Gyermekágy

A magyar falvakban komoly rituáléja volt a szülés utáni időszaknak, mely szokások évszázadokig megmaradtak.

A gyerekágy a hagyományban átlagosan hat hétig (40-42 napig) tartott. Az anya ezalatt a boldogasszony-ágyában feküdt (elfüggönyözött ágy a tisztaszobában), a babája pedig vagy mellette, vagy a bölcsőben. Néhol az ágyból, máshol a szobából, megint máshol a házból nem mehetett ki ez időszak alatt.

Akkoriban nem volt külön védőnő, külön szülésznő, külön szülészorvos, csak egyetlen bába, aki mindenhez értett. Ő készítette fel a várandóst, ő kísérte a szülést, és ő gondozta az anyát az első hetekben. Látogatta, mosdatta, ápolta, teákkal, masszírozással segített, hogy beinduljon a tej.

A rokonok is segítették ilyenkor a kismamát, elvégezték helyette a fontosabb munkákat, de nagy szerepe volt a komaasszonyoknak is (mai szóval: barátnők). A nőrokonok, ismerősök ünneplőben, jókívánságokkal állítottak be hozzá, és sosem jöttek üres kézzel. Sőt, sokszor beosztották, hogy melyik nap ki főz a gyermekágya asszonyra. Ez a gyakorlat még ma is él néhány faluban, pl. Széplak.

Volt, ahol az anya keveset ehetett, volt, ahol jóllakatták, hadd erősödjön. Leves, rétes, bor – a hiedelem szerint ettől lesz sok teje az anyának. Egyes helyeken még pálinkát is itattak vele (szegény szopizós baba, az alkohol biztosan átment az anyatejbe is!).

A gyermekágyas nőt tisztátalannak tartották, emiatt sok tilalom kötődött ehhez az időszakhoz. Például nem volt szabad vizet húznia, házból kimennie, gyümölcsöt szednie, kenyeret szelnie... Képzeljétek el, ha ti szülés után hat hétig nem vághatnátok kenyeret!

Ebben az időszakban – úgy tartották - még szabad volt az átjárás a szellemvilág és a földi világ közt, tehát igencsak árthattak a gonosz erők az anyának. A szemmel veréstől való védelmet szolgálta az ágyat eltakaró lepedő, és ha az anya ki is ment a házból, kendővel kellett eltakarnia az arcát.

A keresztelésig a csecsemő is ki volt téve az ártó erőknek. Ezért hát mindenféle tárgyakkal védték őt, amiket vagy rákötöttek (pl. piros szalagot a kezére), vagy a bölcsőjébe tettek (vasdarab). Soha nem hagyták magára, mécsest égettek egész éjjel a szobában. A babát ebben az időszakban mindenféle negatív névvel illették, hogy megtévesszék a gonosz szellemeket. Manapság nem lenne túl kedves dolog Csúnyának, Szemétnek vagy Haszontalankának hívni egy csöppséget!

Mindez tartott száz meg száz évig, de a II. világháború után, a nagy szocializmus építése időszakában egy egész más trend kezdett el uralkodni hazánkban. A nők a szántón megszülték a gyereket, aztán már pattantak is vissza a traktorra. Nem szoptattak sokáig, sőt, sokszor egyáltalán nem, ehelyett feles tejjel és teával itatták a csecsemőt (aki pedig, hisz benne van a nevében is, csecs-evő!). Ez volt a cumik és cumisüvegek kora. Fellendült a rácsos-ágy és járóka biznisz. Az anyák szép lassan azt se tudták már, mi is az a gyermekágy.

A mai időszakban pedig mintha kétféle divat lenne uralmon egyidejűleg a gyerekággyal kapcsolatban. Az egyiknél az a lényeg, hogy a kismama élete minél gyorsabban térjen vissza a korábbi kerékvágásba. Hamar nyerje vissza az alakját, hamar menjen vissza dolgozni. Nyugodtan vegye hát igénybe babysitter segítségét, és irány a fitness-terem meg a munka világa. Mintha mi sem történt volna, dehogynem történt: pedig világra jött egy élet! Akinek elvileg az anyjára lenne szüksége, nem pedig bébiőrre meg tápszerre. Extrém példa erre az alábbi fotón látható fittmama (az az utolsó képen 5 nappal a szülés után!):

A másik vonulat az „ősanyáké”. Ők szigorúan 6 hétig ki se mozdulnak a házból, nem fogadnak látogatókat, nem posztolnak fotókat az újszülöttről. Homeopata szereket szednek és gyógynövényes tejserkentő teákat isznak. Óvó-védő tárgyakkal veszik körül a babát, igény szerint szoptatnak, együtt alszanak, hordoznak. Ezt hívják ma divatos szóval „kötődő nevelésnek”.

Jómagam valahol a kettő között helyezkedek el, kissé eltolódva az „ősanyák” felé. Mert én is főleg a „kötődő nevelés” elveit alkalmaztam. De a gyermekágy nem tartott hétig. Kb. 3 hetes babákkal már kimozdultunk, utaztunk. Amikor már nem folyt belőlem semmi, szép lassan elkezdtem én is tornázni, na de nem Rubint Réka hasizmát céloztam meg egyből. Komaasszonyok hozzám is jöttek, és jól esett sokáig pihenni, és csak babázni. Bábánál szültem, de utána édesanyám segített sokat. És áldom a Cuprum Metallicumot!

Hát ilyen ez. Ismerjük meg, milyen hagyományai voltak eleinknek, aztán alkalmazzuk belőle, amit tetszik, amit viszont nem érzünk magunkénak, ott egyszerűen hallgassunk a szívünkre és a józan eszünkre. Senki másra! Csakis a baba és a mama érdekeit vegyük figyelembe!

Tipp: Te milyen szívvel gondolsz vissza a gyermekágyas időszakra? Tudtál pihenni és csak a babádra koncentrálni? Mi hiányzott? Mit lehetett volna másképp?