Férfiak - nőies szakmákban

Korábban már írtam a női szakma kontra férfi szakma témáról, akkor főleg arra kihegyezve a dolgot, hogy miért is ne választhatna egy nő férfiasnak tartott szakmát. Hadd lehessen nőnemű pilóta, traktoros, vagy kohász, ha az a szíve vágya (bár el nem tudom képzelni, hogyan vonzódhat nemcsak nő, egyáltalán ember ehhez a hivatáshoz, de hát színes a világ).

Most viszont arra fókuszálom írásomat, hogy mit keresnek, és hogyan állják meg a helyüket férfiak bizonyos, tipikusan nőinek vélt foglalkozásokban. Rákerestem a neten, és találtam is különféle felmérések alapján készült listákat a legnőiesebb szakmákról. Ilyeneket: ápoló(nő), szülész(nő), tanító(nő), óvó(nő), steward(ess), fodrász, kozmetikus…

Az „ápoló” szót így ritkán is használjuk, automatikusan biggyesztjük utána a „nő” utótagot. Sőt, inkább úgy hívjuk őket: „nővérke”. Valahogy belénk égett, hogy gondoskodni, beteget ápolni a nők tudnak jobban? Na igen, régen az apácák dolga volt ez. Meglehet, hogy az ápolóNŐk talán empatikusabbak, babusgatóbbak, de az ápolásnál nem árt néha az erő és a határozottság is. Én egyébként ismerek férfi ápolót.

SzülészNŐ… Nos, igen, itt valahogy érthető a nemi megkülönböztetés. Micsoda intim helyzet, a női test teljes kitárulkozása. Az ősidőkben is a bába(asszony) dolga volt a szülés kísérése. De ahhoz mit szóltok, hogy a dúla (doula) szó asszonytársi segítőt jelent, és én mégis ismerek férfi dúlát? (Ő amúgy Haás György, a nagyvárosi serpa, a „Sétálj velem” atyja. Ez itt a reklám helye.) A férfi dúlának a kispapák segítésében lehet nagy szerepe.

Érdekes, hogy az alsós gyerekkel foglalkozó pedagógust manapság automatikusan tanító NÉNIinek hívjuk, a tankönyvek és mesekönyvek is ráerősítenek erre a sztereotípiára, pedig száz éve, Móra idejében (lásd. Kis bice-bóca) még a tanító úr volt a jellemző. Vajon mikor és miért nőiesedett el ez a szakma?

Sajnos úgy érzem, ezzel a folyamattal párhuzamosan az addig megbecsült hivatásnak a társadalmi elismertsége is a mélybe zuhant. Hímnemű tanítóval, ha jól emlékszem, életem során eggyel sem találkoztam. Sajnálatos, hogy a gyerekek középiskolában és felső tagozatban alig, alsóban pedig gyakorlatilag nem találkoznak férfi pedagógussal.

Hogy tovább fokozzam, kisgyermekkorban sem. Hiszen a 3-6 éves korosztállyal az óvóNŐ foglalkozik. Az óvó-bácsi ritka, mint a fehér holló. Idáig egyetlen eggyel hozott össze a sors. Na meg ugye ott van a filmből Schwarzenegger is… 

Pedig nagyon fontos lenne a hímnemű nevelő jelenléte is a gyerekek életében. Ha már az apa valahol a misztikus dolgozóban van egész nap, vagy a válás után lelépett a messzeségbe, a nagypapa pedig mesemondás és közös barkácsolás helyett 65 éves koráig melózik, vagy nyugdíjasként wellnessezik, esetleg a stressznek és az egészségtelen életmódnak köszönhetően (a statisztikákat erősítve) elhalálozott.

A légiutas-kísérők másik neve micsoda is? StewardESS. Vagy lehetne tán steward? Jómagam nagyon kevésszer repültem, de a magyar járatok segítői között egyetlen férfit se láttam. A portugál járaton viszont a létszám fele férfi volt. Úgy látszik, Magyarország ebben még nem olyan jól teljesít.

A mesterfodrászok nagy része férfi, Hajas László és Zsidró Tamás neve biztosan beugrik nektek, de egy áltagos fodrász-szalonban túlnyomó többségben vannak a nők; mint ahogyan a mesterszakácsoknál is így van ez, a legismertebb séfek férfiak, pedig otthon főleg a nők főznek. Talán belőlük többet látunk, mint mondjuk óvó-bácsiból, de még ma is az a gyakoribb, ha a nők haját nők, a férfiakét pedig férfiak vágják. Egy gyors hajvágásomnál már én is kerültem hímnemű fodrász kezei közé, aki nálam jelesre vizsgázott. Kitűnőre pedig kedvenc férfi hajszobrászunk, no nem Gedeon bácsi, hanem Majid Majedi (Headonist Salon), ugyanis ő festette be anno Virág lányom haját olyan szuper kék-zöld-lila színűre. (Ez itt ismét a reklám helye.)

Kozmetikushoz többnyire nők járnak (bár erősödő a tendencia a férfiak részéről is), és ők, a nők bizonyára jobban szeretik, ha az arcukhoz, gyantázás esetén más, sokszor intim testrészükhöz nő ér, és nem férfi. (Ennek kicsit ellentmond, hogy nőgyógyászból viszont a férfiak vannak többségében, pedig nekik, akárcsak a szülésznőknek, még sokkal intimebben mutatjuk meg a testünket.) Akárhogy is pörgetem az emlékeimet, bennük nulla darab férfi kozmetikus található.

Az angoloknál is fellelhetőek a nyelvben a nemi különbségek, pl. saleswoman-salesman, actor-actress, airwoman-airman, waiter-waitress, de sikerült megoldaniuk az egyenlőséget: policeman helyett police officer, sales… helyett shop assistant, air… helyett egyszerűen pilot. De hogyan lehetne magyarul a nőies szakmákból semlegest csinálni? Ápoló, tanító, ez még oké, de szülész… (erről inkább szülész-nőgyógyász orvosra asszociálunk), vagy óvó-bácsi… hm... inkább maradjunk a hivatalos „óvodapedagógus” elnevezésnél. Talán az, hogy ezeket a szakmákat is nemtől semlegesen hirdetik meg, jelzi, hogy előbb vagy utóbb több férfival találkozunk majd az iskolai katedrán, a repülőgépek fedélzetén vagy egy kozmetikai szalonban.

Tipp: Te találkoztál már a fenti szakmákban férfiakkal? Férfi tanítja a gyereked, ő ápolja a dédimamád, vagy ő vágta le a hajadat? Mázlista!