Női körök

Amikor nők közösségéről ír az ember, elsőként óhatatlanul is a női körök jutnak eszébe. Mert bár közösség egy nő számára a családja, a munkahelye, a sportklubja is, mégis nagyon jellegzetesen csak és kizárólag nőkkel ilyenkor van alkalma találkozni.

Egyáltalán: mi ez az újabb őrület? Mit tepernek már megint a nők, hogy itten körökbe gyűlnek össze? Nagyanyáink még nem akartak ennyire önmegvalósítani! Kimondva persze nem, de a régi korokban számtalan alkalmuk volt a nőknek faluközösségen belül szervesen együtt lenni. Eleve úgy ment akkor, hogy a férfiaké volt a kinti világ, ők jártak ki a földekre, az állatokhoz, a nők meg otthon maradtak – na de nem egyedül, mint a mai panelba zárt depressziós kismamák, hanem népes társaságban. Persze azokban az időkben nem ők választották meg magunknak a társaságukat, hanem abba belenőttek, beleházasodtak. Nem a kebelbarátnőikkel főzték be a lekvárt meg terelgették a gyerekeiket, hanem a nagycsaláddal, sógornőkkel, anyóssal, egyéb rokonokkal együtt. Közösen nevelték a sok csemetét és végezték a házimunkát.

Nagyobb, faluszintű közösségi együttlétre a nők számára a legjobb alkalmat a közös munkák jelentették, különösképpen az ősztől tavaszig tartó időszakban. Nyáron az aratást boldog-boldogtalan együtt végezte, a férfiak kaszáltak, a nők sarlóztak és gyűjtötték kévébe a gabonát, de télen, amikorra véget értek a nagyobb mezőgazdasági munkák, a nők esténként eljártak a fonóba. Az volt az ő külön bejáratú klubjuk. Itt főleg, a névből adódóan fontak persze, gyertyafény vagy petróleumlámpa fényénél, kemence melegénél, de hideg, hosszú estéken törték a kukoricát, fosztották a tollat is – és közben rengeteget beszélgettek. Magyarul járt a kezük is, a szájuk is. Egy felnövekvő lány számára nem is volt jobb iskola az élethez. (Nem beszélve arról, hogy a legények be-betörtek ide, incselkedve, orsót leverve, udvarolva, szóval itt is, így is lehetett ismerkedni.)

Ugyan, hol van ez ma már! A mai nők meg inkább shoppingolnak vagy kávéznak a barátnőikkel, avagy csajos wellness-hétvégét rendeznek. Szerintem amúgy ezek is egyfajta női körök, hiszen ilyenkor kipletykálnak mindent és mindenkit, főként a pasikat persze. És lehet egymásnak panaszkodni az elkanászodó gyerekekről, a kollégák intrikáiról vagy a főnök bunkóságáról. Na meg persze tanácsokkal segíteni a többieket.

Tulajdonképpen egy női körben is hasonló dolgok történnek, csak kicsit szervezettebben, tudatosabban. Egy-egy konkrét téma mentén zajlik a beszélgetés, irányított körkérdésekkel. Van egy „moderátor”, aki a témát elindítja, aki a vezérkérdéseket felteszi, aki figyel arra, hogy a nagyon beszédesektől néha megvonja a szót, ha elszaladna vele a ló, és megadja azt a szerényebbeknek is, hogy ők is kibontakozhassanak.

Nem vaktában csapongunk tehát, bár persze nagyon sokszor elterelődünk az eredeti témától. Nem is jó túlzottan ragaszkodni hozzá, mert hiába gondolja ki az ember, hogy milyen jó lesz majd például a bennük élő istennőkről beszélni, ha adott helyzet van, adott kérdések, és azokra kell inkább megtalálni a választ. Sokszor adunk egymásnak jó tanácsokat, de gyakran már önmagában az is segít, ha kibeszélheti az ember, ami a szívét nyomja, és a nőtársak egyszerűen csak meghallgatják őt. Jól jönnek persze mások ötletei, hozzászólásai is (a legjobbak az elgondolkoztató kérdések: Szerinted miért van ez így? Te mit tennél X.Y. helyében?), de az a tapasztalat, hogy a kimondott szavak hatására már sokszor megszületik a válasz a nőkben a bennük felmerült kérdésekre.

Persze egy női körön is járhat a kezünk, itt is lehetnek olyan körítések, mint például közös kézműveskedés, festés, készülődés az ünnepekre, vagy közös ének, tánc, drámajáték. De a fő hangsúly akkor is a beszélgetésen van. Végre egy kis időre kiszakadnak a nők a család-házimunka-munka darálóból, és foglalkozhatnak önmagukkal is. És ez nem önzőség! Önző az a férj, aki ilyen alkalmakra nem engedi el a feleségét, vagy duzzogva bevállalja ugyan, hogy egy napra ő főz és vigyáz a gyerekekre, de azért mártírképet vág, hogy ez mekkora áldozat a részéről, esetleg nyíltan hisztizik is emiatt. Pedig ha okosak lennének, nemcsak hogy engednék, hanem örömmel támogatnák a párjukat abban, hogy alkalmanként eljárjanak ilyen körökbe, hiszen ilyenkor a lélek kisimul és gyógyul, és ők egy felszabadultabb, mosolygósabb nőt fognak visszakapni.
Tipp: Keress a közeledben egy női kört és csatlakozz hozzá. Ha nincs ilyen, ne várj a sült galambra, szervezz ilyet te magad!