Ma már sajnos az a „természetes”,
azaz inkább az általános, hogy a kertekben permeteznek,
rotakapálnak, gyomirtóznak, műtrágyáznak, satöbbi. Megszokott
az utak mentén a végtelen nagyságú egybefüggő búzatáblák
vagy kukoricaföldek látványa, megszokott a szőlőkben a hátukon
permetezőt cipelő emberek látványa, megszokott az egyforma picire
lenyírott gyep és az egyforma magasra levágott sövény látványa.
A természetben sosem egyforma semmi
sem. Egyik cserje ekkora, a másik akkora. Itt egy fa, ott egy bokor,
itt ilyen virág, amott olyan. Társulások vannak, élőhelyek, ahol
együtt, természetes rendben él fa, cserje, fű, virág, rovar,
madár és emlős.
A biokertészetnek van néhány
sarkalatos pontja. Például az egyértelmű, hogy nem gyomirtóznak.
De nem is gyomlálnak, azaz nem kapálják ki meg huzigálják ki
kézzel a gazt, hanem inkább mulccsal betakarják. A fűkaszálékkal
letakart részeken egyrészt nem, vagy kevésbé nő ki a gyom,
ráadásul sokkal jobban tartja a nedvességet, ezért kevesebbszer
kell öntözni. Eleve a helyesen kiültetett növényeknél az egyik
árnyékot ad a másiknak, kevesebb a kiszáradás, a kiégés. Ennek
egy speciális fajtája az erdőkert, ahol a veteményeseket a fák,
bokrok tövében-között alakítják ki.
A rovarirtó-szerek használatát nem
is értem. A rovaroknak ott vannak a természetese ellenségei,
különösen a madarak. Ha ezeket nem üldözzük el, sőt, inkább
magunkhoz csalogatjuk, nem lesznek kártevőink. Ugye ismerős
sokaknak Móra Ferenc novellája, ahol a kisfiú elpusztítja a
cinege tojásokat, az apja pedig kiszámoltatja vele, hogy azok menyi
hernyót ettek volna meg életükben. Ha permetezünk, akkor nemcsak
a kártevők pusztulnak el, hanem a minket segítő állatok is.
Úgy kell kertészkedni, hogy a
növények maguktól ellenálljanak a kártevőknek. Ezt például a
helyes növénytársítással is elérhetjük. Azaz olyan fajokat
ültetünk egymás közelébe, amelyek szeretik, támogatják
egymást. Például illatanyagukkal elriasztják a másik növény
kártevőjét. Ezt már az indiánok is tudták, nem véletlenül
híres a kukoríca-bab-tök hármas, mint örök barátok. A krumpli
viszonyt utálja a napraforgót, a paradicsom meg ki nem állhatja a
karalábét.
Ha a veteményes köré vagy a közökbe
szép, de emellett hasznos virágokat ültetünk, mint körömvirág,
sarkantyúka, bársonyvirág, akkor nemcsak a látvány lesz szemet
gyönyörködtető, de kártevőből is kevesebb garázdálkodik a
kertben.
A talaj műtrágyázása is hihetetlen
szokás. A természetben nem kell trágyázni, mert a lehullott
leveleket nem gereblyézi össze senki, hogy szép rendezett legyen a
látvány, hanem azok komposztálódnak, tápanyagot juttatva a
földbe. Ha mégis trágyázni akarunk, ne valamilyen mesterséges
szerrel tegyük, hanem mondjuk szerves állati trágyát forgassunk
bele. Mi magunk is elő tudjuk állítani a trágyát akkor, ha
házilag komposztálunk. A lebomlott növényi hulladékokból
előállított komposzt táplálja a talajt. Vannak erre speciális
növények is, például ha egyik évben csak mustárral vetjük be a
veteményest, az szinte wellness-kúra a földünknek.
Tipp: Végezz egy kísérletet a
kertedben. Egyik ágyásba ültess egymással barátságban élő
növényeket, a másikba olyanokat, melyek ki nem állhatják
egymást. Hasonlítsd össze a kettőt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése