Közösségi tér

Manapság már közhelyszámba megy, hogy mennyire fontos az ember számára a közösség. Amit régen a törzsben, a falu szintjén tudott megvalósítani, arra most új utakat kell találni. Ki a munkahelyi kollégákkal, ki a sportcsapat tagjaival kapcsolódik, valaki a játszótéri anyukákkal, mások a gyülekezetük tagjaival alkotnak egy közösséget.

Tudom, hogy demokráciában élünk, és mindenki egyenlő, de egy közösség szerintem akkor sincs meg karizmatikus kulcsfigura nélkül, aki szervez, rendez, akinek a kezében összpontosulnak a dolgok. Sok más alappillére is van egy jó közösségnek, de ami elengedhetetlen az a közösségi tér.

A legtöbb faluban a nagyméretű művelődési ház (a „kultúr”) rendeltetése volna ez, amit azonban az önkormányzatok nagy része nem tud kifűteni, ezért csak nagyszabású rendezvények (falunap, locsolóbál) számára nyitják meg kapuit, és a kisebb eseményeket (kézműveskedés, beszélgetőkör) inkább az ifjúsági házban (Máriahalom), a könyvtárban (pl. Henyén), vagy valamelyik vallási felekezet épületében (Nógrádon az evangélikus templom melletti épület) tartják.

Ideális esetben persze, ha az időjárás megengedi, a legjobb a szabadban összegyűlni, a főtéren zenélni vagy a nagyréten piknikezni. Mérsékelt égövünkben azonban, ha ősztől tavaszig is szeretnék együtt lenni a közösség tagjaival, képtelenség meglenni egy zárt épület nélkül. Mondhatná erre valaki, hogy miért nem járnak házról házra, míg egyiküknél húsvétoznak, addig a másiknál farsangolnak, a harmadiknál meg adventi ünnepet tartanak. Egy kisebb baráti csapatnál ez még elképzelhető, de nagyon létszámú társaság már nem fér el egy normál méretű családi házban.

Bár emlékszem, Széplakon annyira kicsi volt a faluház, hogy a kb. 120 fős lakosság sehogy se fért be (oké, ha ebből csak a fele jött el, akkor is voltunk vagy 60-an). Ha négy pár táncra perdült, az ötödik már valakit biztosan oldalba vágott forgás közben. Színi-előadásnál a gyerekek még az ablakpárkányokon és a cserépkályhán is tömörültek, mégis mindig volt, aki csak az ajtóból láthatta a műsort. Épp ezért jelentőseb táncmulatságokat (Húsvét, Farsang) inkább egy-egy nagyobb háznál (Harsányiék, Mátéék) tartottuk, pedig ideális egy független közösségi tér lett volna.

A Biofaluban ez abszolút megadatott, hiszen ott volt a hatalmas Vendégház. Igaz, első időszakban csak a tetőteret használhattuk ilyen célra, hiszen az alsó szinten idősek otthona működött. Nem hiszem, hogy túl boldogok voltak a földszinti nyugdíjasok, amikor a fejük fölött dübörögtünk, vagy mondjuk egy transz-légzés során zengett tőlünk a ház. Később aztán már a földszinten jöhettek össze a helyben lakók és/vagy az aktuális táborosok. Ezért szerettem ott lakni, mert az ottani életközösség tagjai, az épp ott dolgozó önkéntesek és az elvonuláson, táboron, tanfolyamon részt vevők ebben a térben könnyedén és örömmel kapcsolódhattak. Később a megújult Vizuál-t is nagyobb szabású közösségi összejövetelekre használtuk. Amikor meg eljött a jó idő, a mindenki által kedvelt kör alakú, fedett csűrben gyűltünk össze dobolásra vagy táncra.

Jártam már több közösségnél, legyen az vallási, ökofalu, spirituális vagy városi mamák csapata. Sok szép és kedves hangulatú közösségi teret láttam, ilyen volt például Sólyomfi Zoli (Tengri-közösség) Ősforrás központja Táton, a Holdam egyesület tere Miskolcon vagy a krisnavölgyi templom.

Itt nálunk ez a közösségi tér a Boróka ház, ahol az a bizonyos karizmatikus személyiség „a Safi”. Ő a csapattal együtt szinte romokból varázsolta újjá a ma már csodaszép épületet. Rendeznek itt társaskört, kézműves foglalkozásokat, filmvetítéseket, előadásokat, van ringató, egészségnap, és gyógynövény-tanfolyam is. Még a lánybúcsúmat is itt tartottuk a nyáron. Egyetlen hátránya, hogy nem Nógrádon van, hanem Diósjenőn, ezért mindig át kell vonatozni, de legalább mozgunk.

A közösségi tér legyen elég tágas ahhoz, hogy az emberek elférjenek benne, de legyen benne kisebb szoba is az intimebb együttléthez. Én persze a természetes anyagokat kedvelem, fa, kő, tégla, és a sok puha párna, színes textil. De ez már inkább az Otthon rovat témája lehetne – legközelebb a család közösségi teréről, a nappaliról fogok benne írni.

Tipp: Ha van a lakóhelyeden ilyen közösségi tér, keresd fel minél gyakrabban, hogy ne csak virtuális, de való emberi kapcsolatokat tudj ápolni! Ha pedig nincs, adott a feladat: barátokkal együtt teremts egyet!