygyermeknek alma-, fiúnak körtefa dukált.

Az égetésnek is vannak magyar hagyományai, amely a fogamzásgátláshoz kapcsolódik. Ha egy pár ugyanis nem akart több gyermeket, a méhlepényt elégették, annak hamvait vízzel keverték el, amit az apa ivott meg.

A bába a méhlepénnyel törölte át az anya és a baba arcát. Ettől állítólag elmúltak a májfoltok, és a csecsemő anyajegyei is.

A méhlepény gyümölccsel, fűszerekkel, gyógynövényekkel teli tálba helyezték. Vagy leszárították, és amulettként a nyakban hordták. Esetleg alkoholban tartósították, és ha a gyerek később beteg lett, ezzel gyógyították.

Ha burokban született a baba, a megszáradt magzatburkot később a zsebében hordta, ami megóvta a bajtól.

A köldökzsinórt a régiek összecsomózva eltették, és ha a gyerek egy mágikus életkorban (7 vagy 10 évesen) ki tudta azt bogozni, az nagy tudást, szerencsét jelentett. Az indiánok pedig az álomfogót ebből készítették el.

A méhlepényhez kapcsolódó varázslatos szokások alapja az, hogy mágikus erőt tulajdonítottak neki. Úgy vélték, hogy ez az újszülött méhbeli ikertestvére (egyik népies elnevezése: mása). A placenta a híd a szellemi és az anyagi világ között. Az ősi hit szerint halálkor a placenta alakot öltve újból megjelenik, és ő kísér át bennünket a túlvilágra.

Az elmúlt évtizedekben a méhlepényt egyszerű hulladékként kezelték, és szülés után rögvest a kukában végezte. Pedig jó volna megőrizni, ha nem is eredetiben, de lenyomatban mindenképp. Szép emlék lehet a baba születéséről, amikor a placentával fehér papírra nyomatot készítenek, ami olyasmi mintát mutat, mintha egy fa volna.

Manapság kezdik feleleveníteni az ősi hagyományokat, például újra szokás lett, hogy elássák egy fa alá. A télen született babákét berakják a fagyasztóba, és mikor tavasszal felenged a föld, jöhetnek a gyümölcsfa-csemeték. Mi az öt gyermek közül egynél csináltuk ezt. Tündér Ilona méhlepénye egy kállói kert földjében nyugszik.

Tipp: Amikor szültél, láttad a méhlepényt? Hazavihetted? Otthon a kertbe került? Vagy kidobták a szemétbe? Milyen képzeteid kapcsolódnak hozzá: inkább visszataszító, vagy van valami vonzó a varázslatosságában?