Otthonszülés

Az „Anyaság” rovatba eddig a szülés két aspektusáról írtam, a császármetszésről, illetve a természetes szülésről. Arról vannak tapasztalataim, hogy a „természetes” szót ahány ember, annyiféleképpen értelmezi, a spektrum az erdőlakó remetétől a vegán életmódon át a vegyszermentességen keresztül egészen a hordozás - igény szerinti szoptatás - együtt alvás szentháromságáig terjed.

Ehhez hasonlóan a természetesség a szülésben is különböző dolgokat jelenthet. Van, akinek elég annyi, hogy nem egy műtőnek látszó szülőszobán hozza világra gyermekét. Másoknak az a fontos, hogy nem történik semmiféle orvosi beavatkozás a szülés során (pl. gátmetszés, oxitocin, tágítás, burokrepesztés, hasba könyökölés, stb.). Sokaknak a szülés utáni ellátásban is kell a természetesség. Ilyen az, hogy ne vegyék el tőle a babáját méricskélni, lehetősége legyen az azonnali mellre helyezésre, ne szedjék le róla magzatmázat, és ne tömjék meg már az első napon cukros teával, mondván, nem lövellt be a tej és a kicsi „éhezik”. A „legelvadultabb ősanyák” pedig arra a merészségre vetemednek, hogy otthon hozzák világra gyermeküket.

Az ellenzők felelőtlenséget kiáltanak, pedig bizonyítható tény, hogy például a sürgősségi császármetszések magas arányának egyik oka a vajúdás közben elszenvedett művi beavatkozásoknak köszönhető. Nagyon sok otthon szült anyát ismerek, és mindegyiket abszolút tudatosnak és felelősségteljesnek vélem. Ezek az anyák (épp azért talán, mert fel akarják vértezni magukat a nagyszülők, a rokonok, a szomszédok, az orvos, vagy a védőnő esetleges ellenvéleménye, akár támadása ellen), sokszor rendkívüli alapossággal járnak utána mindennek, ami a vajúdással, szüléssel, és születés utáni időszakkal kapcsolatos.

A háborgók azt mondják, nem a kőkorszakban élünk, a modern világban a szülés természetesen (Ugye, micsoda ellentmondás? Nevezzük inkább általánosnak…) kórházba való. Az otthonszülés anyjának egyik legismertebb kijelentése, hogy mindenki ott szüljön, ahol biztonságban érzi magát. Akinek az ad biztonságot, hogy orvosok és műszerek vannak körülötte, annak irány a kórház. Akinek viszont az otthonának a közege, a családtagjainak a jelenléte, az bátran válassza az otthonszülést.

Én három kórházi (oxitocinnal beindított, császármetszés és normális lefolyású) szülés után döntöttem úgy, hogy a negyediket (és az ötödiket) már csakis otthon. Nem valami ellenében cselekedtem, nem a korábbi rossz tapasztalatok miatt, inkább a legmagasabb fokú természetességet szem előtt tartva.

Orvos nem jött hozzám, viszont bába, bábatanonc és dúla igen. A környezet a megszokott volt, nem kellett egy természetes élettani folyamat miatt ebből kizökkenni. Nyugalom volt és csend, mivel először a nagymami vigyázott a kertben a nagyobb gyerekeimre, másodjára meg aludtak végig. Ekkor anyukám már dúla-szerepet is kapott, ő készítette a forró, muskotályzsályás borogatást a hasamra. Gátvédelemmel szültem, a rugalmasságot orbáncfűolajas masszázs segítette elő. És amikor megszületett a baba, a testvérei szinte azonnal megpuszilgathatták őt.

Természetesen magam választhattam meg azt a testhelyzetet, amiben vajúdni akartam. Eleinte sétáltam ide-oda, aztán beültem a fürdőkádba, majd kihasználva a gravitációt guggoltam, illetve támogatott ülésben voltam. A bába pedig alkalmazkodott hozzám. Nem vezette a szülést, csak kísérte. Kivárta, hogyan zajlanak maguktól a folyamatok, nem akarta őket felgyorsítani vagy bármi módon beavatkozni az események természetes rendjébe. A központban én voltam és a baba.

Miután megszületett, rögtön odaadták nekem, hagyták, hogy beivódjon a magzatmáz, fogalmam sem volt, hány centi és hány gramm, megölelgethettem, hagyták, hogy egyből megtalálja a mellemet, sokat vártak, mire elvágták a köldökzsinórt. Nem történt egy hirtelen elszakadás, miután elhagyta az anyaméhet, hanem szép lassan, fokozatosan szokhatott hozzá a külvilághoz.

Azokban az időkben az otthonszülés illegális volt, manapság már törvényes keretek között választható. Sokak szerint azonban ez nem feltétlenül szolgált előnyére a dolognak. Akkoriban ikrekkel várandósok, farosok, 4000 g feletti súlyú babát várók, 40 feletti először szülők, a kiírt időpontot egy hétnél tovább túllépők, előzetes császárosok, vagy a legközelebbi kórházból 20 percnél távolabb lakók is választhatták ezt a lehetőséget. Döbbentem olvastam, hogy a vízöblítéses vécé hiánya is kizáró ok, ezek szerint a komposzt vécénkkel már nem is szülhetnék otthon. De kiesnék a körből az előzetes császár miatt is, pedig érdekes módon utána még háromszor szültem természetes módon (ebből kétszer otthon). Ráadásul míg korábban elég volt egy tetszőlegesen vállalt összeggel támogatni az alapítványt, most kőkemény pénzeket kell fizetni azért, ha így dönt az ember.

Ezért az javaslom mindenkinek, aki otthonszülésen töri a fejét, hogy járja körül alaposan a témát. Olvassa el a mellette-ellene érveket. Beszéljen otthon szülőkkel, olyanokkal is, akik pozitív tapasztalatokat szereztek, de olyanokkal is, akik negatívakat. Menjen el a felkészítő tanfolyamra, ismerkedjen meg a bábákkal. És az esze mellett hallgasson a szívére is!

Tipp: Ha várandós vagy, ismerkedjél meg otthon szült anyukákkal, hallgasd meg élménybeszámolóikat! Járj utána mindennek, mielőtt otthon szülnél. De ha ez a nagy vágyad, vágj bele bátran!