Smink

Maga a szó elrejtést, eltakarást jelent.

Mitől boldog a nő? (szerintem) Ha önmagát tudja megmutatni egy férfinak, nem pedig egy magáról mesterségesen kialakított képet. A smink viszont, minél erőteljesebb és mesterségesebb, annál torzabb képet ad a nőről.

Az első randin persze az a természetes, vagy legalábbis általános, ha egy nő legalább egy enyhe sminket feldob magára. Hisz mégiscsak el akarja kápráztatni a másikat. Hasonló ez az állatvilágban a rikító színű tollazathoz, bár ott főként a hím a feltűnőbb. De ott is a magukhoz csalogatásról, a párválasztásról szól ez az egész.

Csak az a bibi, ha valaki túlzottan feltűnően sminkeli magát, ha a saját természetes színeitől nagyon eltérő árnyalatokat használ, ha a csöppet sem hangsúlyos vonalait durván felerősíti. Akkor jön aztán a nagy koppanás, ha az első együtt töltött éjszaka után reggel a férfi megpillantja a elkenődött sminkű, üres arcú, sápadt bőrű, alig-szemöldökű, halvány szempillájú hölgyet. Persze tudjuk, ott vannak a belső értékek meg a kisugárzás. Én azonban akkor sem örülnék túlzottan annak a férfinak a helyében, aki tulajdonképpen más nőt ölelt éjszaka, és másnak adott „Jó reggelt”-puszit (már ha egyáltalán adott).

A sminket én most két részre szedném, mint a képzőművészetben a festészetet és a grafikát. Itt is vannak foltok és vonalak.

Először is a korrektor, hogy eltűnjenek a bőrhibák. A szeplő szerintem nem bőrhiba, sőt, sokaknak kifejezetten jól áll, nem kell eltakarni. Utána jön az alapozó, hogy... Miért is? Egyrészt hogy már színűnek látszódjék az arcbőr, bár ehhez szerintem elég lenne többet kint lenni a jó levegőn, és egészséges arcszínt szerezni egy kis kerti munka vagy kirándulás után. 

Másrészt, hogy erre a festékalapra kerüljön fel maga a smink. Megmondom őszintén, ez szerintem a legnagyobb kamu, csak azért találták ki, hogy nagyobb bevétele legyen a gyártóknak. A mindennapos alapozás nagyon károsítja a bőrt, eltömíti a pórusokat, kiszárítja, ráncosítja a bőrt. A púder is, az talán csak akkor indokolt, ha valaki reflektorfényben áll, és erősen izzad, zsíros a bőre.

Végül is tényleg szépen kihangsúlyozza a járomcsontot a pirosító, bár ugyanezt a hatást érhetjük el, ha nem egy irodában vagy a lakásban punnyadunk egész nap, hanem a kertben mozgunk vagy szeretkezünk egy jót. 

A színes szemhéjpúder és rúzs hasonlít legjobban az állatok tarkabarka feltűnési gyakorlatához. Erre az a szlogenjük a sminkeseknek, hogy csakis a saját színeinkkel harmonizáló festékeket alkalmazzuk. Itt meg az a bibi, hogy a divat évről évre változik, ezzel párhuzamosan a szakértők véleménye is arról, hogy igazából mi illik a szőkéhez, vöröshöz, feketéhez. Emlékszem, pár évtizede még szentségtörés volt piros rúzst felkenni egy vörös hajú nőnek – ma már ezen senki se botránkozik meg. A szőkék is igyekszenek kitörni a pasztell-rózsaszín Barbie-stílusból, és sötétebb árnyalatokat is bátran használnak.

Ennyit a foltokról – jöjjenek a vonalak. Három hangsúlyos kontúr van egy nőn, a szemöldöke, a szempillája és a szája. Emlékeztek rá, hogy jó pár éve a rúzstól sok árnyalattal sötétebb, erőteljes szájkontúr volt a menő? Elég vicces volt a sokszor rúzs nélküli, halvány ajkak szélén a bordós vagy barnás vonal. A hatvanas évek jelképe pedig a fekete szemhéjtus, ami időről időre újra visszaköszön. Bevallom, nekem ez a személyes kedvencem, bár nem annyira vastagon, nem felkunkorodó végekkel, és nem óriási műszempillákkal, mint mondjuk Twiggy.

Én most már nem vallom zéró smink elvét sem, és a full sminkét sem (Hajaj! Láttatok volna darkos tizen-huszonévesen, koromfekete szemekkel, sötétbordó rúzzsal, kilónyi pirosítóval...). Azaz érték a mérték, a kevesebb több. És sminket nem kell minden napra, elég csak alkalomra, ha igazán tetszeni akarunk valakinek (és magunknak). Mondjuk egy első randira...

Tipp: Vegyél elő fényképeket magadról tízes, húszas, harmincas, stb. éveidből. Mennyire változott a sminked? (Már ha egyáltalán sminkelsz.) Szép lassan megtaláltad önmagad – vagy néha elvetetted a sulykot?