Fogantatás

A biológusok szerint a fogantatás nem más, mint két ivarsejt találkozása. Szerintem ennél jóval több, de egyelőre vizsgáljuk meg a dolog fizikai szintjét.

Múltkor a gyerekekkel néztünk egy videót, ami a hímivarsejtek útját mutatta a petesejtig. Számomra annyira jelképes volt az egész folyamat! Rengetegen indulnak útnak, de csak egyetlenegy érhet célba (oké, ikrek esete kivétel). A nőnek is sok választási lehetősége van az életben, ott a földkerekség három és fél milliárd hímneműje, ő mégis csak egy mellett dönt (jobb esetben). A férfiak megküzdenek a nőkért, mint amikor a szarvasbikák harcolnak a nőstényért, vagy a hím madarak lejtenek párzási táncot. A hímivarsejtek szintjén ez egyfajta futóverseny: ki ér hamarabb a petesejthez? A nő pedig választ. Igen, mindig a nőé ez a lehetőség, ő dönti el, kit enged magába. De az is nagyon szimbolikus, hogy miután azt az egyet befogadta, bezárul, mintegy védőpajzsot alakít ki, így a többiek számára már lehetetlenség a bejutás.

A hétköznapokban a számtalan megcsalás, szerető-tartás erre sajnos jócskán rácáfol. Ráadásul a mindennapi életben sajnálatos módon nem mindig a nő választ, ezért születik annyi gyermek erőszakból. Én mindig annyit töprengtem ezen a kérdésen: hogy lehet, hogy sok nő egyáltalán nem akarja azt a gyereket, attól a férfitól, és ő mégis megszületik. Erre azt mondanák, az okosok, hogy ez a nő és a gyerek karmája. Előző életeik miatt most ők akarták megtapasztalni az erőszak érzését, illetve az elutasítást, akár gyűlöletet. Érdekes, sok nőn annyira elhatalmasodik az anyaság érzése, hogy elfogadják, megszeretik az erőszakból származó gyereküket, sokan viszont tudat alatt, vagy akár tudatosan is gyűlölik őt.

A másik fele, amikor akarják a babát, de a hőn áhított csemete mégsem érkezik meg. Én vallom, és támadjon érte, aki akar, akkor is vállalom a véleményemet, hogy minden meddőség mögött lelki ok áll. Még akkor is, ha találnak szervi okot (eléggé beszédes, hogy melyik félnél, ha mindkettőnél, akkor végképp árulkodó), ha viszont nem találnak, akkor a helyzet még egyértelműbb. Nehéz ezt olyan embernek elfogadnia, aki szeretetteljes kapcsolatban él, elvileg mindketten vágynak a babára, és a gólya mégsem kopogtat náluk.

Van olyan barátnőm, aki tíz évig élt védekezés nélkül szexuális életet a párjával, és nem jött össze nekik a gyerek. Mondanom sem kell, semmilyen szervi okot nem találtak az orvosok. Aztán összejött egy másik sráccal, és két-három hónap múlva megfogant. Az eset amúgy siker-sztori, azóta is (15 éve) együtt vannak, és összesen három gyermekük született.

Hány ilyen esetről hall az ember a környezetében vagy a médiában! Szerintem a képlet pofonegyszerű: nem passzolnak egymáshoz, legalábbis a mélyben, tudatalatti szinten biztosan nem. Hiába van szerelem meg elfogadás, a testnek a parancsot a fogantatáshoz olyan ösztönök adják, amelyeket nehéz józan ésszel megérteni és elfogadni. Mint ahogyan azt is, miért vonzódnak a nők az agresszív rosszfiúkhoz, miközben ott az a sok jóravaló, rendes, családcentrikus férfi.

Most már nagyon eltávolodtam a fogantatás biológiai oldalától, és el is kell, hiszen szerintem ez jóval túlmutat a testi szinten. Ott a lelki oldal, és a szellemi sík egyaránt. A különböző vallások, kultúrák és filozófiai nézetek eltérő véleményen vannak azt illetően, hogy mikor költözik bele a lélek a testbe. Van olyan bennszülött törzs, akik szerint már akkor, amikor a gyermekre a szülők először gondolnak. Egyesek szerint a fogantatás pillanatában. Mások szerint az még csak egy zigóta, ekkor még nem lehet emberként tekinteni rá, ez is adja az abortusz lehetőségének alapját. Szerintem inkább felmentésként tekinthet valaki erre az elméletre, de ebbe most nem mennék bele. Mások pedig úgy vélik, a baba a születésekor válik emberi lénnyé, épp ezért a méhben lévő magzatnak még nincsenek jogai.

Az én véleményem szerint a fogantatáskor, amikor nagyon nem mindegy, milyen a kapcsolat a szülők között, mennyire óhajtják közösen azt a gyermeket. Az esetek nagyobb százalékában nem történik meg a kölcsönös vágyakozás, várakozás. Szex közben nagyon kevesen gondolnak leendő gyermekükre, és ha nem is fogan a baba erőszakból, azért igen kevés esetben érkezik tudatos döntés hatására egy új lélek erre a világra. Vagy nem akarják, vagy végül is mindegy nekik, nincsenek nagyon oda a gondolatért, de nincs ellenükre sem, ezért hát, na, jól van, üsse kő, jöjjön.

Milyen érzés lehet valakinek, hogy az érkezésekor elutasították? Avagy amolyan langyosan állak hozzá, közömbösen? Erre alapulnak a fogantatás körüli, illetve a magzati létben megélt traumák feldolgozását segítő módszerek is.

Az Anyaság rovatba legközelebb a sikeres fogantatást elősegít testi és lelki feltételekről fogok írni.

Tipp: Beszélgessél szüleiddel a fogantatásod körülményeiről! Gondolj vissza rá, te milyen gondolatokkal állták hozzá gyermeke(i)d megfoganásához. Ha még szülés előtt állsz, igyekezz tudatosan hozzáállni a fogantatás kérdéséhez!