Baba-Mama bőrkontaktus

Két hete el kezdett foglalkoztatni az érzékelések témája, amit több oldalról igyekszem itt a blogon körbejárni. Írtam a párkapcsolatban nagyon fontos érintésekről, a szexualitásban szerepet játszó illatokról-szagokról, most pedig az anyaság témájához kapcsolódóan az édesanya és kisbabája közötti szoros testi kapcsolatról fogok.

Valójában két ember között sehol sincs olyan szoros kapcsolat, mint anya és gyermeke között, hiszen a baba legbelül is hozzáérhetett az anyja testéhez, sőt, annak kilenc hónapig szerves része. A születés után a kisbaba megfosztva érzi magát ettől az egységtől, és az a vágya, hogy minél többször, és minél intenzívebben élhesse át, ha nem is azt, de legalább egy ahhoz hasonlatos élményt.

Ha jól belegondolok, több módja van annak, hogy baba és mama szoros bőrkontaktusba kerüljenek egymással. Ideális esetben rögtön a születés után egymáshoz érhet a két bőr, amikor a kisbabát édesanyja hasára-mellkasára helyezik (attól függően, hogy milyen hosszú a kölökzsinór). Épp ezért ér rögtön korai sokk-élmény egy olyan babát, aki mondjuk császárral született, és az anyukája altatásban van, tehát nem tudja rögtön magához ölelni. Vagy azt, aki ugyan hüvelyi úton született, mégis fontosabbnak tartják a kórházban megméricskélni, meg a magzatmázat levakargatni róla (mekkora egy marhaság amúgy is, hiszen ez rövidesen felszívódik, táplálva a baba bőrét!), mint azt, hogy a mamájához bújjon. Legjobb az otthonszülés, mert ott nem vágják el rögtön a köldökzsinórt (csak ha már nem pulzál), tehát így is megmarad még a korábban említett összekapcsolódás. Ráadásul senki sem akarja rögtön mérlegre tenni az újszülöttet, sőt, még csak felöltöztetni sem. A kis babust tehát anyaszült meztelenül az édesanyjára teszi a bába, és állítólag az ilyen első tapasztalatot szerzett bébik kevésbé lesznek sírósak, mert megkapják a korai biztonság-élményt.

A csecsemővel töltött mindennapokban is van több lehetőség a bőrkontaktusra. Az első természetesen a szoptatás. Aki úgy vélik, hogy ez csak és kizárólag a táplálásról szól, az el van tévelyedve. Sajnos a mi generációnkat felnevelők ezt így hallották, olvasták („éljen” dr. Spock és a szoci kor védőnői), ezért rövid ideig szoptattak minket, azt is az előírt 3 órás rend szerint. (Hát hogyne, ez a „természetes”, a felnőttek is óramű-pontossággal szoktak enni, és percre pontosan 3 óra telik el a reggeli és a tízórai között, nem? Jaj…). Szóval mi cici helyett az üveget markolásztuk, és bőr-fedte mellbimbó helyett gumiból készült cumit szopiztunk. Ma egy igény szerint táplált kisbabának már megvan a lehetősége, hogy édesanyja bármikor mellre tegye, és a finom anyatej mellett kialakulhasson közöttük egy szoros kapcsolat is.

Szoros testi kontaktusra van akkor is lehetőség, ha a babát nem babakocsiban tologatják, hanem hordozzák. A kendőben szorosan az anya testére kötött baba együtt mozdul, ring, himbálózik vele, majdnem úgy, mint amikor még a hasában volt. El szokott fogni a szomorúság, mikor látok az utcán kocsiban vigasztalanul síró kisbabákat, akiket az anyjuk kétségbeesetten ide-oda tol-húz, a karfát fel-lenyomva ringat, végső megoldásként pedig egy cumit nyom a szájába. Néha kedvem lenne odaszólni, hogy ugyan vegye már fel magához, szorítsa jól a testéhez, és vigye úgy tovább, hogy oda van kötözve a hasára vagy hátára. Nagyon remélem, hogy az „El lesz kapatva a gyerek! Ne vedd fel, még elkényezteted!” szöveg már a múlté. Pici babát igenis felvenni, megölelni, cicire tenni kell. Később szuper önálló gyerek válik majd belőle, ha észrevesszük a leválási kísérleteit, és ezekben támogatjuk is. Sajnos sok anya egyébként itt rontja el a kötődő nevelést, hogy túlzottan ragaszkodik a gyerekéhez akkor is, amikor az már önállósodna, hogy akkor is folyton cicire teszi, amikor egy kenyércsücsök vagy egy simogatás is elég volna, és felköti akkor is, amikor már rég egyedül totyogna.

Még egy bőrkontaktus-lehetőség jutott eszembe, és ez az együtt alvás. Ez az egyetlen téma, amiben nem értek egyet Vekerdyvel, mert ő azt szorgalmazza, hogy mihamarabb önálló ágyba, gyerekszobába kerüljön a gyerek. Szerintem az első időszakban nemcsak az újszülöttnek jobb, hogy ott szuszoghat az anyja közvetlen közelében, hanem az anyának is sokkal kényelmesebb. Ha éjjel felsír a babája, akkor nem kell hozzá átmenni egy másik szobába, vagy kimásznia a puha, meleg ágyból a rácsos ágyhoz, hanem csak balra vagy jobbra fordulni, cici elő, és a baba csammogásával egy időben a mama már csúszhat is vissza az álomvilágba. Nem fogja agyonnyomni, meg hasonló marhaságok. Amíg kicsi(k) a gyerek(ek) a lehető legjobb megoldás, ha egy kupacban alszik a család, valami ezt alomnak hívja, így nemcsak az anyatejet kaphatja meg a babus, hanem a szülők, sőt, a testvérek testi közelségét is.

Ha a párunknak megkapja a simogatást, ölelést és puszit (lásd. az „Érintések” című írásomat), akkor a babának is jár mindez.

Tipp: Ha kisbabád van, igyekezz olyan gyakran közeli kapcsolatba kerülni vele, amennyire csak lehet. Ha úgy érzed, kevesebbet kapott belőled a gyermeked, amikor baba volt, mintsem szeretted volna, akkor sem késő bepótolni. Még ha nem is vallják be, a kamaszok is vágynak a puszinkra!