Veled vagy nélküled?

Ha egy nőt megkérdezünk arról, mitől boldog, egyik első helyen fogja említeni a párkapcsolatát. Vagyis inkább közelítsük meg a dolgot fordítva: ha boldogtalan, szenved és panaszkodik, akkor az esetek nagy többségében a párkapcsolata miatt teszi azt. Vagy azért, mert nincs is neki olyanja, vagy azért, mert még új és bizonytalan és táv, vagy pedig azért, mert régi és megunt és nem működik jól, vagy egyáltalán sehogy sem.

Pedig olyan egyszerű lenne mindez! A kedvenc Assisi Szent Ferenc-es idézetem itt is megállja a helyét: „Uram, adj türelmet, hogy elfogadjam, amin nem tudok változtatni, Adj bátorságot, hogy megváltoztassam, amit lehet, és Adj bölcsességet, hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.”

Azt hiszem, mi nők ez utóbbinál szoktunk elvérezni. Egyszerűen nem tudjuk eldönteni, meddig ragaszkodjunk egy nem jó párkapcsolathoz, és mikor mondjuk ki: vége. Mindkét hiba elkövetésére rengeteg példát látok a környezetemben (és persze saját életemben is!). Vagy túlzottan benne ragadunk egy kapcsolatban, és húzzuk-nyújtjuk a végtelenségig, mikor már réges-rég ki kellett volna belőle lépnünk, és nem benne dagonyáznunk a posványban. Vagy pedig hirtelen felindulásból szakítunk, egy kis botlást, hibát, idegesítő szokást nem megbocsájtva, apróságokon felidegesedve azonnal lépünk ki – majd utána jókat bőgünk, eláztatva a kispárnánkat.

Kívülállóként igen nehéz megmondani, mikor jött el a szakítás ideje. Biztos ti is ismertek olyan párt, akik egyik pillanatban halálra szekálják egymást, de a másikban már imádják, és ők, állításuk szerint, nagyon is jól megvannak ebben a se veled, se nélküled viszonyban. A kibicek persze mindig baromi okosak, mikor egy ismerős párkapcsolati válságáról van szó. „Én már rég kidobtam volna a helyedben azt a szemetet!” Bezzeg mikor a saját párjukról van szó, már nem olyan határozottak.

Sok mindent kell mérlegelni, hogy együtt maradjon-e a pár, és a szerelem csak egyetlen tényező a sok közül. Jól működik-e a szex, vagy már csak hébe-hóba nyúlnak egymáshoz, akkor is csak úgy rutinból? Tudnak-e egymással beszélgetni, vagy a társalgásuk leredukálódott a „Hozd ide a sörömet! Vidd le a szemetet!” szintre? Van-e közös hobbi, vagy hétvégente az egyik megy meccsre meg a haverokkal kocsmázni, a másik pedig edzőterembe és önmegvalósító kurzusokra a barátnőkkel, de soha egy mozi vagy kirándulás együtt? 

És aztán ott a sok, csúnyán realista tényező is, mint az anyagi függés, vagy a gyerekek érdeke... Nagyon sokan csak azért nem lépnek ki egy vacak kapcsolatból, mert hogy mi lesz a gyerekekkel (én is így voltam ezzel), vagy mert nem tudnának hol lakni, és miből megélni a szakítás után.

Tipp: Vizsgáld meg jól a párkapcsolatot, amiben élsz! Boldog vagy benne? Ha nem, döntsd el, érdemes-e még arra, hogy tegyél érte, és akkor bizony cselekedj, vagy le kell zárnod, de azonnal, és akkor határozottan mondd ki: ennyi volt!