Test

Aki ismer, az tudja, hogy Ákos egyik nagy kedvencem, és a számai közül is a „Test” az egyik nagy favorit. Íme néhány sor belőle: - A lelkedben hiszel, de a testedben élsz. - Lelkeden a tested az úr. - Nem adnád oda semmiért az érzést, mikor a test a testhez ér...

A nagy, (elvileg) megvilágosodott emberek (legalábbis ők ezt állítják magukról) azt mondják, minek foglalkozni a testtel? Az csak egy mulandó porhüvely, inkább nemesítsük lelkünket, csiszoljuk szellemünket. Ezért van tele az ezo-spiro világ csontsovány remetékkel, vagy elhízott mesterekkel.

Ezzel az a bibi, hogy ebbe a testben születtünk, benne élünk. Aki túlzottan elszáll és röpköd az éterben, az egyáltalán minek marad a testében, e világban? A testet nem hanyagolhatjuk el – máskülönben lelkünk hamar elhagyja ezt a burkot, amit földi lakhelyéül választott.

Persze vannak, akik összerakják a szinteket, és mondjuk jógáznak, tajcsiznek vagy csikungoznak – egyszerre fejlesztve testüket-lelküket. Ők jól csinálják, a sok gyakorlás révén elérhetik, hogy uralni tudják a testüket. És ne a testük legyen az úr a lelkük felett.

Pedig úgy alapjáraton rohadtul ösztönlény az ember! Rengetegszer történik, hogy a testére hallgat, és nem a józan eszére. Ezért van, hogy azok a lányok, akik jó gyermekként megígérik otthon, hogy semmilyen butaságba nem mennek bele a buliban – az első adandó alkalommal odaadják magukat az első jöttmentnek. Sokszor nem gondolva a következményekre. Ezért van, hogy a családtervezés helyett, amit elvileg ésszel-szívvel kéne végezni, pottyannak az „összejött”, „becsúszott” babák.

De miért? Hisz tudják, hogy mekkora felelőtlenséget követnek el, és mégis. Ja, az eszükkel tudják. De ha a test felébred, olyankor az ember elveszíti az eszét. Észveszejtően bomba csaj – szokták mondani. És azt is: F...sz feláll, ész megáll.

Pedig milyen jó is tud lenni néha elveszíteni a fejünket!

Freuddal abban nem értek egyet, hogy minden emberi tett mögött szexuális indíttatást sejtett, de az tény, hogy nagyon sokszor a testünk motivál minket cselekvésre. Én azt mondom, nem véletlenül teremtett nekünk a Jóisten kezet (nyelvet, egyebet, ezt mindenkinek a fantáziájára bízom), hogy azzal érintsünk, és bőrt, hogy azzal érezzük az érintést. Nem véletlenül kaptunk olyan testrészeket, szerveket, amelyek rendeltetése csak és kizárólag a test gyönyöre.

Én most azon elmélkedek, hogy döntéshelyzetben mire is hallgasson az ember:

• A józan eszére? Hogy logikusan cselekedhessen?
• A szívére? Hallgass a szívedre (szavazz a... tudjátok), Listen to your heart, stb. hogy a tudatalattink vezéreljen?
• Vagy az ösztönökre? A test szavára?

Egyáltalán hogyan lehet ezt a hármat összerakni? Külön-külön tök eltérő dolgot sugdos a fülünkbe az agy, a szív és a test. Akkor mit tegyünk?

Vegyük például a következő helyzeteket:

Beleszeressek-e Józsiba, aki nagyon jó pasi az ágyban, de amúgy egy sült bunkó?

Adjam-e oda magamat az első (2., 3.) éjszakán? Mi van, ha otthagy utána? De mi van, ha szuper lesz és ő lesz később gyerekeim apja?

Ha adott egy hely, egy pillanat, ott vagy együtt két ember, és érzik a vonzást, akkor miért ne? Vagy miért igen?

Még azon is töprengek, vajon mennyire árulja el a testünk, hogy mi lakozik bennünk? Sokszor legszendébbnek tűnő, szűzlány vagy szolid családanya külsejű nő belülről csupa tűz. És fordítva is igaz lehet: a nagyon kurvás külső mögött nem feltétlenül rejlik szenvedély. Vajon lehet-e kívülről, csak a testet látva, érzékelve megtudni, igazából, akár a mélyben, mi rejlik a női test mélyén?

Tipp: Figyeld meg magadat, hogy fontos döntéseknél mire hallgatsz? Mersz-e az ösztöneidre, a tested szavára odafigyelve cselekedni?