Ma, amikor
nekiállok ezt a cikket megírni a nőnapról, már meg is kaptam az első nőnapi
virágomat, pedig még csak március 7. van. A 14 fős tanári karunkból 3 férfi,
tőlük kaptunk mi nők egy-egy árvácskát. Kedves gesztus volt, bevallom, jól
esett. Odafigyelés, puszi, virág (ráadásul nem vágott, ami hamar elpusztul,
hanem cserepes, hogy sokáig tartson).
Pedig épp arról
akartam volna értekezni, mekkora nagy marhaságnak érzem az ilyen hivatalos
ünnepeket. Valentin nap, nőnap, anyák napja... Minek kijelölni mindennek
egy-egy napot, ahelyett, hogy az egész év során foglalkoznánk a nőkkel, az
anyukánkkal, a szerelmünkkel?
Amikor ezt
korábban meséltem valakinek, ő azzal vágott vissza, hogy ilyenkor nekünk azokra
a nőkre kellene gondolnunk, akik úgy száz éve kimentek az utcákra, és
kiharcolták nekünk az egyenjogúságot. Lehet, hogy szavazati jogot kaptunk és
egyetemeken is tanulhatunk, de azt ugye senki se mondja, hogy mára megvalósult
a világon a teljes egyenlőség? A másik gond az, hogy az egyenlőség eszméjét
aztán valakiknek sikerült egyformasággá torzítani, így lettek mára nőies
férfiak és férfias nők.
Furcsának tartom
azt a trendet, hogy manapság nők (is) köszöntik nőtársaikat eme napon. Én még
azt szoktam meg, hogy ekkor a fiúk-férfiak fejezik ki figyelmességüket a
lányok-nők felé. Emlékszem, amikor ötödikesek voltunk, és osztályunk 22
lánytagja (a fiúk csak 7-en voltak!) a padján talált egy kedves képeslapot
(sokáig őriztem), és egy csokor hóvirágot (akkor még nem számított védettnek).
Apropó
fiúk-lányok – és a XXI. század. A lányom ma mesélte, hogy a tavalyi március
8-án csupán egyetlen fiú örvendeztette meg őket virággal. Pedig ők még
palacsintával is készültek a srácoknak…
Ugyanő ma
megkérdezte a férjemet, hogy neki mi a véleménye a nőnapról. Ő azt válaszolta,
hogy szerinte baromság, és visszakérdezett, hogy miért nincsen akkor férfinap? Tényleg,
miért is nincs? Állítólag van, de az nem kap ekkora hírverést. Mi nők, anyák
miért érdemlünk kiemeltebb figyelmet, mint férfitársaink?
Ahogy közeleg az
este, sokasodnak a facebook-on a nőnapi posztok. Az egyik szerint: „Képzeld el,
ahogyan öltönyben ön feléd egy szál vörös rózsával.” Kezdjük azzal, hogy a
férjemnek nincs is öltönye. Virágot tényleg nagyon ritkán kapok tőle, viszont
megteremti saját kezével a közös otthonunkat. Mi ér többet: az év egyetlen
napján egy virág (és a többin közöny vagy veszekedés), vagy virág helyett az év
365 napján törődés és odafigyelés?
Mellesleg a „nőnap” ősi hagyományunk szerint Gyümölcsoltó Boldogasszony napja, azaz
március 25., de sajnos ez kezd végleg kikopni a köztudatból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése