Mű-szépség

Ha az ember megnéz egy szépségápolásról szóló reklámot vagy hirdetést, rögtön rondábbnak érzi magát, mint amilyen valójában. Miért? Egyrészt mert a képek retusáltak, sehol egy szeplő, egy pattanás, egy karcolás, egy szőrszál, a nő persze több mérettel soványabbra van photoshop-olva. Másrészt mert a modellek mindenféle mű-eljárással teszik „széppé” (inkább szexissé?) magukat. De miért akar mondjuk egy negyvenes, többször szült édesanya, egy friss húsú tizen-huszonéves, „tökéletes” modellhez hasonlítani?

És vajon tényleg az a szép, aki makulátlanul tökéletes? Hiába sugallja ezt a média, ne higgyünk neki! Egy nőre kell néhány ránc, a szarkalábak például, hogy mutassák, milyen sokat mosolygunk, egy kis husi (nem túl sok!), hogy legyen mit fogni.

Másrészt, tényleg az a szép, ami mű? Nézzük meg azokat a nőket, akiket a média ma szépnek tart vagy annak állít be. Elemezzük ki őket részletesen:

• festett haj, többnyire szőke, abból is a hidrogénezett fajta
• természetellenesen egyenesre vasalt vagy bongyorosra göndörített hajtincsek
• kilónyi alapozó, ami ugyan elfedi a bőrhibákat, mégis egyfajta maszkot képez az arcon
• vékonyra kiszedett szemöldök
• sok színes szemfesték, nehogy már a szemhéj szemhéj-színű legyen
• hosszúra göndörített vagy mű-szempilla
• vastag feketével kihúzott szem
• erőteljes színű rúzs, csókos ajkakat imitálva
• hatalmas mellek (persze műcicik)
• színes-díszes hosszú műkörmök (Ezekkel hogy törlik ki a feneküket?)
• kigyúrt test, tökéletes izomzat, kocka has, kerek popsi
• teljesen simára szőrtelenített test, sehol egy pihécske se

Én most nem azt mondom, hogy az ember ne sminkelje magát meg ne járjon fodrászhoz meg ne szőrtelenítsen. Nem kell átesni a ló túloldalára sem. Félévente egyszer én is festetem a hajam, és ha olyan alkalom adódik, diszkréten ki is festem magam. Na de nem kilónyi mű-cuccal! És nem teljesen eltérve az eredeti adottságaimtól! Higgyétek el, még soha senki se lett attól boldogabb, hogy szilikonbetéttel megnagyobbította a mellét vagy átesett egy zsírleszíváson.

A „szépségápolási termékek” néven futó izék többnyire mesterséges fogyi-tabletták, kapszulák-ampullák, mű-cuccok. Nem is tudom, hogy tudok élni szempilla-göndörítő meg csillogó körömdíszek, hámlasztó bőrradír és dermaroller (??? Ez mi?) nélkül. A hajsimító, hajkreppelő és hajgöndörítő gépekről nem is beszélve. (Miért nem elégszik meg a nő a Jóisten által adott sima, hullámos vagy göndör hajával?).

Egyébként a természet mindent megadott nekünk a szépségápoláshoz, és erről a későbbiekben majd sokat fogok írni itt a blogban. Ráadásul ezek mind ingyen vannak. Mert bizony a szépségápolás iparág, és nem szól másról, csakis a pénzről. Hogy a nőknek minél jobban leapadjon a pénztárcája, a cégeknek meg gyarapodjon a bankszámlája.

Én amúgy már több férfit is kikérdeztem arról, hogy mit szólnak a kifutókon lépdelő manökenekhez meg a reklámokban szereplő modellekhez. Nos, a közvélemény-kutatásom nyilván nem reprezentatív, de azért szembeötlő, hogy az általam megkérdezettek közül SENKINEK sem tetszettek a piszkafa-vékony, mosolytalan nők (Nők? Inkább hervatag tinilányok), sem a szilikoncicijű, műmosolyú csajszik.

A férfiak valódi, hús-vér nőkre vágynak, természetes szépségű nőkre! Egy normális férfi tudja, hogy negyven körül már nem várhat egy nőtől szabályos homokóra alkatot és totálisan feszes bőrt. Fogadják el őket így, kicsit megereszkedett mellekkel, kicsit narancsbőrösen, kicsit ráncosan. Mint ahogyan mi is elfogadjuk a kicsit kopaszodó, kicsit pocakosodó, de nagyon is szerethető hús-vér férfiakat.

Tipp: Először fesd ki magadat nagyon erősen, rikító színekkel, aztán pedig enyhén, diszkréten. Kérdezd meg a párodat, melyik tetszik neki jobban!