Továbbképzés

Jó pap holtig tanul. Meg úgy általában az ember is, ha a tanulást amolyan szélesebb spektrumon értelmezzük, és beleveszünk minden élettapasztalatot, amit az ember egészen a halála napjáig szerez. Pl. főzés, gyereknevelés, hivatali ügyintézés, házépítés...

Ám, ha azt mondom „tanulás”, az emberek nagy százalékának egészen biztosan az iskolai képzések jutnak az eszükbe. A klasszikus menetrenddel, amit egy átlagember megél: általános iskola 8 évig, a többségnél középiskola 4 évig, és bizonyos rétegnél főiskola, egyetem.

A magyar népesség 95%-a legalább a 8 osztályt elvégezte (persze kérdés, milyen hatékonysággal, nekem volt olyan „gondozottam” a családok átmeneti otthonában, aki 4 osztályt végzett, de nem tudott írni-olvasni), a teljes lakosság fele érettségizett, 20%-a pedig diplomás. A népesség kb. 15%-a beszél valamilyen idegen nyelvet, leginkább angolt (érdekesség, hogy a férfiaknál ez 10%, a nőknél viszont 20!).

De most nem is a statisztikáról akartam írni, hanem arról, hogy azt sulykolják belénk, mikor KELL tanulni. Addig tanulj, míg fiatal vagy, így szól a szlogen, nem? Nekem azt mondták otthon, hogy válasszak jól középiskolát , döntsek jól az egyetemi továbbtanulás mellett, mert ekkor dől el a jövőm (tizenévesen!). Mintha az kőbe lenne vésve, hogy csak 18 évesen lehet leérettségizni, és 22-24 évesen lediplomázni. Eszembe se jutott sokáig, hogy ezt az „eldőlt” jövőt bizony bármikor „felállíthatom”, azaz akármikor beülhetek az iskolapadba.

Igen, kedves olvasók, tényleg életünk során akármikor tanulhatunk, méghozzá iskolai jelleggel is.

Emlékeztek az „Éretlenek” című filmre, ahol a bukott és érettségizni kényszerülő diákok közé egy idős bácsi is bekerül? Nem mellesleg ő az egyetlen, aki a sok kettesre végző mellett kitűnően eredményt ér el. Vajon miért? Szerintem azért, mert nála nincs semmiféle külső elvárás, szülők, barátok, társadalom, csakis önmagának tanul, a belső motivációja hajtja.

Nos, azt a bizonyos iskolapadot sem kell annyira szóról-szóra értelmezni, hiszen ma már távoktatással is elvégezhető egy tanfolyam. Skype-on is zajlanak tanórák, az ember megkapja e-mailben a tananyagot, kidolgozza, megcsinálja a feladatokat, és a net segítségével visszaküldi.

Dunát lehet rekeszteni a rengeteg OKJ-s tanfolyammal, mely képzések közül sokért fizetni sem kell. Ma Magyarországon az első két szakma megszerzése ingyenes (jó, oké, tankönyvek, meg vizsgadíj, stb., de akkor sem kell súlyos százezreket kifizetni értük).

Az ember több élethelyzetben is elhatározhatja, hogy új szakmát tanul. Egyrészt, mikor elbocsájtják a munkahelyéről, és rájön, valami másba kell fognia, hogy új állást találjon. Ez ugye bizonyos kényszer. De sokszor van úgy, hogy kényszer nélkül, belső indíttatásra dönt valaki az átképzés mellett. Mondjuk nyugdíjas lett, de mindig is nagyon aktív életet élt, nem bírna egész nap csak pihengetni, inkább keres valamilyen értelmes képzést, hogy növelje tudását, tornáztassa az agyát. Vagy otthon van Gyes-en pár évig, és közben kikristályosodik benne, hogy a régi munkáját már nem akarja tovább folytatni. Ideális esetben azt is kitalálja ez alatt, hogy mi az, ami őt jobban vonzza.

Sokszor hallom, hogy diplomás értelmiségi nők felnőtt fejjel kézzel foghatóbb szakmát tanulnak. Varrótanfolyam, OKJ-s cukrász, Hagyományok Háza nemezelés... Vagy sok év gyerekezés után belefognak valamilyen segítő, nevelő jellegű munkába. Esetleg önálló üzleti vállalkozásba kezdenek, és ehhez pénzügyi ismereteket tanulnak.

Talán érettebb korára (mert az életkortól és a tapasztalatoktól lesz az ember érett és nem az érettségitől) jobban megismeri az ember önmagát, a képességeit csakúgy, mint az érdeklődését. Letisztul, miben jók, mik az erősségei, és mik azok a tevékenységek, amiket örömmel végez.

Mert ugyebár (Réka szlogenje), az az igazi hivatás, amit szeretünk, amiben jók vagyunk, és amivel szolgáljuk a világot és/vagy az emberiséget.

Tipp: Ha a te jelenlegi munkád nem felel meg a fenti kritériumoknak,érdemes mél önvizsgálatot tartani, és belefogni a továbbképzésbe.