Mozgás!

Pörgettem a blogon, hogy miket írtam eddig az egészségről, étkezés meg gyógynövények meg víz, és rádöbbentem, hogy kihagytam az egyik leglényegesebbet. Pedig a mindennapjaimat olyan erőteljesen határozza ez most meg, hogy nem is értem, hogyan feledkezhettem meg róla. Lehet, hogy azért, mert olyan természetes részévé vált az életemnek a MOZGÁS?

Az átlagember baromi keveset mozog, ez már lassan közhely, és ha te egy átlagember vagy, akkor mindjárt érvek  ezreit fogod felhozni, hogy te miért nem. Sok a munka, ott a család, vinni kell a háztartást, nyakadon lóg egy baba, satöbbi, ne is mondd tovább. Amúgy is, kit akarsz ezzel meggyőzni, engem, vagy saját magadat?

Ezek csak kifogások! Ha én, negyvenhárom éves, ötgyerekes, otthontanulós anyaként meg tudom csinálni, te, akárhány éves, bármennyi gyerekes vagy gyermektelen nő miért ne tudnád? Férjem egyik kedvenc mondását idézném: minden a fejben dől el.

Fontos hozzá ismerned a saját bioritmusodat. Mostanra már csak sikerült megfigyelned, hogy a nap melyik részében érzed magadat kirobbanó formában, és mikor tör rád az energiahiány. Én például hajnali pacsirta vagyok, nekem nem esik nehezemre a nappal együtt vagy még korábban kelni, és nekiállni a tornámnak. Mire kivilágosodik, és a gyerekek ébredeznek, én már végeztem is a napi gyakorlataimmal, és frissen indulhat a nap. De vannak az éjszakai baglyok, nekik bizonyára az a jobb, ha a napi robot végeztével mennek el egy késő délutáni edzésre, vagy este futnak egyet a parkban. (Minden tiszteletem az övék, én ilyenkorra mosogatórongyként dőlök ki.)

Kérdés, hogy egyedül fogsz-e hozzá, vagy társakkal. Én spec. tornázni nagyon szeretek egyedül, sokszor be is csukom a szememet, és jól elvagyok a magam gondolataival. A futás viszont nekem akkora mumus, hogy eddig csak akkor voltam rá képes, amikor jött velem valaki (mint pl. tavaly a „vejem”). Idén ebben is áttörés mutatkozott, mert rájöttem, hogy kis családomban az égvilágon senkit sem bírok arra rávenni, hogy velem együtt lihegjen, ezért nekem kell a tettek mezejére lépni. Nem mondom, hogy könnyű, de mostanság már néha elfutok a boltba, vagy teszek egy kört itt a környékbeli utcákon. A nekiindulás katasztrofális, fújtatok, vánszorgok, de mikor frissen, lendületesen hazaérek, akkor mindig rájövök, mennyire megéri ez.

De miért? Jó lenne motivációt találni a mozgásra. Valami értelmes okot. Hogy egyáltalán tudd, miért is emelgeted a súlyzókat, meg hajlítgatod a lábadat. A látszólag értelmetlen körbe-körbe futásról ne is beszéljünk. Sokaknak a fogyás a cél, meg hogy jól nézzenek ki. Nem mondom, én is örülök, amikor látványosan kisebb lesz a hasam, vagy feszesebbnek érzem a fenekemet. Tehát már csak azért is megéri, hogy ne az „Úristen!” egyen az első reakciónk tükörbe nézéskor. És hogy a párunk elismerő pillantása is azt tükrözze: „Ej, de dögös nő a feleségem!”

Ez volt hát a szépség. És az egészség? Az smafu? Hogy haldoklás nélkül tudsz a busz után futni? Hogy könnyedén le bírsz hajolni cipőt kötni? Hogy nem esel össze öt perc fogócskázás után?

Vannak olyan dolgok, amik segítenek az ösztönzésben. Nekem például az vált be, hogy rendszeresítettem erre egy sztrecs-gatyát, amiben jól látszik a combom, meg trikókat, amikből kivillannak „hiper-szuper” izmaim. Így baromira sportos nőnek érezhetem magamat már akkor, amikor még csak nekiállok gyötörni magamat.

A tornámat a zene lendíti előre: megadja a ritmust, belefeledkezem a dallamba. Bevallom, ilyenkor mindig „jobbnál jobb” house, elektro, dance és hasonló fincsiségeket hallgatok, de engem valahogy ezek pörgetnek fel. Amikor meg végzek, táncolok még egyet (kettőt, hármat), mert a néptánc vagy a Nia nekem a csúcs: zene és mozgás együtt.

Eddig végig csak külön mozgás-időről beszéltem, torna, edzés, futás… De a legjobb beleépíteni a mozgást a mindennapokba. Egyszerűen nem szabad elpunnyadni, hogy az ember még időskorára is megmaradhasson aktívnak. Ha elment a villamos az orrod elő, nehogy már ne tudjál egy-két megállót legyalogolni? Biztosan lifttel akarsz felmenni egy első emeletre? Miért kellene taxit hívni ahhoz a néhány ásványvizesüveghez, mikor te magad is haza tudod őket cipelni? Én pl. nagyon szeretek átsétálni a réten a vasútállomáshoz. Vagy kész párterápia esténként tenni egy kört a természetben, a jó levegőn (erdő, park, akármi), és lemozogni a vacsorát, meg persze kibeszélni a napot.

A lényeg: a mozgás!

Tipp: Kis lépéssel kezdd. Építs bele a mozgást a hétköznapjaidba! Gyalogolj többet, menj dolgozni biciklivel! Válassz magadnak egy kedvenc mozgásformát, és azt űzd legalább egy héten háromszor. Éljenek a fitt nők!