Pacsirták és baglyok, avagy eltérő bioritmus a párkapcsolatban

Párkapcsolati a téma, a cím pedig a bioritmus. Nem kutyult itt valamit össze Réka? Nem, nem, most nem életmód-váltásról lesz szó, hanem egy pár eltérő bioritmusának összehangolásáról.

Min szokott egy pár általában összeveszni? Nem csukja le a vécé fedelét! Ledobja a szennyes-tartó mellé a zokniját! Nem csavarja vissza a kupakot a fogkrémes tubusra! Eléggé gagyinak tűnő apróságok, mégis, szinte válóokká fajulhatnak.

Az viszont tényleg eléggé meg tudja pecsételni egy párkapcsolat sorsát, ha annyira más a két fél bioritmusa, hogy abból sorozatos konfliktusok támadnak.

Vegyünk a két klasszikus típust, a pacsirtát és a baglyot. A pacsirta hajnalban kel kakasszóra (vagyis akkor, amikor a pacsirta csicsereg), a reggeli-délelőtti órákban a legenergikusabb, de estére már mosogatórongynak érzi magát, és a tyúkokkal megy aludni. A bagoly viszont, ha nem is teljesen éjszakai életmódot él, azért erősen közelít hozzá. Szeret későig az ágyban lustálkodni, lassan indul be a napja, de délután felé már formába lendül, és nagyon későn fekszik le.

Természetesen egy ember lehet ezek kombinációja is, azaz ha olyan az illető, hogy beéri kevés alvással (akár az én férjem), akkor kora reggel ébred, és éjjel tér nyugovóra. A másik variáció (akit én csak lustaságnak hívok), akit az istennek se lehet kirángatni reggel, és sötétedéskor már csukódik is le a szeme, tehát gyakorlatilag többet alszik, mint amennyit ébren van.

Akkor vizsgáljuk csak meg ezt a párkapcsolatok szemszögéből. Hol tud ez bezavarni két ember életébe? Hát nem mindegy nekik, hogy ki mikor kel és mikor fekszik, mikor energikusabb és mikor fáradtabb?

Nem!

Képzeld csak el a következő helyzetet. Tegyük fel a feleség a pacsirta, a férj a bagoly. (Ez amúgy tényleg az általánosabb.) A nőnek hajnalban kipattan a szeme – ha magától, az a szerencsésebb, mert az ébresztőóra korai pityegése már összetűzésre adhat okot. Szívesen tornázna egyet hangos, lendületes zenére, de nem lehet, mert a férje még alszik. Örömmel pakolná el a szárítóról az edényeket, de a csörömpölés felébresztené élete párját. Szívesen futna egyet vele a parkban, de az nemhogy futni képtelen, még az ágyból kimászni is.

Aztán elérkezik az este: a férfi a tévé vagy a gép előtt ül, a nő viszont érzi, hogy mindjárt elbóbiskol, és még nem is beszélgettek, nem is bújtak össze. A férj megnézne egy meccset, meghallgatna egy koncertfelvételt, esetleg el is menne otthonról pizzázni vagy moziba, de nem kellemes társaság egy étteremben ásítozó, a filmbe bealvó feleség.

A helyzet akkor nehéz, ha a felek teljes csendben és sötétségben szeretnek pihenni. Én például bármikor, bármilyen körülmények között tudok aludni, fényes nappal, zsibongó tömegben is akár, tehát tőlem nyugodtan éghet a lámpa és mehet az a film éjjel, akár hajnalig is, én nyugodtan durmolok mellette. De ezzel sajnos sokan nem így vannak.

Vegyük most a szexet. Mikor szeretkezzenek, ha az egyikük reggel még, a másikuk pedig este már fáradt? Oké, tudom, találjanak egy közös pontot valahol a nap közepén, de dolgozó embereknél ez meglehetősen kivitelezhetetlen.

Az a lényeg, hogy valahogy összecsiszolódjanak. Nem hiszem, hogy jó megoldás, hogy a pacsirta elkezdi keltegetni a párját, és kirángatja az ágyból, és az sem, hogy a bagoly húzza-halasztja az időt, pedig a párja már rég jó éjszakát kívánna neki. Nem jó megoldás az első, mert ha ugyan fel is kel az illető, akkor is csak kómásan jár-kel, nem produktív a napnak ebben a korai szakában. Persze az se nyerő, ha a bagoly visszahúzza a kikászálódni készülőt az ágyba, mert ha ilyenkor be is alszik az illető, pont átalussza a számára legenergikusabb napszakot, és később csak még fáradtabbnak fogja magát érezni.

A másodiknál pedig egyszerűen az egyik nem hagyja, hogy a másik kipihenje magát, és az hosszú távon meg fog látszódni a teljesítményén és egészségén is. De annyira önző sem lehet a pacsirta, hogy maga mellé hívja a társát szundítani a hálóba, mikor az még sok mindent szeretne csinálni odakint.

Mi ezt a helyzetet amúgy elég könnyen oldjuk meg. Mivel hallássérült a párom, tőle aztán nyugodtan csörömpölhetek az edényekkel és tornázhatok zenére reggel, úgysem hallja meg. Ráadásul sokszor egyszerre kelünk, kakasszóra, madárcsiripelésre. Este pedig, amikor én kezdek kidőlni, akkor összebújunk az ágyban, beszélgetünk, és persze szerelmeskedésbe is fordul(hat) a dolog. Ebbe vagy közösen bealszunk, vagy csak én, és akkor ő még kimegy filmet nézni, zenét hallgatni, gépezgetni.

Hát, valahogy így lehet összehangolni a különböző bioritmusokat.

Tipp: Vizsgáld meg, hogy te melyik bioritmus-típushoz tartozol? És a párod? Össze tudjátok hangolni a tevékenységeiteket? Vagy ez állandó konfliktusforrás nálatok? Igyekezzetek megtalálni a közös nevezőket!