Gabona

Eleve szubjektív a Boldog Nő blog, hiszen én vagyok a szerkesztője, tehát arról írok, amiről épp kedvem van. A mostani témával szemben pedig végképp elfogult vagyok, hiszen az összes táplálékcsoport közül talán a gabonafélék a legnagyobb kedvenceim. (Na meg persze a csoki, de egy természetről és egészségről szóló blogban ezt nem illik nagyon népszerűsíteni.)

Én az az ember vagyok, akinek a személyes táplálékpiramisának a legalján a gabonák helyezkednek el: kenyér és péksütemények, rizs, főtt tészta, müzli stb. Dietetikusok szerint is ez kellene hogy jelentse a táplálkozás alapját (mármint a teljes kiőrlésűek alul, a finomítottak a csúcsán), de a paleósok biztosan nem értenének egyet velem. A paleolit táplálkozásnak pont az a sarkalatos pontja, hogy ők kihagyják a gabonát, hiszen visszamennek a földművelő korszak elé, és a liszteket inkább őrölt magvakkal helyettesítik.

A vércsoport-diéta szerint az A-sok a földművelők, tehát fogyasszanak sok gabonát, bármifélét. A B-sek számára a búza már tiltott, de ezen felül ők is kedvükre gabonázhatnak. Az AB-sek inkább rizst egyenek, a 0-sok pedig jobb, ha rá se néznek a gabonafélékre.

A vegetáriánusok sok gabonát esznek, a vegánok különösképpen (ők nemcsak a hústól, de a tojástól és a tejtermékektől is tartózkodnak). Ők olyan különlegességeket hoztak be a magyar köztudatba, mint a hummusz, a bulgur, a quinoa, a kuszkusz vagy a falafel.

Te döntöd el, hogy a vércsoportodra hallgatsz vagy követsz-e bármiféle diétát. A lényeg, hogy szerintem fontosak a gabonafélék, na és persze finomak is. Ezt mindenki tudja, akinek egy pékség mellett elhaladva összefut a nyál a szájában a sülő péksütemények illatára, vagy aki negyedórát töpreng a pult előtt, hogy akkor most túrós batyu vagy kakaós csiga, esetleg lekváros derelye vagy diós búrkifli legyen az aznapi reggeli.

Aki úgy értelmezi, hogy édes, cukros, fehérlisztes finomságok formájában kell bevinni a testbe a gabonákat, az eléggé téved. Nem kell rám hallgatni, elég, ha egy hónapig a fentiek közül választod ki a reggelidet (plusz tízórait, ebéd utáni desszertet, uzsonnát, satöbbit), és utána ráállsz a mérlegre. Ugye hogy jóval többet mutat? Vagy már most kileng a mérleged mutatója?

Nézzük, hogyan lehetne megteremteni az általam már unalmasra sulykolt arany középutat: azaz hogy a gabona is megmaradjon, és a farmered is feljöjjön a fenekedre.

Liszt ez az átlagember legismertebb gabona-bevételi lehetősége. Először is az a fontos, hogy ha teheted, a gabonát teljesen kiőrölve és ne finomítva fogyaszd. Törj ki a búza egyeduralmából, egyél zabot, rozst, árpát, kukoricát, kölest vagy hajdinát is. Ezek korábban sokkal nagyobb szerepet töltöttek be a népi táplálkozásban, mint manapság. Érdemes a régi öregekre hallgatni, és ezeket is behozni az étrendbe. Figyelj azért oda, mert a sima fehér finomlisztet nem lehet egy az egyben más fajta vagy más állagú liszttel helyettesíteni. Ősi búzánk a tönköly, de lehet durum vagy Graham lisztet is venni. Ha nem akarsz vásárolni, szerezz be egy malmot. Ha kényelmesebb vagy akkor elektromost, ha szeretsz edzeni, akkor kézi kőmalmot. Javaslom, hogy tiszta helyről vedd a gabonát, pl. Krisnavölgy vagy Drávafok.

Tudom, hogy furcsán hangzik, de a gabonát egészben is meg lehet enni. A gyerekeim nyersen is rágcsálják (csoda hogy nem törik belé a foguk!), de te megfőzheted. Vízben, és akkor lehet belőle fasírt alapanyag vagy levesbetét. Tejben, és akkor kásává lesz, gyümölccsel fűszerekkel megbolondítva.

