Zöldhulladék

Régen a falusi ház udvarán állt egy halom. Szemétdombnak hívták, ezért amikor panellakó kislányként hallottam a mesében, hogy a kakas a szemétdombon kapirgál, lelki szemeim előtt csoki-papírokkal, konzervdobozokkal teli kupac jelent meg. Nekem az volt a szemét. A vidéki embernek pedig a krumpli-héj meg az almacsutka.

Ezért szeretem én a két különböző elnevezést, hogy szemét, meg hogy hulladék. A szeméttel, ami nálunk főleg élelmiszerek csomagolóanyaga, tényleg nem lehet semmit kezdeni, mint bedobni a kukába és elszállítatni. A hulladék viszont újrahasznosítható. Már a kisgyerek is sorolja: sárgába a műanyag, kékbe a papír, fehérbe és/vagy zöldbe az üveg. Az egy dolog, hogy a mi háztartásunkban a papír gyújtósként, az üveg befőtthöz, lekvárhoz, savanyúsághoz felhasználható. De mi történik a zöldhulladékkal?

Itt falun háromféle. Kezdjük a – sajnos – legelterjedtebbel. Ez az égetés. Katasztrófa! Ha egyetlen helyen gyújtják fel az avart, attól az egész falu fuldoklik. Többször láttam, hogy akkor égetik el a hulladékot közvetlenül az óvoda mellett, amikor a kisgyerekek kint játszottak az udvaron. Garantált a tüdőkárosodás, a felszabaduló anyagok rákkeltőek, szívproblémákat vagy asztmát okozhatnak.

Ilyenkor ugyanis a magas nedvességtartalom miatt a szén-dioxid helyett mérgező szén-monoxid és még csomó más káros anyag keletkezik. Jó lenne ezt hatóságilag tiltani, de gondolom nagy a lakossági nyomás az önkormányzatokon. Nálunk például heti két napot jelöltek ki erre: szerdán és szombaton égethet boldog-boldogtalan. A lakosság tehát saját megbetegedésére szavaz.

A második megoldás kicsit kevésbé környezetszennyező. Ebben az esetben az emberek összeszedik a kertből a leveleket-ágakat, belegyömöszölik a hulladékcég által adott egyen-színű (nálunk zöld) zacskóba, és kirakják a kapujuk elé. Ezeket a zsákokat a nyári szezonban, azaz áprilistól szeptemberig kéthetente elszállítják egy naaagy zöld kukásautóval. Belegondoltatok, mi is történik a gyűjtőhelyen ezzel a sok-sok növényi hulladékkal? 

Én sem tudom, csak tippelgetek. Jó lenne hinni, hogy ott komposztálják, ez lenne az üdvösebb, de ehhez túl nagy területre volna szükség. Attól tartok, hogy sajnos az történik vele, ami amúgy a faluban szerdán és szombaton: elégetik. Méghozzá egy helyen, nagy mennyiségben, a levegőbe fellőve a rengeteg káros anyagot. Ráadásul az a rengeteg nejlonzacskó! Meg a kukásautó által elhasznált benzin, és kipöfögött kipufogógáz! Számomra ez csak egyetlen fokkal környezetkímélőbb, mint az égetés.

Én persze egy harmadik megoldást javasolok, a komposztálást. Erről a későbbiekben részletesen írok majd. A lényeg, hogy ez a legegyszerűbb megoldás, ami az ember egészségének és a természetnek sem árt. Nem hiszem el, hogy egy átlag méretű falusi kert csücskében ne volna egy-két négyzetméternyi fölös terület, ahol ezek a hulladékok felhalmozhatók lennének. Akinek nem tetszik a zöldséghéjak meg a fűkaszálék látványa, száműzze a komposzthalmot nyugodtan a kert legtávolabbi, legeldugottabb zugába.

Sőt, ha már három a magyar igazság, legyen egy a ráadás. Minek például összegereblyézni meg avarsöprűzni minden egyes lehullott száraz falevelet? Érintetlen élőhelyeken, amit nem az ember hozott létre mesterségesen, mint ahogyan egy kertet, a természet maga megoldja a körforgást. A levelek, kisebb ágak szép lassan elkorhadnak, termékeny talajt hozva ezzel létre. Az erdőben nem kell trágyázni, megoldja azt saját maga! Steril kertek helyett élő kertek kellenének, önkomposztálással.

Tipp: Ha van kerted, gondold át, te mit kezdesz a zöldhulladékkal. Ha égets,z sürgősen hagyd abba ezt a káros szokást, és térj át legalább az elszállíttatásra, még inkább a komposztálásra. Hidd el, meghálálja a környezet és a szervezeted is.