Uralkodás és alávetettség

Fogalmam sincs, miért van ez, talán az emberi természetbe lett bekódolva, de a legtöbb kapcsolatban megjelenik az alá-fölé-rendeltség. Pedig nem hiszem, hogy egy kamasz arról álmodozik: ó, igen, ha nagy leszek, zsarnokoskodni akarok a feleségemmel! Vagy: minden álmom, hogy meghunyászkodó feleség legyek!

Pedig nagyon kevés a valódi kiegyenlítettség, ahol a mérleg nyelve az egyensúlyt jelzi. Valaki óhatatlanul a kezébe kaparintja azt a gyeplőt, és ha ez egyszer megtörtént, sőt, a másik fél viselkedése által támogatottá vált, akkor már nagyon nehéz visszacsinálni a folyamatot.

Könnyű hátrafelé mutogatni a múltba. Illetve felfelé, az elődeink irányába. Azért viselkedek így, mert már az apám, nagyapám, hetedíziglen az ősöm is ilyen volt. Azt láttam, hogy az apám is uralkodott az anyámon, természetes, hogy ezt tanultam el tőle. A génjeimben hordozom nagyapám erőszakosságát. Sőt, az össze férfi-ős vadállatiságát. „Az lesz, amit én mondok, én kész!” „Mert ezt akarom!” „Ne halljak ellentmondást!”

Másfelől meg: már anyámtól is azt hallottam, hogy jobb a békesség. „Tűrni, tűrni, tűrni”, ez volt nagyanyám jelszava. A kollektív női tudatba évezredek során beépült ez a feltétlen alkalmazkodás. „Legalább hamarabb túl leszünk rajta.”

Az uralkodás látványos eszközei a durvaság, az agresszió. Egyébként sokszor kiabálásra sincs szükség, manipuláló szavakkal is lehet élni. Ilyen például a társ gúnyolása („hogy meghíztál, milyen kövér disznó lettél”), lebecsülése („a te munkád semmit sem ér, bezzeg az enyém”), a másik szabadságának korlátozása („5-re hazaérsz, nincs barátnőzés, nem mehetsz el a kollégáiddal sehová”), a pénzügyi hatalommal való visszaélés („nem vehetsz magadnak sminkcuccot, a te fizetésed a közös pénz, hogy én mire költök, ahhoz semmi közöd”).

Amúgy most joggal kaphatnám meg a bírálatot, hogy szexista vagyok, és az uralkodást automatikusan a férfiaknak, az alávetettséget pedig a nőknek tulajdonítom. Igazatok is lenne, ósdi sztereotípia (bár arányait tekintve azért igaz), rögtön módosítok is, hiszen hányszor halljuk az ellenkezőjét. Azért, mert a férfi az erősebb (testileg), egyáltalán nem biztos, hogy ő uralkodik a párkapcsolatban. Szereti a nőt, ezért eltűri annak minden hisztijét.

A nőknek is megvan a maguk látszólag szelíd, de annál hatásosabb eszközei. Pofonok helyett ők például kiválóan elsajátították a zsarolás művészetét. „Nem lesz ez, ha…” „Ha ezt csinálod, akkor…” Sajnos sokszor szoktak pont a szex-megvonással zsarolni, ami azon kívül, hogy felháborító dolog, számomra még érthetetlen is, hiszen a szexet (elvileg) kölcsönösen élvezik. Azaz élvezhetnék, ha a kedves feleségek nem állítanának mindenféle akadályokat az útjába.

A nők ismert fegyvere még az uralkodásra a nyafogva kikövetelés. „Naaa…. léciii… legyen ez vagy az!” És a szerelmes férj mindent hagy, mindent megenged, mígnem hamarosan azt veszi észre, hogy papuccsá vált. A bűntudat-keltésről meg a mártírkodásról más ne is beszéljünk. Ki ne hallott volna már olyan mondatot a nő szájából, hogy „egész nap főzök-mosok-takarítok, bezzeg te…” vagy „itt szakadok meg érted, de te…”

Egyébként az sem igaz, hogy a nő nem pofoz, nagyon is, sőt, sokszor visszaél vele, mert ugye a fiúk meg azt tanulták meg kiskorukban (már legalábbis a többség), hogy nőt nem ütünk meg, így ha egy férfi kap, akkor most mit csináljon? Hagyja annyiban, és akkor ő alázkodik meg? Vagy üssön vissza, akkor meg ő lesz az erőszakos állat? A megoldás szerintem annyi, hogy a nő ugyanúgy ne csapkodjon, ahogyan azt egy férfitól elvárja (az enyhe fenékre legyintéstől vagy a játékos hasba bokszolástól persze tekintsünk most el).

Miközben készültem a cikk megírására, egy eléggé döbbenetes idézetet találtam, mely szerint (gondolom a Biblia alapján) a párkapcsolat célja a szaporodás, a hatalom és az uralkodás. „…vágyakozol férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad.” Mennyi időnek kell eltelnie, hogy ezek a sok-sok év alatt bekódolt dogmák eltörlődjenek végre a tudatból?

Olvastam egyszer egy vicces, ámde nagyon találó novellát arról, hogy nők hogyan akarták „kifaragni” maguknak a tökéletes férfit. Mindenki belerakta a kívánságait, de amikor készen lett a szuper-pasi, döbbenten vették észre, hogy az valójában nő J

Szerintem amúgy van egyetlen olyan helyzet, ahol megengedett az alá-fölé-rendeltség, és ez a szex, de! Csak és kizárólag akkor, ha alapja kölcsönös megegyezés és elfogadás, ha játékból, kalandból fakad, és ha az itt tapasztalt uralkodás illetve alávetettség aztán nem kúszik át a hétköznapokba.

Tipp: Ismerősek voltak számodra a cikkben leírt helyzetek, mondatok? Sürgősen változtass rajta, ha te egy ilyen alá-fölé-rendelt párkapcsolatban élsz, akár az uralkodói, akár az alávetett oldalon.