Társas lények

Az ember társas lény. Micsoda közhely! De még ennél is nagyobb igazság az, hogy a nő társas lény. A nő, úgy általában, akkor érzi jól magát, ha más emberi lények veszik körül. Persze én is ismerek olyan nőneműt, aki nemcsak hogy jól elvan magában huzamosabb ideig is, hanem kifejezetten magányos típus. Az azonban tény, hogy a férfiak között sokkal több az elvonult remete, és most nem kell egyből egy erdőben gubbasztó szakállas öregre gondolni, elég csak az íróasztala mögé bújó vagy szobájába videó-játékokkal bezárkózó férfi képét magunk elé idézni.

Ha nők ismeretlenül összetalálkoznak, az biztos, hogy pár perc, de legalábbis fél óra elteltével már szinte mindent tudnak egymásról. Határok, korlátok, titkok alig vannak, két nő nyíltan tud és szeret beszélni egymással a szexről, a párkapcsolati gondokról vagy a hülye anyósukról. Míg a férfiak beszélgetéseinek nagy részét a munka és a hobbi határozza meg, és lelkizés alig-alig van, addig a nők sokkal többet beszélnek az érzelmeikről és könnyebben tárják fel bensőjük legmélyét.

Sok nő vallja be, hogy néha azért nagyon jól esne neki, pár perc, vagy óra, esetleg nap a családja nélkül. Gyertyafényes fürdőzésről álmodoznak, vagy csak egyszerűen arról, hogy bekuckóznak a fotelbe, és kiolvassák a régóta halogatott könyvet. De egy idő múlva csak furcsa lesz az a csönd és hiányozni kezdenek a hangok, a trappoló lábak, a dudorászások.

Persze ha jobban belegondolunk, egyedül lenni sok szempontból könnyebb. Nem kell senkihez alkalmazkodni, az ember tök hangosan hallgathatja a kedvenc zenéjét, akár három napig is a földön hagyhatja a szennyes zokniját, kelhet délben és rendelhet pizzát éjfélkor.

Ez viszont csak látszólagos könnyebbség. Ha társak vesznek körül, megismerhetünk más, a miénktől akár gyökeresen eltérő álláspontot. Habár a más álláspontok óhatatlanul nézeteltéréseket eredményeznek, ezek, ha ügyesen kezeljük a konfliktusokat, mindig fejlődést hoznak nekünk. Ha társakkal vagyunk, megtanulunk másokhoz alkalmazkodni, másokról gondoskodni, emberien kommunikálni. 

Én most egyik szempontból sajnos túl sokat vagyok egyedül, más szempontból túl keveset. Egyrészt jó lenne kicsivel több idő, amit a gyerekek nélkül töltök, másrészt jó volna sokkal több idő, amit társakkal együtt. Pár, barátnők, közösség...

Valahogy az arany középutat kell megtalálni ebben: meglegyen a nyugodt magánszféránk, de amikor akarunk, tudjunk társakhoz kapcsolódni.

Tipp: Keresd fel egy rég nem látott barátnődet, elevenítsd fel a kapcsolatot volt osztálytársaiddal, kollégáiddal! Menj át a szomszédasszonyhoz, vigyél neki egy kis sütit, és ismerkedjetek, beszélgessetek!