Rend a lelke mindennek

Mostanában divat lett a rendrakás. Marie Kondo megírta híres-neves könyvét, amiből egész rendrakási mozgalom támadt. Sorra indultak a Konmari klubok, csoportok, az emberek (na jó, mondjuk ki, főleg a nők) mániákusan selejtezgetni, pakolgatni kezdtek. (Meglehet, a férfiak pedig átkozták Konmairit, miután a feleségeik a nagy rendrakás közepette az ő holmijukat is eltűntették.)

Bevallom, nem olvastam a könyvet, de amiket hallottam a módszerről itt-ott, az gyakorlatilag egybevág azzal, amit én már évek, évtizedek óta csinálok, csak úgy magamtól, mindenféle „konmarizás” nélkül.

Nézzük csak először, hogy mi is a módszer néhány alapköve:

- Egy körülbelül hat hónapos időszak alatt az ember teljesen áttekinti az otthona minden szegletét, és ott megteremti az alap-rendet.

- Elképzeli, hogy hogyan fog kinézni ideális otthona, és ehhez próbál a lehető legközelebb kerülni. Pozitív megerősítéseket használ, mint például „lakásom rendezetté válik”, vagy „házamban egyre kevesebb a lom”.

- Megérti és tudatosítja motivációját, amiért el szeretné érni ezt a rendezett állapotot. Egy gondolat-spirál segítségével egyre mélyebbre hatol, hogy megtalálja az alap-motivációt.

- Elengedi a birtoklásvágyat, és megválik egy csomó felesleges dologtól. Selejtezés közben minden tárgy esetében megkérdezi magától, hogy szüksége van-e rá, szokta-e használni, vagy hogy kedves-e számára. Csak akkor ússza meg a tárgy a selejtezést, ha a három kérdés legalább egyikére „igen” a válasz.

- A selejtezés és a rendrakás mindig csoportokban történik, és egy csoporton belül az összes tárgyat át kell nézni. Kondo fontossági sorrendet is felállít a tárgyak között, úgy mint: ruhák, könyvek, iratok, és egyebek. Nem tudom, hogy mondjuk az edények, konyhai eszközök, a fürdőszobai kellékek, szerszámok, a játékok vagy tisztítószerek nála milyen kategóriába esnek, mert a legtöbb családban ilyen tárgyak is vannak otthon. De végül is mindegy sorrend, a lényeg, hogy mindent nézzünk át.

- A selejtezés helyes sorrendje: előbb kidobálni, utána visszatenni a helyükre a megmaradt tárgyakat.

Aki olvassa a személyes blogomat („Réka útja”), az tudja, hogy a selejtezés és rendrakás régóta a vesszőparipám. Nekem persze megvolt az alapos okom arra, hogy ne halmozzak fel magam körül tárgyakat, hiszen egyre több gyerekkel egyre kisebb térbe (először ház, majd jurta) költöztünk. De aki nagyobb térben él, annak sem kell feltétlenül tárgy-gyűjtővé válnia.

Jómagam nem vagyok az extrém minimalizmus híve, amikor egy embernek van két nadrágja és három pólója, és nulla dekoráció a lakásban, mert az minek. Ésszerű keretek között igenis hozzátartozik az otthonhoz a dísztárgyak látványa, ám a túlzsúfoltság nemcsak hogy a szemet zavarja, de a takarítást sem könnyíti meg.

Én olyan ember vagyok, akinek szép rendben (méghozzá szín-sorrendben!) sorakoznak a ruhái a szekrényben, akinek a trikói véletlenül sem keverednek a szoknyákkal, és aki csak egyféle dezodort és kétféle krémet használ. A tankönyvek szépen elkülönülnek a művészeti albumoktól, és kis kosarakban tartom a karkötőket vagy a smink-cuccokat. Könnyen megtalálom a kiskanalakat (hacsak a gyerekek véletlenül nem épp a villákhoz rakták őket), és ha gyufára, mosogatószivacsra vagy cipőkefére van szükség, rögtön tudom, hol keressem őket.

Sajnos sok családban ez nem evidencia. Te szívesen vagy olyan otthonban, ahol a mosogatóból folyik ki a szennyes edény, ahol hol egy legóra, hol egy kismacskára lépsz rá, és ha le akarsz ülni, akkor ruhakupacokat kell odébb raknod? Mert én nem!

Természetesen ha még pici babád van, ezt a fajta rendet lehetetlenség megvalósítanod. Csöppet se érezd magadat „szaranyának”, ha a totyogósod lerántja a könyveket a polcról, és szanaszét dobálja az építőkockákat. De amikor az a totyogós már kicsit nagyobb lesz, szoktasd őt is rendre, úgy neked is könnyebb lesz azt megtartanod.

Nálunk például az a rend, hogy a gyerekek játékot nem hoznak le a közös térbe (a gyerekszobák fent vannak a tetőtérben). Az ajtó előtt levetett cipőt berakják az előszoba-szekrénybe, hogy ne essünk hasra a lábbelikben. Fürdés után kiterítik a törülközőjüket a teraszra. Evés után a tányért-evőeszközt a mosogatóba teszik, a kajákat meg vissza a hűtőbe.

Nehogy azt higgyétek, hogy csoda-gyerekek ám, ezt sokszor nem maguktól csinálják, folyton szólni kell, de ahogy telik az idő, azt vesszük észre, hogy egyre többször önállóan is rendet raknak. Volt, hogy döbbenten hallgattuk a földszinten, amint odafent bekapcsolták a porszívót, és saját indíttatásra kitakarítták a szobáikat. Rend lett és tisztaság.

Ha én ötgyermekes anyaként ezt megvalósítottam, miért ne menne neked is?

Tipp: A fenti „konmaris” lépéseket kövesd, és nemsokára teljes lesz a rend az otthonodban. a tárgyakkal meg kifelé! De azonnal!