Gondoltam,
valami közösségi témáról írom a legújabb cikkemet. Megkérdeztem a férjemet,
neki mi jut először eszébe arról a szóról, hogy „közösség”? Rögtön rávágta,
hogy a barlangász egyesülete, az Ariadne. Aztán árnyalta a képet azzal, hogy
neki a közösség olyan emberek kupaca, akiknek a hobbija közös, például a sport.
Nemrégiben egy
ismerősömmel beszélgettünk arról, mennyire meghatározta a gyerek- és
kamaszkorát a sport. Gyakorlatilag minden nap edzésre járt, rengeteg versenyen
vett részt, idejének nagy részét a vízen töltötte. Én meg feltettem neki azt a
(utólag már idiótának tűnő) kérdést, hogy: nem hiányzott a közösség? Megütközve
nézett rám: de hisz a sportcsapat volt számára a közösség!
Sajnos nekem ez
a kezdeti időszakból abszolút hiányzott. Jártam ugyan az iskolában kézilabdázni
meg kosarazni, de ez számomra egyenlő volt a diákközösséggel. (A képen volt gimnáziumom, az Árpád kézilabda-csapata.) Egészen 25 éves
koromig kellett várnom, hogy megtapasztaljam ezt az életérzést.
Igaz, eleinte
még csak a volt férjem csatlakozott egy sportegyesülethez, de vele együtt később
én, majd a gyereke(i)m is részei lettek a csapatnak. A Iaido nemcsak a
kardvívásról szólt, hanem az edzések utáni közös vacsorázásokról,
beszélgetésekről, a jó hangulatú várcsatákról, fürdőzésekről. Az edzőmnek még
az esküvőjét is én (!) szerveztem, amit aztán az egész csapat összefogva
bonyolított le.
Igaz, azóta az a
harcművészeti közösség átalakult, sokan felhagytak a kardozással, jöttek sokan
újak, még a nevük is megváltozott. De a fotóik láttán még most is elfog a
meghatottság. Ma is van az életemben több olyan élő emberi kapcsolat, barátság,
ami ott és akkor született.
Nagyon sok mindent
hozhat az életedbe egy sportközösség. (Most direkt nem a sportra, hanem a
közösségre fókuszálva.) Különösen a csapatjátékoknál - együttműködésre tanít. (Persze
lehet, hogy ez versenysportnál is ki tud alakulni; igaz, én kicsit nehezebben
tudom elképzelni, hogyan tud kooperálni az ember valakivel, aki amúgy a
vetélytársa, de talán így nagyobb a kihívás.) Közös élményeket jelent, melyeket
együtt élhetünk át. Az együtt küzdés egy célért nagyon össze tudja hozni az
embereket. Csapattársainkkal együtt nevelhetünk másokat az egészséges
életmódra.
Van, aki annyira
a sportra teszi fel az életét, hogy a teljes szabadidejét és emberi kapcsolatát
ez határozza meg. Délutánonként (és/vagy reggelente) edzés, hétvégenként meccs
vagy verseny, meccsnézés a pályán, sportközvetítések a tévében, stb. Akikkel együtt
edz, azokkal közösek a programjai is, együtt járnak versenyeket nézni, közösen
ülnek a tévé előtt meccset bámulva. Számomra ez amúgy kissé beszűkült életnek
tűnik, de ha valaki számára ettől teljessé válik az élet, akkor hajrá! (A fotón kanadai unokaöcsém egy győztes kosármeccs után. Kitaláljátok, melyik ő?)
A téma most egy
generáció után kissé visszaköszön. Az utolsó képen a fiam látható, a nógrádi
iskola kézilabdacsapatának kapusaként. Remélem, sokat jelentett neki a
kézi-meccsek, a futóversenyek és a kenuedzések során kialakult közösségek.
Tipp: Voltál/vagy tagja valamilyen sportklubnak? Magán
a mozgáson kívül jelent ez számodra közösségi élményt is?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése