Ha kertről és állatokról
van szó, az embernek kétféle dolog juthat eszébe. Kedvtelésből tartott
háziállat vagy haszonállat. Ott futkározik a gyepen a kutya, felugrik a
tornácra a macska. Avagy a telek nagy részét ólak, istállók foglalják el,
esetleg ha még nagyobb a terület, akkor karám, hogy szabadon legelhessenek a
lovak, tehenek, kecskék, juhok, kapirgálhasson a tyúk, a kakas. Ebben a cikkben
egyikükről sem fogok írni. Ehelyett azokról az állatokról, akik természetes
módon a kert lakói – már ha olyan feltételeket biztosítunk számukra.
Úgy vélem, hogy az a
tér, ahol valaki egyszer kimérte a mi telkünket, eredetileg a természet része
volt. Mi meg, „civilizált” emberek önkényesen lefoglaltuk ezt magunknak, és ezzel
betolakodtunk sok-sok állat élőhelyébe. Sajnos a civilizáció sokak számára az
eredeti növényzet kiirtását, a terep teljes átrendezését jelenti. Aki kivágta a
bokrokat a kertjében, az ne csodálkozzon azon, hogy nem látogatják őt a
madarak. Aki minden héten lelkiismeretesen lenyírja a füvet, az ne is keresse a
továbbiakban a színes pillangókat. Minek szálljanak oda, ha se ízletes bogyó,
se mézédes nektár?
Ha azonban gyümölcsfákat
ültetünk és virágoskertet alakítunk ki, odavonzzuk rovarok és madarak seregét.
Ha meghagyjuk a cserjéket, búvóhelyük lesz az emlősállatoknak.
Az egy dolog, hogy a
teraszra röppenő vörösbegy meg a fára felfutó mókus mennyire cuki, és milyen
szépen ciripel a tücsök. Gyönyörködhetünk a szentjánosbogarak fényében, és a gyíkok
surranásában. Az esztétikum mellett azonban itt van a praktikum is. Hiszen ezek
az állatok rengeteg hasznot is hoznak számunkra. Annak az embernek a számára,
aki amúgy elfoglalta az élőhelyüket.
A süni megeszi a
hernyót, csigát, egeret. A kopogtató harkály meggyógyítja a fákat a férgektől. Az
eresz alatt fészkelő fecske felzabálja a legyeket, a tavacskában a béka a
szúnyogokat. Virágzási időszakban méhek donganak a kertben, finom mézet
készítve. Katicabogarak szedegetik le a rózsabokorról a tetveket. Jótékony
hatású giliszták állítják elő a talajt. A leveleket megrágcsáló csiga, a gyökereket
átvágó vakond azért már nem a hasznos kategóriába esik.
Így ősz végén mégis mit
tehetünk, hogy minél több állat lakjon nálunk? Például ne gereblyézzük össze az
avart! (Az avarégetésről külön poszt lesz majd, annyira felháborít ez az
ostobaság!) Alatta megbújhatnak a rovarok. Ne metsszük meg tövig a borokat,
hogy alájuk tudjanak bújni a sünök, vagy szívesen szálljanak rájuk a madarak. Hagyjuk
rajta az utolsó szem bogyókat, is hadd lakjanak jól. Tegyünk ki madáretetőt a
cinkéknek! Rakjunk ki mesterséges odút, de egy egyszerűbb farakás is megteszi.
Úgy vélem, ha természetes
kertet szeretnénk, hagyjuk, hogy ezek az állatok otthon érezzék magukat náluk.
Vagy mi érezzük magunkat otthon náluk?
Tipp: A fenti ötletek közül valósíts meg legalább
egyet, hogy kertedbe csalogasd az állatokat! Mivel kezded? A madáretetéssel
vagy a faültetéssel?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése