A baba tere

Istenem, mennyire süsü vagyok! Ötgyerekes anya vagyok, és az otthonnak már rengeteg részéről írtam (előszoba, nappali, konyha, háló vagy fürdő), de pont a gyerekszobáról nem. Lehet, hogy azért, mert nagyon sokáig az én gyerekeimnek sem adatott meg a külön kuckó?

Nagyon kedvelem Vekerdy Tamást, és általában mindenben egyetértek vele – egy dolgot kivéve. Ő nagyon az együttalvás ellen van, és azt szorgalmazza, hogy a gyereknek egészen icipici korától kezdve legyen meg a saját tere. Az ő nézeteit osztják azok a szülők, akik a babavárás közepette nemcsak cuki rugdalózókat és strapabíró babakocsit vásárolnak, hanem meseszép szobát rendeznek be a trónörökös(nő)nek.

Én viszont úgy vélem, hogy a kisbaba tere legyen egyenlő azzal a térrel, ahol az édesanyja épp tartózkodik. Az anya magára kötheti egy kendőben, miközben keveri az ételt a tűzhelyen, együtt fürödhet vele a fürdőkádban, mellette aludhat egy mózeskosárban, miközben anyja zoknit stoppol a kanapén, és egy babaülésből szemlélődhet, amikor anyukája távmunkát vagy online tanfolyamot végez.

Én tehát abszolút a hagyományos babaszoba ellen fogok most beszélni, saját személyes véleményemet közvetítve felétek. Először nézzük meg, milyen alapbútorok vannak egy klasszikus babaszobában (ezeket a reklámok „nélkülözhetetlen” bútorokként hirdetik), aztán megírom, milyen alternatívák jöhetnek szóba ezek helyett (tehát meglátjátok, hogy nagyon is nélkülözhetők).

Az első a kiságy. Aminek a rácsai (tudom, hogy biztonsági funkciót látnak el, de) engem egy börtönre emlékeztetnek. Amíg rendszeresen szopizik a babus, sokkal kényelmesebb az anyukájának, ha egymás mellett alszanak a szülői ágyban. A konzervatívabb értékrendűek szívesen tesznek bölcsőt a babaszobába, amelyben ringatni lehet a babust – bár szerintem ugyanígy ring az anyja (apja) hasán is.

Következzenek a tároló-bútorok. A babának olyan kevés dologra van szüksége, hogy azok elférnek egy komódban vagy kisszekrényben. Némely babaszobába akkora ruhásszekrényt tesznek, amekkorába egy felnőtt holmija is bőven elférne. Pelenkázóra semmi szükség, egy ágyon vagy kanapén is kiválóan meg lehet oldani ezt a tevékenységet.

A hagyományos babaszoba egyik elég nagy bútordarabja a szoptatós fotel. Nekem anno eszembe se jutott volna, hogy elvonuljak egy külön szobába, és ott szoptassam meg a gyerekeimet egy külön erre a célra használt fotelban. Bőven megfelel erre a nappali kanapéja is.

Amikor már hempereg a baba, simán elég neki egy játszószőnyeg, semmi szükség a járókára, ahol szintén rácsok vennék körül.

A későbbiekről is a hagyományostól eltérő véleményem van. Kicsit nagyobb korában sem kell neki külön szoba, sokkal nagyobb örömmel lesz együtt a testvérével. A függetlenedés időszaka (nagyobb iskolás-kiskamasz kor) bőven elegendő arra, hogy ekkorra kapjon saját kuckót. Mindegyik szakaszról fog majd szólni a későbbiekben egy-egy bejegyzés.

Tipp: A te gyerekeid melyik életkorban vannak? Kialakítottál nekik külön kuckót, vagy egymás hegyén-hátán alszanak, közös szobában játszanak? Eléggé kihasználjátok a babaszobát?