Pelyhesítheted, legjobb a házi pelyhesítő, így frissen készülhet. Ezt még egy gyerek is meg tudja forgatni. Csinálhatsz belőle házi müzlit, vagy belekeverheted kásákba sütemény masszába.

Darából tejbegríz vagy puliszka készíthető.

Vegyél/csinálj csíráztatót, és a gabonából csíra lesz. Így télen is mindig ehetsz friss zöldet.

A gabonát megveheted puffasztva, ilyen a ripsz-ropsz, jó rágcsálnivaló (és még csokis változata is létezik!).

Tipp: Menj el a piacra és szerezz be sokféle gabonát sokféle formában! Dagassz házi kenyeret és süssél egy különleges süteményt!

Kamra

Ó, az a békebeli spájz! Nagymama lekvárjai, befőttjei, disznóölésből származó hurka, kolbász, szalonna, homokba eltett répa, újságpapírba csomagolt alma. A hatalmas kamra, amihez csak a gazdasszonynak volt kulcsa, nehogy valaki torkoskodjon a málnaszörpből.

Szintén élelmiszer tárolására használták régen a pincét is, a padlást is. Az előbbiben a nyirkosságot tűrő, a párás klímát kedvelő dolgokat tárolták: ilyen volt a burgonya vagy a csiperkegomba. De persze a klasszikus pincekép nem létezik hordók nélkül, hiszen legfőképpen a bort tartották itt. A padláson pedig olyan élelmiszer kapott helyett, ami szárazságot igényelt, mint a liszt vagy a füstölt húsok. Ugye emlékszel a meséből a kis gömböcre?

Én ezt a fajta kamrát csak elbeszélésekből és olvasmányaimból ismerem. Nekem nem voltak vidéki nagyszüleim, nem bóklásztam a hatalmas veteményesben, nem másztam fel a cseresznyefára, hogy degeszre tömjem a hasamat gyümölccsel, nem főzött dzsemet a nagymamám, és nem vágott le disznót a nagyapám. Nálunk csak egy kb. egy négyzetméteres, kamrának csúfolt valami volt a panellakásunkban.

A szocializmus időszakában ugyanis méltatlanul elfeledett helyiség lett a kamrából. A lakótelepek tervezői csupán egy mini-lukat hagytak neki; sok esetben nem is külön helyiséget, csak egyetlen szekrényt. Pedig a kamra egyik lényege, hogy hűs, így lehet hosszabb ideig eltartani benne az élelmet. Ha ki is alakítottak külön kamrát, az annyira pici volt, hogy csak egy padlótól plafonig érő polc fért el benne a szemközti falon, és igazából be se lehetett lépni. Ez se volt hűvös helyiség, legfeljebb egy szellőző-nyílás biztosította itt a levegőcserét. Ide aztán nem fér el ládányi krumpli meg lecsó-hegyek.

Manapság a házak alagsorában garázs van meg mosókonyha, a padlásteret pedig beépítik Ha már ennyire megszűntek ezek a korábban klasszikusan élelmiszer tárolására használt terek, legalább egy szerencsétlen kamrának lehessen már helyet szorítani a házban!

Mostanság két trend érvényesül a lakberendezésben. Vagy teljesen elhagyják a lakásból a kamrát, vagy nosztalgiából óriási élelmiszertárolót terveznek.

Szoktam nézegetni a Nők Lapjában a lakberendezős rovatot, ahol vacak lakásokat terveznek át használhatóvá. A rovat vezetőjének az a mániája, hogy rendre megszünteti a kamrákat, hogy helyükre aztán zuhanyzós-kádas fürdőszobát, második vécét vagy háztartási helyiséget tegyen. Én ezek közül bármelyiket jobban tudnám nélkülözni, mint az élelmiszertárolót.

Mások viszont visszasírják a régi kamrákat, és igyekeznek nagyszüleink spájzait újjáéleszteni. Erre mintát számukra a gyerekkori emlékek, vagy a nagyszülők elbeszélései nyújthatnak. Ha ezek hiányoznak, lehet utána olvasni, tájházat vagy skanzent látogatni.

Nemrégiben volt szerencsém a szépen felújított sümegi várban járni. Tetszett minden szeglete, de leginkább a korhűen berendezett helyiségektől voltam oda meg vissza. Láttam ott egy olyan kamrát, hogy majd’ elsírtam magamat a gyönyörűségtől. Gabona vászonzsákokban, húsok a fejünk fölötti kereszt-rudakon, csokorba kötött gyógynövények… Maga volt az álom!

