2019. március 7., csütörtök

Nőnapra


Ma, amikor nekiállok ezt a cikket megírni a nőnapról, már meg is kaptam az első nőnapi virágomat, pedig még csak március 7. van. A 14 fős tanári karunkból 3 férfi, tőlük kaptunk mi nők egy-egy árvácskát. Kedves gesztus volt, bevallom, jól esett. Odafigyelés, puszi, virág (ráadásul nem vágott, ami hamar elpusztul, hanem cserepes, hogy sokáig tartson).
Pedig épp arról akartam volna értekezni, mekkora nagy marhaságnak érzem az ilyen hivatalos ünnepeket. Valentin nap, nőnap, anyák napja... Minek kijelölni mindennek egy-egy napot, ahelyett, hogy az egész év során foglalkoznánk a nőkkel, az anyukánkkal, a szerelmünkkel?
Amikor ezt korábban meséltem valakinek, ő azzal vágott vissza, hogy ilyenkor nekünk azokra a nőkre kellene gondolnunk, akik úgy száz éve kimentek az utcákra, és kiharcolták nekünk az egyenjogúságot. Lehet, hogy szavazati jogot kaptunk és egyetemeken is tanulhatunk, de azt ugye senki se mondja, hogy mára megvalósult a világon a teljes egyenlőség? A másik gond az, hogy az egyenlőség eszméjét aztán valakiknek sikerült egyformasággá torzítani, így lettek mára nőies férfiak és férfias nők.
Furcsának tartom azt a trendet, hogy manapság nők (is) köszöntik nőtársaikat eme napon. Én még azt szoktam meg, hogy ekkor a fiúk-férfiak fejezik ki figyelmességüket a lányok-nők felé. Emlékszem, amikor ötödikesek voltunk, és osztályunk 22 lánytagja (a fiúk csak 7-en voltak!) a padján talált egy kedves képeslapot (sokáig őriztem), és egy csokor hóvirágot (akkor még nem számított védettnek).
Apropó fiúk-lányok – és a XXI. század. A lányom ma mesélte, hogy a tavalyi március 8-án csupán egyetlen fiú örvendeztette meg őket virággal. Pedig ők még palacsintával is készültek a srácoknak…
Ugyanő ma megkérdezte a férjemet, hogy neki mi a véleménye a nőnapról. Ő azt válaszolta, hogy szerinte baromság, és visszakérdezett, hogy miért nincsen akkor férfinap? Tényleg, miért is nincs? Állítólag van, de az nem kap ekkora hírverést. Mi nők, anyák miért érdemlünk kiemeltebb figyelmet, mint férfitársaink?
Ahogy közeleg az este, sokasodnak a facebook-on a nőnapi posztok. Az egyik szerint: „Képzeld el, ahogyan öltönyben ön feléd egy szál vörös rózsával.” Kezdjük azzal, hogy a férjemnek nincs is öltönye. Virágot tényleg nagyon ritkán kapok tőle, viszont megteremti saját kezével a közös otthonunkat. Mi ér többet: az év egyetlen napján egy virág (és a többin közöny vagy veszekedés), vagy virág helyett az év 365 napján törődés és odafigyelés?
Mellesleg a „nőnap” ősi hagyományunk szerint Gyümölcsoltó Boldogasszony napja, azaz március 25., de sajnos ez kezd végleg kikopni a köztudatból.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése