Politika és gyereknevelés

A mai elmélkedésem tárgya, hogy mennyire avassuk bele gyerekeinket a politikába. Igencsak aktuális ez a téma, mivel ezt a cikket éppen az országgyűlési választások napján írom.

Az első kérdés persze az, hogy egyáltalán beavassuk-e őket. Naivitás, hiú ábránd, hogy tartsuk őket burokban, és kíméljük meg őket a csúnya bácsik (nénik) csatározásaitól. A gyerekeink nem vakok és nem süketek. Ha a szüleik szokásos életmódot folytatnak, azaz városban élnek, televíziót néznek, rádiót hallgatnak, újságot olvasnak, akkor pláne nem. Látják a „Stop Soros” plakátokat ugyanúgy, mint az „Orbán vagy turbán” felirattal leragasztott Jobbikos hirdetéseket. Hallják az M1-en, hogy „Csakis a Fidesz”, majd a Hír TV-n, hogy a Szél, a Vona meg a Karácsony valahogy egész másokat mond, mint a Viktor bácsi. Még ha igyekszünk média-mentesen is élni, úton-útfélen akkor is látnak hirdetésen migránsokat, kék, piros, nemzetiszín, narancssárga vagy lila plakátokat. A facebook-ba azért ők is belepillantanak, vagy a szüleikébe, vagy a saját hírfolyamukba keveredik néhány választási hirdetés, vagy a barátaik is megoszthatják saját nézeteiket arról, hogy hová is kell tenni azt a két X-et.

Tehát akarva-akaratlan, a politika mindenképp bekúszik a gyerekeink életébe. Nem mindegy azonban, hogy ezt hogyan kezeljük. Kategorikusan kijelentjük előttük, hogy márpedig az Orbán egy diktátor, a Gyurcsány hülye, a Vona rasszista, a Szél meg ultra-feminista. Avagy megadjuk nekik a lehetőséget, hogy megismerjék a palettát balról, jobbról, középről. Kizárólagos elveket adunk-e a szájukba migránsokról, bérunióról, vagy arra buzdítjuk őket, hogy tájékozódjanak, és ezek után alakítsák ki saját álláspontjukat.

Jocó bácsi (kedvenc töritanárom a facebook-on) többször megosztott olyan posztokat, hogy a politika mennyire begyűrűzött az iskolákba. Hogy az órákon megy a „sorosozás”, „migránsozás”, nem tudom micsodázás. És nem vélemény, hanem tény-szinten.

A gyerekek amúgy egész jól leképezik a magyar társadalmat, és az is jól látszik, hogy sok ember felnőttkorára is megmarad a gyermeki szinten.

Legkisebb, 8 éves lányom például közölte, hogy ő a Momentumra fog szavazni, mert az ő színük a piros. Amikor felvilágosítottam, hogy ők lilák, és a piros az MSZP, akkor pillanatok alatt váltott „politikai nézetén”. Bár nagyon szimpatikus volt neki a Milka-lila is, azért kitartott a kedvenc pirosa mellett, és mondta, hogy akkor inkább az MSZP-re…

A másik lányom szerint X. képviselőjelölt nagyon hülyén néz ki a plakáton, rá tuti nem adná a voksát. Y. viszont szimpi, ezért biztos jó fej is lehet.

Az emberek nagy része is hasonló szimpátiák alapján szavaz: milyen szép a párt logója, mennyire megható a választási videójuk, milyen csinos volt az egyik képviselőjelölt a lakossági fórumon, miket ígért a másik, stb.

A felmérések szerint a pártprogramokat az emberek kb. 5%-a olvassa el. Nálunk a kamaszaim eléggé érdeklődnek irántuk, a nagylányom pl. igyekezett átnézni a rövidített program-kivonatokat, így tájékozódott, igaz, ő még pont annyi éves, hogy nem szavazhat. (Én egyébként 16 éves korra vinném le a szavazati korhatárt...)

Ő és a fiam egy csomó videót megnéztek a taktikai szavazásról, parlamenti közvetítések részleteit, mindenféle párt és képviselő felszólalását. Megmutattam az öszödi beszédet és a 2006-os tüntetések felvételeit, hadd ismerjék meg azt az oldalt is. Tehát azt hiszem, ezennel politikai beavatásuk megtörtént.

Kérdés, hogy politikusok mennyire használhatnak fel gyerekeket, pláne nem a sajátjaikat kampányaik során - szerintem semennyire, különösen a szülők beleegyezése nélkül nem. 

Másik kérdés, hogy tüntetni elvigyük-e a gyerekeinket. Az egyik oldal szerint ahová a szülő megy, oda menjen a gyerek is, ráadásul ez tök jó buli, a másik szerint viszont semmi keresnivalója nincs egy kiskorúnak ilyen eseményen, aminek ráadásul veszélyes következményei is lehetnek. 

Az is kérdés, hogy magán a választáson részt vegyenek-e a gyerekek. Nálunk ez úgy történt, hogy feltettük a kérdést, ki akar velünk jönni. Nem mindenki volt egyformán lelkes, de mikor útnak indultunk, végül is mind az öten velünk tartottak. Még soha nem jártak szavazóhelyiségben, újdonság volt számukra a fülke, az urna, a szavazólap, az egész folyamat. A kitett minta-szavazólapon megnézhették, miféle pártok vannak ma hazánkban (kétharmadukat én sem ismertem, nemcsak ők). A szavazás végén pont az egyik képviselőjelöltet látták megérkezni. Egyik lányom hangosan kérdezte: Anya, te rá szavaztál? (Amúgy igen!) És a végén jégkrémet kaptak, ez volt a legjobb számukra az egész választásban…

Tipp: Ha akarod, ha nem, a politika valamilyen szinten része a gyereked életének. Rajtad áll, hogyan tájékoztatod, hogyan segíted az állásfoglalásban.