Lássuk csak, milyen is az ideális kamra. Sok-sok polc van benne, méghozzá különböző méretűek, hogy az 5 literes kovászos uborka meg a 3 literes csalamádé is elférjen, de a szabvány befőttesüvegek ezrei mellett a kis Erős Pistás üvegek is. A helyet úgy lehet még jobban kihasználni, ha a kamra ajtajára is szerelünk keskeny polcokat.

A nagy mennyiségű télálló zöldséget legpraktikusabban faládákban tarthatjuk, amik jól szellőznek. Oké, lehetnek műanyagból is. Ezekbe kerülhet a zsákos krumpli, a hagyma, és (homokban) a gyökérzöldségek. Ha ügyes a férjed, kérd meg, hogy fiókszerűen kihúzhatóak legyenek ezek a dobozok, így egymás fölé is teheted őket, rengeteg helyet megspórolva.

Rudakra, kampókra lehet felakasztani a húsárut: itt lóghat a szalonna, kolbász, hurka. A szörpös, boros üvegeket speciális tartóban vízszintesen egymás mellé-fölé tehetjük, így sokkal több fér el egy helyen és könnyebben hozzájuk férhetünk.

A konzervdobozok is idekerülhetnek. A kamrában lehet helye a fagyasztóládának és/vagy a mélyhűtőnek, de nálunk például a sima hűtőszekrény is itt áll.

A szárazárut van, aki már a konyhában tárolja, hiszen ezek inkább részei a mindennapos sütésnek-főzésnek mások viszont ezeket is a kamrában tartják. Én ezeknek is befőttesüveget ajánlok a szakadozó nejlonzacskók helyett. Így mindig könnyen lehet látni, hogy miben mi van, és azt is, mi van kifogyófélben, miből kell hamarosan bevásárolni. Nagy 5 literesekbe a lisztet, cukrot, tésztát tehetjük, a kisebbekbe a magokat, fűszereket.

Dizájnos fémdobozok rejthetik a kakaót, kávét. Az apróságoknak (sütőpor, zacskós leves) kosarakat javaslok. A gabona tárolására mi 30 literes műanyag hordókat alkalmazunk. Tudom, nem olyan szépek, mint a várban lévő vászonzsákok, de így 100% az esélye annak, hogy nem molyosodik be, és nem is dézsmálja meg az egér.

Azt mondják, hogy a kamránál az a lényeg, hogy praktikus legyen, tehát végül is mindegy, mennyire ronda. És ide száműzik a kőkorszaki, kidobásra ítélt bútorokat, műanyag rácsokat, és hasonló ocsmányságokat. Pedig egy kamra is lehet szép! Színes dobozok, fonott kosarak dobhatják fel a látványt. Bolhapiacon biztosan találsz régi holmikat ehhez.

Sokan itt tartják a ritkábban használt konyhai eszközöket, mint pl. diódaráló, gyúródeszka, kenyérpirító. Ide lehet tenni a kész süteményt, mielőtt megérkeznek a vendégek. Kamrába lehet tenni az ásványvizes üvegeket meg üdítőket, hogy hidegen tarthassuk őket.

Mások számára ez egyben háztartási helyiség vagy műhely is, tehát ide rakják a seprűt, lapátot, karácsonyfaégőt meg a kalapácsot, fogót. Ez nem túl szerencsés. Sőt, van, aki egyenesen lomtárnak használja. Eleve ne legyen lomtárad, de a kamrában semmi keresnivalója nincs sílécnek vagy lavórnak. A spájzot élelmiszer és nem minden vicek-vacak tárolására találták ki!

Mivel hűsnek kell lennie, a kamra ideális helye a házban az északi oldalon van. Legyen neki ablaka, amit akár télen is nyitva tarthatunk. Ideális esetben a konyhához és/vagy az előszobához van közel, hogy bevásárlás után könnyen belepakoljunk, illetve főzéskor kéznél legyenek az alapanyagok. Ajtaja nyíljon kifelé, de ha kicsi a helyed, szereltess fel ide tolóajtót. Fala legjobb, ha fehérre meszelt, padlója kőlap vagy kerámiakocka.

Zöldhulladék

Régen a falusi ház udvarán állt egy halom. Szemétdombnak hívták, ezért amikor panellakó kislányként hallottam a mesében, hogy a kakas a szemétdombon kapirgál, lelki szemeim előtt csoki-papírokkal, konzervdobozokkal teli kupac jelent meg. Nekem az volt a szemét. A vidéki embernek pedig a krumpli-héj meg az almacsutka.

Ezért szeretem én a két különböző elnevezést, hogy szemét, meg hogy hulladék. A szeméttel, ami nálunk főleg élelmiszerek csomagolóanyaga, tényleg nem lehet semmit kezdeni, mint bedobni a kukába és elszállítatni. A hulladék viszont újrahasznosítható. Már a kisgyerek is sorolja: sárgába a műanyag, kékbe a papír, fehérbe és/vagy zöldbe az üveg. Az egy dolog, hogy a mi háztartásunkban a papír gyújtósként, az üveg befőtthöz, lekvárhoz, savanyúsághoz felhasználható. De mi történik a zöldhulladékkal?

Itt falun háromféle. Kezdjük a – sajnos – legelterjedtebbel. Ez az égetés. Katasztrófa! Ha egyetlen helyen gyújtják fel az avart, attól az egész falu fuldoklik. Többször láttam, hogy akkor égetik el a hulladékot közvetlenül az óvoda mellett, amikor a kisgyerekek kint játszottak az udvaron. Garantált a tüdőkárosodás, a felszabaduló anyagok rákkeltőek, szívproblémákat vagy asztmát okozhatnak.

Ilyenkor ugyanis a magas nedvességtartalom miatt a szén-dioxid helyett mérgező szén-monoxid és még csomó más káros anyag keletkezik. Jó lenne ezt hatóságilag tiltani, de gondolom nagy a lakossági nyomás az önkormányzatokon. Nálunk például heti két napot jelöltek ki erre: szerdán és szombaton égethet boldog-boldogtalan. A lakosság tehát saját megbetegedésére szavaz.

A második megoldás kicsit kevésbé környezetszennyező. Ebben az esetben az emberek összeszedik a kertből a leveleket-ágakat, belegyömöszölik a hulladékcég által adott egyen-színű (nálunk zöld) zacskóba, és kirakják a kapujuk elé. Ezeket a zsákokat a nyári szezonban, azaz áprilistól szeptemberig kéthetente elszállítják egy naaagy zöld kukásautóval. Belegondoltatok, mi is történik a gyűjtőhelyen ezzel a sok-sok növényi hulladékkal? 

Én sem tudom, csak tippelgetek. Jó lenne hinni, hogy ott komposztálják, ez lenne az üdvösebb, de ehhez túl nagy területre volna szükség. Attól tartok, hogy sajnos az történik vele, ami amúgy a faluban szerdán és szombaton: elégetik. Méghozzá egy helyen, nagy mennyiségben, a levegőbe fellőve a rengeteg káros anyagot. Ráadásul az a rengeteg nejlonzacskó! Meg a kukásautó által elhasznált benzin, és kipöfögött kipufogógáz! Számomra ez csak egyetlen fokkal környezetkímélőbb, mint az égetés.

Én persze egy harmadik megoldást javasolok, a komposztálást. Erről a későbbiekben részletesen írok majd. A lényeg, hogy ez a legegyszerűbb megoldás, ami az ember egészségének és a természetnek sem árt. Nem hiszem el, hogy egy átlag méretű falusi kert csücskében ne volna egy-két négyzetméternyi fölös terület, ahol ezek a hulladékok felhalmozhatók lennének. Akinek nem tetszik a zöldséghéjak meg a fűkaszálék látványa, száműzze a komposzthalmot nyugodtan a kert legtávolabbi, legeldugottabb zugába.

Sőt, ha már három a magyar igazság, legyen egy a ráadás. Minek például összegereblyézni meg avarsöprűzni minden egyes lehullott száraz falevelet? Érintetlen élőhelyeken, amit nem az ember hozott létre mesterségesen, mint ahogyan egy kertet, a természet maga megoldja a körforgást. A levelek, kisebb ágak szép lassan elkorhadnak, termékeny talajt hozva ezzel létre. Az erdőben nem kell trágyázni, megoldja azt saját maga! Steril kertek helyett élő kertek kellenének, önkomposztálással.

Tipp: Ha van kerted, gondold át, te mit kezdesz a zöldhulladékkal. Ha égets,z sürgősen hagyd abba ezt a káros szokást, és térj át legalább az elszállíttatásra, még inkább a komposztálásra. Hidd el, meghálálja a környezet és a szervezeted is.