Jó bőr

A jampi galerik egyik szlengje volt a „jó bőr”, ami egyenlő volt azzal, hogy az illető jó nő. És ugye egy nő akkor jó, ha sok minden máson kívül a bőre is szép. Nekem spec. a szép bőr nem jelent agyon-szoláriumozottságot, és múmia-feszességet. Inkább egészséges színt, viszonylagos simaságot, tisztaságot.

Szerintem nem is tudatosodik bennük, hogy ha először megpillantunk egy embert, akkor jó eséllyel a bőréből látjuk belőle a legnagyobb darabot; meg persze a ruhájából, amúgy pedig látjuk még a haját, az arcán lévő érzékszerveket, és a körmeit. A belső szervek nem látszanak, mint ahogyan azt sem tudhatjuk, milyen az illető lelke, személyisége.

A bőr tehát egy határ, a külvilág felé egyaránt jelent védelmet, és kapcsolódási lehetőséget. Aki hozzánk ér, az a bőrünkön keresztül léphet velünk kapcsolatba. Nem véletlen, hogy a bőrbetegségek egyik okának a külvilággal való kapcsolati problémákat szokták említeni (de erről majd az Egészség-témakörben fogok még később írni).

Ha valaki azt mondja magáról, hogy neki olyan rossz a bőre, akkor mire is gondolhatunk? Könnyen leég, májfoltos, hajlamos az allergiás reakciókra, ráncosodik, narancsbőrös, pattanásos... Annak pedig, akinek jó a bőre, nem gond kiülni a napra, hiszen simán lebarnul, nem kap semmitől kiütést, viszonylag feszes és sima az arca, a teste.

Az, hogy milyen a bőrünk, egyaránt vezethető vissza genetikai örökségre, és arra, hogyan bántunk-bánunk vele életünk során. Aki reggeltől estig kint van a levegőn, nyáron tűző napon, télen metsző szélben, az ne csodálkozzon, ha úgy fog kinézni a bőre, mint egy mongol pusztai asszonyé. Fontos a külső ápolás, de az se mindegy, hogy belülről mivel tápláljuk, pláne hogy mennyi folyadékot fogyasztunk.

Van, akinek annyira vékony és érzékeny a bőre, hogy meglátszik rajta mindenféle időjárás-, meg belső lelki változás. Ha fél vagy hideg van, elsápad, melegben és érzelmesebb, izgatottabb helyzetekben pirosan lángol. Viszont vannak, akiken nem annyira tükröződnek az érzelmek. Nem véletlenül mondják valakire, hogy a „rinocérosz-bőre” van... Vagy hogy vastag bőr van a képén.

Amúgy az embernek is van vastag bőre, például a sarkán, amit, ha csúnyán bereped, kiáztatással, habköves dörzsöléssel puhíthatunk meg, utána pedig lábkrémmel ápolhatunk. (Egyesek szerint az a jó, ha egész éjszakára egy vékony cérnazoknit húzunk rá.)

Ha belépek másnak a fürdőszobájába, mindig elámulok azon a rengeteg kencén, amit ott látok: sminklemosó, hidratáló, nappali krém, éjszakai krém, bőrradír, szemránckrém, és ki tudja még miket talál ki a szépségipar, hogy lenyúlja a pénzünket.

Erre a cikkre készülve utánaolvastam, és megtudtam, hogy a szép bőr négy titka: tisztítás (tonikkal!), polírozás (bőrradírral!), mélytisztítás (gőzöléssel!), és hámlasztás (peelinggel!). Hogyne, és ehhez kérnék minden nőnek plusz heti pár szabad órát, és néhány ezernyi plusz forintot. 

Én azt mondom, a bőrnek nem túl sok dologra van szüksége. Sima vízzel való lemosásra, természetes anyagból készült szappanra, bőrradír helyett egy jó frottírtörülközőre, száraz bőr esetén egy könnyű, adalékmentes krémre.

Alkalmanként vagy kúraszerűen tehetünk fel egy-egy pakolást is. Persze nem a DM-ből vagy Rossmann-ból, hanem a kamránkból. Uborka, alma, paradicsom, barack, banán, élesztő, tej, tojás, olaj, vaj... Mintha nem is kozmetikumokról lenne szó, hanem főzésről. És igen, a biokozmetika egyik szlogenje az, hogy csak azt kenjük fel bőrünkre, amit meg is tudunk enni.

A bőr az, ahol az egészségigazán tükröződik. Kívánom, hogy mindenki „jó bőr”legyen!

Tipp: Száraz a bőröd, húzódik? Tápláld olajjal, élesztővel, barackkal. Zsíros a bőröd? Elő a paradicsommal, uborkával. Kellemesés mókás otthoni kozmetikázást!