Szülni természetesen

Mostanában a „Rózsák forradalma - Másállapot a szülészetben” nevű mozgalom erőteljesen ráirányította a közvélemény figyelmét a szülés témájára. Meg az enyémet is. A borzalmasabbnál borzalmasabb beszámolók olvasása közben óhatatlanul is felidéztem magamban a saját szüléseimet. Volt belőlük öt...

A mondás igaz, hogy az idő mindent megszépít. Amikor az anya a karjaiban tarthatja az újszülöttet, mikor a kicsi elégedetten cuppog a cicin, mintha elfújták volna a fájdalmat és a kellemetlenségeket. Már aki egyáltalán a karjaiba kapja és szoptathatja a babáját a szülés után. Az egyik gond a sok közül épp az, hogy közvetlenül a szülés után az anyáktól indokolatlanul elveszik az újszülöttet, vizsgálgatják, méricskélik (mintha egy-két óra múlva nem tök ugyanakkora lenne az a gyerek), lemosdatják. Pedig a magzatmázat tilos volna eltávolítani, főleg nem olyan brutális módon, kefével vakargatva, ahogyan az a legnagyobb lányommal tették... Úgyis rövidesen magától beszívódik a baba bőrébe, táplálva azt.

És hát a szoptatás... Vagy nem teheti egyből az anya a mellére az újszülöttet, vagy ha igen, akkor se kap segítséget a szoptatáshoz. Köztudott (legalábbis annak kéne lennie), hogy a tejbelövelléshez idő kell, sokszor több nap, de ilyenkor szokás azzal riogatni az anyákat, hogy a gyermekük éhezik. És persze jön a cukros víz meg a tápszer. Pedig az előtej kellő mennyiségű és rettentő fontos az immunrendszer védelméhez. A tej pont akkor fog beindulni, ha a babát gyakran teszik mellre, nem mindenféle vacaksággal veszik el az étvágyát – ezzel együtt a mama önbizalmát is. Még jó, hogy ma már nem divat a valamikor egy eszement által kitalált háromóránkénti etetés.

A mozgalom szót emel az indokolatlan beavatkozások ellen is. Ha visszagondolok, nekem szinte minden „jóban” volt részem. Borotválás, beöntés, oxitocin, gátmetszés, császármetszés, CTG, kengyel, hanyatt fekvés...

Szerencsére a hasamra nem könyökölt egy orvos sem, hogy kinyomja belőlem a gyereket, de az oxitocinnal gyorsították a folyamatot. Miért nem lehetett megvárni, hogy a vajúdás a saját tempójában haladjon?

Gátmetszéshez csak egyszer volt „szerencsém” (máig megvan a nyoma), a továbbiakban gátvédelemmel szültem, és „csodák csodájára” nem repedtem be. Orbáncfű olaj és gátmasszás, csak ennyi kellene, hogy nők ezrei megússzák ez a fájdalmas beavatkozást. No meg a testhelyzet megválasztása, hisz függőleges helyzetben a gát is jobban tágul.

Manapság, hiába léptünk be már jó ideje a XXI. századba, a legtöbb helyen a szülő nő nem választhatja meg a számára kényelmes testhelyzetet, hanem szülőágyra teszik, lábát kengyelbe szíjazzák. Próbáljon valaki ilyen hátára fordított teknősbéka-helyzetben nyomni... Csak azért, hogy az orvosnak kényelmes legyen. Bezzeg a bábám lehajolt, leült elém a földre, mikor támogatott guggolással, a gravitációt természetes módon kihasználva toltam ki a babámat.

És hát az orvosok meg szülésznők meg csecsemős-nővérek gyakran brutális, pofátlan és lekezelő hozzáállása... Tisztelet persze a kivételeknek. A fent említett mozgalom épp azért küzd, hogy ne kivételes eset legyen az emberi bánásmód és az anyák tisztelete, hanem a lehető legtermészetesebb dolog. Hiszen életek múlnak rajta: egy anyáé, meg egy épp világra jött gyermeké.
Tipp: Természetes volt a szülésed vagy tele szükségtelen beavatkozásokkal? Gondold át, vajon befolyásolta-e ez az anya-gyerek kapcsolatot?